(664/1.) A MIZSEI SÁFRÁN-FÖLD


Időpont: 2020. május 6. szerda
Táv: 1 km


Mai kirándulásunk képeit szándékosan nem a Mizsei Óriás címmel illetem, mert most a teljes környékét szeretnénk megmutatni.
Az egykori Sáfrán-föld, amit régi tulajdonosa után még ma is így ismernek a településen, egy kb. 17 holdas természetvédelmi terület, Lajosmizse legnagyobb és legszebb ilyen jellegű vidéke; homoki gyep borítja, mellette sok cserje, elsősorban galagonya, szép vadkörték, persze a nevezetes öreg tölgyek, körülöttük kőrisek, juharok, hársak, eperfák – amik a tanyaudvarból maradtak -, és még potyószilva is előfordul. Virágokról, gombákról és fűfélékről nem szólnék, mert vagy száz fajta van rajta, kicsit esősebb időszakokban.
A Mizsei Óriás és a Jézus-fa felkeresésén túl, mai sétánk legfontosabb eseménye volt, hogy további két szép fát is elneveztünk: az egyik egy szép hárs, amely az Oltár fa nevet kapta.
A másik, még ennél is fontosabb névadás. 2011-ben adtuk a Kónya-dűlőn álló 100 éves vadkörtének - Süsü után - a Vackor-fa nevet, ma pedig testvérét a közelmúltban elhunyt, de halhatatlan Legnagyobb Mesélő, a Süsü írója után Csukás István-fának nevezetük el, a Mizsei Óriás közelében, a Sáfrán-földön.
Aki még nem járt ezen a csodaszép tájon, pótolja. Aki már igen, menjen újra és újra, mert minden nap más, és minden nap új dolgokat talál rajta…

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Együtt sétált: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse) és Viczián Tímea (Lajosmizse).