(683.) KIRÁNDULÁS RÁCKEVÉN ÉS DÖMSÖDÖN


Időpont: 2020. július 11. szombat
Táv: 4 km


Erre a napra eredetileg is ez a program volt meghirdetve, legalábbis részben. Ugyanis a ráckevei tervek nagy része megvalósult, de Dömsödön már csak a strandból lett valami (ha lett volna nagyobb társaság, a múzeumba és a templomba is bementünk volna, illetve sétáltunk volna még a faluban és a  Duna-parton, melegtől függetlenül is, így nem volt értelme).
Amikor kitaláltam ezt a kaland-lehetőséget, nem gondoltam, hogy nem lesznek rá komoly érdeklődők - bár figyelembe véve az elmúlt hetek hétvégi túráival kapcsolatos negatív tendenciákat, hét közepén már sejthető volt az ismételt kudarc (előző hétvégén emiatt le is kellett fújnom az akkori túrát). És a kudarc teljes is lett volna, ha nincsenek a gyerekek, akik nem engedték, hogy a beígért kirándulás, a végén a strandolással, elmaradjon. Utólag belegondolva, jó, hogy mégis bevállaltuk, legalább miattuk. Csak miattuk.
De az embert dühíti, hogy két ilyen csodálatos helyre nem kíváncsiak az emberek. Mindkét helyen több napot is el lehetne tölteni, annyi a látnivaló, érték. És még sok minden más is dühíti, de egyelőre nem részletezem...
Maradt tehát egy családi kirándulás erre a napra. Ráckevére hét előtt indultunk és nyolckor érkeztünk meg. A piac, ami a Duna-parton van, tömve volt emberekkel, már csak mi hiányoztunk belőle...
A Nap égetett, harminc fok közelében volt a hőmérséklet. Bő órát járkáltunk a standok között; volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, és nem is nagyon borsos áron. Piaci sétánk végén egy jutalom lángosozást iktattunk még a programba, majd a híd alá kanyarodtunk. Megcsodáltuk a vizet, a csónakokat - melyeken a környező lakosok igyekeztek itteni szokás szerint a piacra! -, aztán felmásztunk a hídra. Onnan még szebb kilátás-rálátás adódott a gyönyörű fekvésű, mediterrán hangulatú városkára.
Ráckeve múltja, hagyományai és neves szülötteinek, lakosainak száma hatalmas. Annyi, hogy egy élet is kevés lenne csak ennek az egy településnek a teljes feltérképezésére és megismerésére.
Én úgy gondoltam, az előre tervezett temetőlátogatást nem tartjuk meg, hanem megyünk a piacozás után Dömsödre, de a kis társaság egyhangúlag mégis amellett döntött, hogy csak keressük fel János vitéz sírját.
A ráckevei régi temetőben van, könnyű megtalálni, mert a kaputól irányjelző táblák segítik a látogatót. Ez a sírkert ódon hangulatú, rengeteg régi családnévvel, rajtuk adatokkal. Itt egy helytörténettel foglalkozónak ez valóságos kincsesbánya lehet. Ha itt élnék, évekre való munkát adna az itt nyugvó személyek kilétének és életének kikutatása. Több könyvre való anyag jönne össze belőle.
A temető kálváriája és golgotája közelében áll Horváth Nepomuki János sírja. Ő volt az a helyi félárva fiú, akinek élete sok ponton egyezik János vitézével, és a helyi hagyomány szerint Petőfi ismerte a szegénygyerekből lett huszárkapitány történetét, és írta meg belőle halhatatlan művét.
A temetőtől visszamentünk a kocsikhoz. Már olyan meleg volt, hogy olvadt az aszfalt alattunk. A városban, valószínűleg a szombati piac miatt is, hatalmas nyüzsgés, rengetteg autó és ember.
Dömsödre egy bő negyed óra alatt értünk át. Első megállónk a Petőfi Múzeum - lett volna, ha lett volna értelme megnézni. Mi már sokszor láttuk, akik kedvéért kitaláltuk a felkereséssét, vagyis a "Túrakör", ők nem jöttek el. Így ezt a lehetőséget átugrottuk, és hamar a Ráckevei-Duna partjára tértünk, ahol a strand található. Gyerekeink nagy örömére, hiszen ők már alig várták, hogy fürödhessenek egyet.
A strand kicsi, talán másfél hektár területű, hangulatos, árnyas, szépen gondozott fűvel, baráti belépővel és elérhető árú étteremmel. Százan se voltak összesen, azok kilencven százaléka is kisgyerekes család. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki egy jót akar pancsolni a családjával.
A strandolás tizenegy óra előtt kezdődött és majdnem három órakor ért véget. Ezután hazaindulás és négy órakor már itthon is voltunk.
Köszönjük a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt kirándult: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Drabant Márk (Ladánybene), Drabant Máté (Ladánybene), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene) és Nagy Irén (Lajosmizse).