(690.) TÚRA A SZABADSZÁLLÁSI BUCKÁKNÁL
Időpont: 2020. december 29. kedd
Útvonal: Erdei pihenő - Tanösvény - Lófogó-hegy -
Lófogó-domb - Strázsa-hegy - Erdei pihenő
Táv: 8 km
A túra apropóját az adta, hogy Timi hosszú
idő után megint lejött Pestről túrázni.
Illetve még sosem jött le ezért, mivel a
legutóbbi túrája alkalmával még Lajosmizsén
lakott. Szóval, ezt a napot néztük ki egy
kis sétára vele, és szerencsénk is volt,
mert se előtte, se azóta nincs jó idő, csak
esik. A túra napján viszont ragyogó napsütés
és 12-14 fok volt.
A helyszín a Szabadszállási buckák. Nagyon
szép környék, változatos domborzattal
(rengeteg homokdomb és hegy), szép erdők,
rengeteg ilyenkor is zöld fenyővel és
borókával. Alattuk mohaszőnyegek, némelyik
egész szobákat beborítana.
A társaság hivatalosan tíz főből állt, épp a
megengedett. Nem általunk, hanem
hivatalosan. Jöttek volna többen is, de
egyrészt létszámstop van, hatóságilag,
másrészt nem hívtunk volna nagyon senkit,
mivel nincs Túrakör, se nyílt túrák, se
semmi. Alkalmanként néhányan megyünk,
megyegetünk, de csak a gyerekek miatt. Értük
mindent.
A nyolc kilométeres körtúra csaknem öt órát
tartott. Alaposan elfáradtunk;
megszámlálhatatlan homokdombot kellett
megmásznunk, azokról le, majd megint fel. A
homok ugyan vizes volt az éjszakai esőtől,
de ez csak csekély engedmény volt tőle. Mert
aztán mi is vizesek lettünk.
A túra mindenkinek nagyon kellett már,
testileg-lelkileg, ez nem vitás. Mint ahogy
az sem, ahogy a végén a pihenőnél
üldögéltünk-álldogáltunk: sápadt arcok és
feketekarikás szemek. Rövid túra is lehet
kimerítő.
A végére még elvileg lett volna egy
szabadszállási séta, Petőfi-emlékhelyek
nyomában - ezt a ygerekek követelték még a
túra közben is leginkább -, de annyi erőnk
se maradt, hogy beszálljunk a kocsikba, így
ezt más alkalomra halasztottuk.
Ennyit mára és idénre. Sok szép túránk volt
ebben az évben is, mármint az első felében.
És sok lehetett volna még, a másodikban, sőt
akár húsz évig is...
A Túrakör ez év nyarán leállt. Valószínűleg
véglegesen, hacsak nem történik valami
csoda. Márpedig tudjuk, hogy csodák ugyan
vannak, de nem a Túrakörrel kapcsolatban.
A csoda, ha lenne ilyen
"túrakörös csoda", akkor az jó néhány
olyan ember
lenne, akik nemcsak követelnék maguknak a
túrázási lehetőségeket, nemcsak azon
sopánkodnának, mi lesz ővelük, ha én nem
szervezek túrákat, hanem akik végre egyszer
már a Túrakör jövőjéért is aggódnának. És azt keresnék,
mit tehetnek, mit segíthetnétek azért, hogy legyen még sokáig.
Idáig nem jutotunk még el, 14 év alatt, több
mint 2000 különböző túrázóval. És ahogy
áll a helyzet - mert most szó szerint áll -,
nem is fogunk. Így ha valaki megkérdezné,
lesz-e még Túrakör, akkor azt mondanám,
ahhoz csoda, csodák egész sora kellene. De
ezek a csodák már nem az én szintem...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Boróka (Lajosmizse),
Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse),
Drabant Márk (Ladánybene), Drabant Máté (Ladánybene),
Járomi Vendel (Lajosmizse), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse)
Szarvas Fanni (Lajosmizse) és Viczián Tímea (Budapest).
Megérkeztünk erre a szép helyre.
A társaság tagjai szerint írisz készülődik...
Mohaszőnyeg kitóremkedése az avar alól.
Hegyről
ereszkedés.
A szél lapozza ezt a könyvet.
Téli fülőke. Sokat lehetett volna szedni belőle.
Érett bogyók.
Megint egy erdei szőnyeg.
Timi.
Sokadik buckán.
Mi a kaland egy gyereknek, ugye?...
Korhadtan.
Zsidócseresznye.
Lófogó-hegy alatt.
A csúcson.
Ebédelünk.
Az iménti fa alulnézetben.
Mohaszüret után.
Alulnézet.
Réten.
Fehérnyár-csoport.
Strázsa-hegyen, 125 méter magasan.
Fenyves.
Végeztünk.
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|