| 
									 
									
						
									 
						
						
						(674.) KIS ESTI SÉTÁK 4. - BÚHEGY  
						
						 
									 
						
						
									Időpont: 2020. június 10. szerda 
									Helyszín: Búhegy 
						Táv: 4 km 
						 
									
						
						 
									
									
						
									Amikor néhány hete kitaláltam a Kis Esti 
									Sétákat, nem gondoltam, hogy ekkora 
									érdeklődés lesz rájuk. Mára lőzetesen 42 fő 
									jelentkezett, akik közül végül "csak" 35 
									tudott eljönni. 
									Ma megint az történt, ami már máskor is 
									előfordult, nevezetesen: könnyebb volt 
									kitalálni és levezetni a programot, mint 
									ennyi embert logisztikailag egybeszervezni, 
									ott talákozni velük és akkor, amikor kell, 
									hogy mindenki odaérjen, ahova meg van 
									beszélve,  egyéb nyavalyák. Végül 
									jelentős eredményként, sikerült. Két helyről 
									nem jöttek el, akiket vártunk még, ez hét fő 
									távolmaradását jelentette, de így is 11 autó 
									sorakozott a második találkozóhelyünkön, a 
									kunadacsi út elején, Kerekegyháza után. 
									Amikor kiszálltam, hogy végignézzek a 
									járműsoron, hogy kire várunk még, csak harmadszorra sikerült 
									pontosan megolvasni a számukat. 
									Azt se mondhatom, hogy ideális ennyi 
									kocsival egy erdőszélen leparkolni, 
									különösen, ha az ott lakók kicsit nehezen 
									akarják fogadni a közeledésünket, de az erdő 
									nagy, sok ember elfér benne. Legfeljebb nem 
									jut mindenkire szó vagy figyelem. Ami nem 
									jó, de ekkora létszámmal, alig két óra 
									alatt, ezt nem is lehet megoldani. 
									Szerencsére a többség feltalálta magát. És 
									ha mindenki mindenkivel nem is került 
									kontaktusba, azért kisebb csoportokban jól 
									eldiskuráltak a résztvevők. 
									A gyerekek, akik csapata mindig külön attrakció, 
									persze nem keresték a meghitt beszélgetések 
									lehetőségét, hanem egész egyszerűen 
									összeálltak egy csoprotba, és gyakorlatilag 
									a túra elejétől a végéig, egy húzomban, 
									lerohanták a majdnem négy kilométert. 
									Közben másztak, kúsztak, a homokbányában meg 
									szánkó nélkül, gatyaféken, szánkóztak is. 
									Mindezt harsány hangeffektusokkal kísérve, 
									és úgy leizzadva, hogy ruháikon alig maradt 
									száraz rész. 
									A séta viszonylag gyorsan lezajlott. 3,6 
									km-t tettünk meg szűk két óra alatt. E 
									mellett a tempó mellett volt időnk egy kis 
									csevegésre, többször megálltunk enni, inni 
									is. Nagyon meleg volt; a táv első harmadában 
									égetett a Nap, a földből gőzölgött a néhány 
									órával korábban lezúduló eső vízmennyisége, 
									a másik kétharmadán pedig beborult, messzebb 
									komoly, sötét zivatarfelhők mutatták 
									magukat, ettől kezdve a levegő is hűvösebb 
									volt, könnyebb volt a levegővétel. 
									Szerencsére, az eső nem minket akart 
									magának, így szárazon megúsztuk. 
									Az erdő a szokottnál vizesebb, zöldebb és 
									élénkebb volt, hiszen a hosszú aszály után, 
									mostanában azért szerencsére volt néhány 
									kiadósabb eső. A homok se süppedt, ami 
									szintén nem hátrány. 
									A mai alkalomra nem ígértünk semmit, és azt 
									be is tartottuk. Ma csak a jó levegő, a 
									társaság, néhány öreg gyümölcsfa, szép 
									erdők, varázslatos, hegyi hatású kis 
									fenyves, szép vadásztisztás, és a végén: a 
									búhegyi homokbánya változatos felszínformái, 
									hatalmas homokfalakkal és -kupacokkal 
									akadtak fényképezőink végére. A növényzet is 
									a szokásos volt: boróka, nyárak, fenyves, a 
									réteken virágok, most a kígyószisz volt 
									nagyon elemében; gombát még nem láttunk, de 
									ha ilyen idő marad, hamarosan azok is 
									beindulnak. 
									Aki ma eljött, biztosan nem bánta meg. 
									Legalábbis, nem lenne mit bánnia. Akik 
									otthon maradtak, bármilyen okból, na ők már 
									inkább bánhatják. De vigasztalásukra mondom: 
									lesznek még ilyen alkalmak. A hétvégi, 
									országjáró-felfedező túráinkról már nem is 
									beszélve... 
									
									
									
									Összefoglalva: a mai
									helyszín megint nem volt különösebben se 
									érdekes, se ismert, de nyugalmánál és 
									természeti környezeténél fogva mégis 
									alkalmas volt egy laza, elalvás előtti 
									sétára. Legalábbis, közben és a végén ez 
									ragyogott az arcokon. 
									Mindenkinek köszönjük a mai délutánt, fent 
									és lent. 
						  
						
						Minden rokonom! 
  
						
						Sántaőz 
						  
						
						
									Ezen a napon együtt túrázott: 
									Balog Boróka (Lajosmizse), 
									
						
						Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), 
						Drabant Máté (Ladánybene), 
						Erdélyi Lászlóné (Balázspuszta),  Ignácz Bencéné 
						(Kecskemét), Jakobicz 
						Alexandra (Ladánybene), Jakobicz József 
						(Ladánybene), Jakobicz Viktória (Ladánybene),  
						Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene), Kaldenekker 
						Józsefné (Kerekegyháza), Kaszab Lászlóné (Kerekegyháza), Kisjuhász Anita 
						(Lajosmizse), Kisjuhász Miklós (Lajosmizse), Kovácsné 
						Száraz Éva (Hetényegyháza), Mátyás 
						Katalin (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse),  Ozsváthné 
						Hosszú Edit (Kecskemét), Pál 
						Ferencné (Kerekegyháza), Palya Szilvia (Lajosmizse), 
						Rozsi Zoltánné (Kerekegyháza), Selypes Viktor (Lajosmizse), Selypes Zoja (Lajosmizse), 
						Sikár Józsefné (Lajosmizse), 
						Tarnói Csenge (Lajosmizse), Tarnói Zsoltné Olga 
						(Lajosmizse), Tóthné Seszták Mária (Kerekegyháza), Trepák 
						Károlyné (Kerekegyháza), Vámos Ilona 
						(Kecskemét), Varga Zsombor (Lajosmizse), Vargáné Rátz 
						Veronika (Lajosmizse) és Viczián Tímea (Lajosmizse). 
  
							
							
							  
							
							
						
						
						
						
						Búhegyi iskola régi, felújított 
						épülete. Itt parkoltunk, amivel nem arattunk osztatlan 
						sikert a lakosság körében... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Ezen a képen nincs mindenki 
						rajta...  
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Szezonja a végét járja, de még 
						villantott egyet-kettőt a gyönyörű árvalányhaj. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Homoki varjúháj... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						...és udvarlója. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Borókás Mi más?... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Házigazdánk ezen a részen... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						...aki gondol az 
						utánpótlásnevelésre is. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Kígyószisz 1. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Kígyószisz 2. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Tanyaudvar eperfája. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Pihenő; még egy kilométert se 
						mentünk. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Régi ablak beépítése egy újabb 
						épületbe. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Nézelődünk. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Öreg gyümölcsös az udvaron.
						 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Borulás Kerekegyháza felől 1. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Borulás Kerekegyháza felől 2. 
						(nem lett belőle esőnk). 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Bakszakáll gömbje... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						...és bérlóje közelebbről. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						- "Mi a semmi? 
						- A semmi: üres csigaház." 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						A sok esőnek köszönhetően 
						valóságos dzsungelnek hatott a máskor száraz, kínlódó 
						fenyveserdő. 
							
						  
							
							
						
						Szabadság! 1. 
							
						  
							
							
						
						Szabadság! 2. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Búhegyi homokbánya fentről. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Még jobban lenézve. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Még jobban lenézve. 
							
						  
							
							
						
						
						Fent is mi vagyunk. 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Utak, ha összefutnak...
						 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Nincs már messze a cél!... 
							
						  
							
							
						
						
						
						
						Befejeztük! (megint az 
						iskolánál). 
							
						  
							
							  
						
							
							Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak 
							írásbeli engedélyünkkel lehetséges. 
							 
									 
									   |