(730.) DÖMSÖDI PETŐFI EMLÉKTÚRA


Időpont: 2022. április 2. szombat
Útvonal: Dömsöd és a Tassi-zsilip környéke
Táv: 6 km


Eredetileg a mai nap más lett volna. A Kis-Duna környékén túráztunk volna, Dunaegyháza és a Solti-sziget környékén, de az elmúlt néhány napban sok eső esett, ami azt a terepet áthatolhatatlan, ragadós sártengerré változtatta. Emiatt lefújni nem akartunk semmit, de változtatni kellett  a helyszínen. Olyan, ugyancsak Duna menti települést keleltt találni, ami Petőfi-emlékhely, és lehet úgy túrázni, hogy ne süppedjünk sárba. Dömsödre esett a választás. Ide már túrára nem nagyon kell készülni, annyiszor voltunk. Trékép se kellett, a kis utcák,a  csatornák, hidak, zsilipek és főleg: a látnivalók megvoltak. Mivel pedig péntek délután változott a program helyszíne, nem volt már idő új helyszínből felkészülni.
Az előzetesen jelentkezők közül néhányan visszaléptek a túra lehetőségétől. De ez sem szegte kedvünket. Sem az idő, ami a néhány nappal korábbihoz képest hűvösebbnek ígérkezett. Voltak időjósok, akik esővel riogattak, de nem mindenki ért ahhoz, amit csinál...
Szóval, hatan indultunk neki a Dömsödre vezető útnak, egy hűvös reggelen. Az ég ekkor még derülni készült, és Kunadacsot elhagyva kisütött a Nap. és Egészen addig sütött, amíg el nem kezdtünk gyalogolni. Akkor szép lassan befelhősödött, fújni kezdett a szél. Barátságtalanná kezdett volna válni az időjárás, de nem volt az. Mi voltunk kicsit elkényeztetve a közelmúlt 20-22 fokaival.
Dömsödön kerültünk egyet, és a piacot néztük meg először. Álmosan pakolgattak, mókolgattak az árusok. Petőfi szüleinek házát ejtettük aztán útba. Itt NEM lakott Sándorunk, viszont szülei és öccse igen. A ház falán emléktábla. Ekkoriban olyan viszonyban volt Petrovics és fia, hogy a Költő nem lak(hat)ott náluk. Helyette másik házat bérelt, a szomszéd utcában. A Mester szobra nem messze, a református templomhoz közel áll. Tiszteletünket tettük ott is. Majd nekiindultunk a Duna-partnak és a csatornáknak.
A nyaralókban elég sok helyen tavaszi munkákat végeztek; a szűk, kis utcákban zavaróan nagy autóforgalom volt. Húsz méterenként kellett félrehúzódnunk, és elengednünk járműveket. Közben még nézelődtünk is; sok olyan dolgot láttunk, amik szépségük ellenére még aludtak, igazi kibontakozásuk nyárra várható. Ilyenek voltak maguk a kis lakok, de a szép kertek is. Arról  a furcsa érzésről nem beszélve, hogy ez a sok víz, füdésre csábítóan hívogatna, ha nem tudná az eszével az ember, hogy ennek is majd csak nyáron lesz ideje. Ennek ellenére a gyerekek gyakran hangoztatták a "strand" szót...
A szél nagyon fújt, és hosszabb idő alatt át is lehetett hűlni kicsit. Eső szerencsére nem volt. Egyik szakaszon az arcunkba fújt a szél, máshol éreztük az erdősáv jótékony hatását, mert ahol védve voltunk a betörő északkeleti hideg ellen, ott egészen hangulatos volt a gyaloglás. Persze, az ilyen szakaszok voltak a rövidebbek.
A körről, technikai okok miatt, kicsit gyorsabban tértünk vissza kiindulási helyünkre, és a túra másik fele el is maradt. A gyerekeknek egy kis tízóraiszünet és némi melegedés kellett a kocsikban. Ezt letudva, pedig kocsmát kerestünk, és ott ittunk egy jólesőt.
Autókkal elgurultunk a Petőfi-fához, a Duna-partra. Környezetét sok pénzért borzasztó trehány munkában kicsinosították, hangzatos porjektnévvel. Ottjártunk előtt két nappal adták át. A minőségét és ízlésességét figyelembe véve, nem sokáig fog díszleni, és talán a turisták se fognak nagyobb számban özönleni Dömsödre - sajnos...
Tizenegy óra már elmúlt, amikor a Petőfi Múzeumhoz értünk. Ebben a házban lakott fent ecsetelt okok miatt egy hónapig 1846 április-májusban Petőfi barátjával, Pálffy Alberttel, és igyekeztek akkor még csak elvi síkon megváltani a világot. Itt tartózkodásának több emléke, története is él a falusiak kollektív tudatában. És írt is itt három verset, köztük az első forradalminak tekinthetőt, a "Levél Várady Antalhoz"-t.
A nagyon kedves múzeumvezetővel sok érdekes dologról beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy se nem ismerjük, se nem olvassuk eléggé a Költőt. Sőt, ha végre egyszer világirodalmi rangján kezelnénk, ha felfognánk, mit tudott ő akkor - amit előtte jó ideig senki, s azóta se nagyon -, csodájára járnának messzi országokból is az 1800-as évek közepi magyar történelemnek és irodalomnak. Így csak kis mértékben tudogatunk, olvasgatunk. Főleg olyasmit, amiket iskolában vernek belénk - sok ferdítéssel, sztereotipiával és hazugsággal is, sajnos... Az igazság megkeresése, sőt, már maga az igazságra való igény, az önálló vélemény alkotás igénye "alig pislákol" - hogy a Költővel fejezzük ki magunkat. És az is kemény tétel, hogy még 170-180 évvel később is mennyire fél a politika, a "tudományosság" szembenézni Petőfivel. Valamit nagyon tudott...
Nagyon fontos utóélete Petőfinek, hogy a mai napig legendák maradnak meg az emberek emlékezetében, vagy ahogy a múzeumvezető asszony mesélte, Dömsödön még születnek is újak. Például egy helyi ember írta meg azt a történetet, ami valóságalapú és a ma is meglátogatott Petőfi-fához kapcsolódik. Az egyik fele lehasadt az 1970-es években a kb. 6 méteres kerületű tölgynek. A letört, méteres vastagságú ágakból Polyák Ferenc, egykori matkói fafaragó baltával formázta ki a Költőt  és szüleit. A Petőfit ábrázoló szobor a feje tetejénél kikorhadt, kis luk keletkezett rajta, amibe vadkacsa fészkelt bele. És ebből máris újkeletű legenda született: a Költő, akinek a fején is madár Költ - ő...
A múzeumban, miután otthagytuk emlékkoszorúnkat, dél múltával végeztünk, bár még sokkal tovább is maradtunk volna. Egyik kedvenc emlékhelyünk Dömsöd. Annyi értéke van, és nem csak Petőfivel kapcsolatban, a gyönyörű természeti környezetről nem is beszélve, hogy mindenkinek ismernie és látogatnia kellene. Ehhez képest, alig látogatják...
Hazafelé indultunk, de egy előre tervezett és nagyon várt kitérővel a Tassi-zsiliphez. Itt folyik vissza a Ráckevei-Duna a nagy Dunába. Két zsilip is épült ezen a helyen, az újabb tavaly. És szép sétát lehet tenni a sziget legdélebbi pontjára, ahol gyakorlatilag a Pesten induló Csepel-sziget véget ér.
A Tassi-zsilipnél már szemerkélt az eső, a szél valamelyest alább hagyott. Kora délutánra már jelezte a műhold a szemerkélő esőt. De nem volt zavaró. A séta végén pedig a Maki falatozóban ettünk egy nagyot: sült hekk, sült krumpli, kovászos uborka és üdítő. Degeszre-feszülősre ettük magunakt. De nem bántuk...
Kettő óra előtt indultunk aztán ténylegesen is haza, majd fél három után nem sokkal már itthon is voltunk.
Bár a mai napot nem ide és nem így terveztük, a sors azt akarta, hogy végül mégis Dömsödön kössünk ki. És a sors jól tette, hogy így akarta.
Eredetileg a mai nap más lett volna. Aztán, mint minden esetben: tényleg más is lett...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse), Drabant Márk (Kecskemét), Drabant Máté (Kecskemét), Mátyás Katalin (Ladánybene) és Nagy Irén (Lajosmizse).