(657.) A TAVASZ ÜZENETE, AVAGY EGY RÖVID TÚRA A NAGYKŐRÖSI / CSEMŐI HATÁRBAN
Időpont: 2020. március 29. vasárnap
Útvonal: Nagykőrösi és csemői határ
Táv: 3 km
Két napig töprengtem, mi legyen? Feltegyem a
képeket, ne tegyem? Mit érek el vele, ha
igen, ha nem? Aztán döntöttem. Felteszem.
Nehéz időket élünk. És ezek az idők nemcsak
pszichésen nyomnak az emberen, az
idegrendszerét kezdik ki, ha nem vigyáz,
hanem egyéb gyötrelmeket is okoznak. Nem a
legégetőbb társadalmi probléma jelenleg, de
például ilyen nehézség: a túrahiány is.
Tizenhárom éve megyünk, amikor csak tudunk,
amikor erőnk van, átlagban még mindig minden
hétvégére jut a több mint 650 túránkból, így
például a családunknak, akik erősen
hozzászoktunk már a hétvégi
csatangolásokhoz, erősebben kell szorítanunk
a fogainkat, miközben a túra szót préseljük
át rajtuk. Mintegy belesóhajtva a
nagyvilágba...
A gyerekeknek különösen nehéz a bezártság,
és a végtelenségig nem is érdemes feszíteni
a dolgot a részükről, muszáj engedni kicsit
a fáradt gőzön, nyitni kell a szelepet.
Hetek óta már mi is azt szajkózzuk, mindenki
maradjon otthon, és mi is itthon vagyunk
99%-ban. De az az 1%! Nemcsak civil
egyesületeknek, egyházaknak jelent sokat,
hanem nekünk is.
Nehéz úgy belőni ennek a beszámolónak is a
közzétételét, képeit, leírását, hogy ne azt
éreztessük az emberekkel, hogy mások
maradjanak otthon, mi meg megyünk; ha
kimozdulunk, egy héten egyszer, egy-két
órára, akkor eldugott erdőszélre megyünk,
ahol terveink szerint nem találkozunk
senkivel, nem ártunk senkinek, nem
veszélyeztetünk senkit, így magunkat se. Ezt
vagy megérti valaki, vagy nem.
A végeredmény a lényeg: egy kicsit
feltöltődünk, kicsit mozgunk, bár nem sokat,
teleszívjuk magunkat a tavasz energiáival,
és friss, madárcsicsergős, méh-döngős
levegőjével, és hazajövünk. Aztán a képekből
egy kis beszámolót kanyarítunk, hogy ne csak
nekünk legyen öröm, hanem másoknak is
tudjunk egy kis erősítést adni. Hiszen,
mégiscsak az a célunk, hogy kitartsunk.
Mindenki! Túrakörösök és nem-túrakörösök
egyaránt.
Az ember sok mindent átgondol, esetleg át is
értékel ilyen helyzetekben, mert hiszen az
egész krízisnek, szorításnak nem is lenne
semmi értelme, ha mindent ugyanúgy
csinálnánk az elmúlta után; remélem, nemcsak
mi élünk át átalakulási folyamatot, hanem
bárki, aki tanulni akar a helyzetből,
esetleg azért, hogy másokat is változásokra
taníthasson. Életkortól függetlenül.
Tanítása pedig sok van még az ilyen
nyomasztó és szorongást felhalmozó
időszaknak is. Például, az mindenképpen,
hogy a megkezdett utat tovább kell
folytatnunk, Hazánkat és az Embereket tovább
kell ezzel szolgálnunk, alakítanunk, mindezt
még az eddigieknél is álhatatosabban,
kitartóbban és alaposabban.
Ha túléljük ezt az egészet mindannyian,
márpedig a tervek szerint ez lesz, akkor a
Petőfi Túrakör nagyon számít eddigi és
jövőbeli Túratársaira. Elsősorban persze az
országban túrázni és kalandozni-csatangolni
kívánókra, pláne Szülőföldünkön, de nem
kevésbé: egy jó és erős Csapat tagjaiként is
várjuk az embereket, olyanokat, akik akarnak
és képesek is tenni a Túrakörért, a
Kiskunságért, saját és Szülőföldünk
hagyományainak, értékeinek felfedezéséért és
ezek átörökítéséért, a jövő generációk - de
akár középkorúak vagy idősebbek - lelki
életének gazdagításáért, egészségük
megvédéséért.
Ezekkel a reményekkel ajánljuk Mindenkinek
hétfői, a nagykőrösi/csemői-lajosmizsei
határszélen tett egészségügyi sétánk képeit!
Mindenkinél jobban várjuk, hogy újra nyílt
és csoportos túrákat hirdethessünk, mert
ahogy Szellő írta tegnapi jegyzetében,
bizony nemcsak a túrázás, a gyaloglás, a
jóleső fáradtság hiányzik már nagyon
mindannyiunknak itthon, hanem a Társaság és
a Csapat, az Emberek is!
Amennyire csak lehet, kerüljétek a
közeljövőben a csoportos, tömeges
találkozókat, helyeket; ha mozogtok,
sétáltok, olyan helyeken tegyétek, ahol se
ti nem veszélyeztettek senkit, se titeket
nem fenyeget semmi veszély.
Mindenkinek kitartást kívánunk! Szeretettel
gondolunk hiányzó Társainkra, a
Családosokra, és szóló Túrázóinkra is!
Vigyázzatok magatokra! Remélem, nemsokára
személyesen is találkozhatunk és
folytathatjuk az országjárást!
Ui: A Túrakör-tisztást pedig mindenkinek meg
fogjuk mutatni...
Minden rokonom!
Sántaőz és a Lányok
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Boróka (Lajosmizse),
Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse) és
Nagy Irén (Lajosmizse).
A tavasz így fogadott minket.
És őt is fogadásunkra küldte.
Potyószilva virágpompában 1.
Potyószilva virágpompában 2.
Tiszteletet parancsoló akác egy romos tanyánál. Ő még
ismerhette azokat, akik egykor itt éltek...
Az egykori tanyaudvar, az öreg juharral és a rengeteg
vadsóskával.
A kissé megtört juhar közelebbről.
Törzsök.
Hasadék.
Virág és méh.
Egy tanya utolsó álló maradványa, egy összeomlás előtti
sarokfal darab.
A fal alatt nyílt ez a szép nárcisz.
Fekete
tanya régi kukoricagóréja.
Szélmalom dűlőn. 900 méterre a lajosmizsei határdűlőtől. Jobbra a Szépvölgyi tanya, balra egy
kis halom, amelyen egy szélmalom állt...
...Nagykőrös régi határának utolsó ilyen épülete, igaz,
hogy 60 éve már a terület Csemő része.
Archív fotó a Nemcsik-féle szélmalomról, a csemői múzeum
faláról.
A szélmalom alapja és a rom, fűvel-fával benőve,
2020-ban.
Szépvölgyi tanya.
Egy másik régi kukoricatároló.
A rendkívüli helyzetről kiírt, véleménynyilvánító népszavazás kiszivárgott eredménye.
Váratlan találkozás az erdőben, az egykori Fakan tanya
közelében.
Határút.
Határkő.
Aggófű.
Piknikezünk a Túrakör-tisztáson (így neveztük el).
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|