(653.) IX. JÉGTÖRŐ MARATON


Időpont: 2020. február 29. szombat
Útvonal: Ócsa vá. - Bazilika - Pincesor - Gombosi vadászház - Pusztabíróházi pihenő - Földvár - Pótharaszti templomrom - Kermencehősök pihenője - Újhartyán -Mária-kápolna- Dabasiszőlők - Dabas
Táv: 42 km


"Szeretem a Jégtörő Maratont. Biztos program a február végi időszakban. Nem lehet megunni, mert mindig más az útvonala. Idén is rábeszéltem néhány túratársat. Ezért is döbbentem meg, amikor a facebookon láttam, február közepén, hogy a túra elmarad! Csabát kérdeztem, írta, hogy Dömötör Zsoltit keressem, hátha ő végig vezet minket, mert nagyjából tudja a túratervet. Zsolti lelkes volt. Szóltam pár embernek, s megcsináltam az emléklapot (amin a Gombosi vadászház látható 2008 telén), s már el is érkezett a szombat.
A reggeli vonathoz négyen sétáltunk ki Dabasról. Itt találkoztunk Zsoltival. Majd Inárcson csatlakozott hozzánk édesapám, és Anett (ő egyébként majdnem lekéste a vonatot, de a kalauz rendes volt és megvártuk, hogy odaérjen). Ócsán az emberek megrohanták a pékséget, aztán már nyugodtan haladtunk az Árpád kori templom felé. Az egykori ócsai premontrei kolostor 13. századi román stílusú, három hajós, kereszthajós bazilika, amely a premontrei rend számára épült. A román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása, kívülről is lenyűgöző látvány. Itt rendeztük a cuccainkat, volt aki evett pár falatot, és indultunk tovább a zöld és a piros jelzésen. A zöld jelzés Kecskemétet köti össze Ócsával, egy közel száz kilométeres, látnivalókban gazdag túraút, melyet „Kápolnák újának” is hívnak. A piros jelzés pedig maga a Pest-megyei piros jelvényszerző túra útvonala, ami Verőcét köti össze Apajjal, s a kb 240 km megtétele után, egy tűzzománc jelvényre is jogosult aki ezt igazolófüzettel bizonyítja. Rövidesen elértük az Öreghegyi műemlék pincesort. Itt egyre több szépen felújított úgynevezett nyeregtetős pincét csodálhattunk meg. Jó látni, hogy ez a hely újra reneszánszát éli. Tovább haladva először az Ócsai tájvédelmi körzet határán sétáltunk, kőris és éger erdők mellett, majd az Öregországutat keresztezve, még Ócsához tartozó Újerdő szórtan elhelyezkedő házait hagytuk magunk mögött. Átkelve az M5 autópálya felüljáróján Prolipakony nevű területre értünk, az egykori tanyavilág szinte teljesen eltűnt, elfoglalta az erdő. Nemsokára elköszöntünk a zöld jelzéstől, hogy még egy kicsit a piroson fojtassuk tovább, már a Gombosi úton. Az egykori Gombos pusztához érve megtartottuk első pihenőnket. A Monori erdészet itt egy szép Hubertus kápolnát építetett, körülötte padokkal, ismertető táblával. De az erdészet egész területén komoly közjóléti munkákat végeztek: pihenő helyek, ott alvásra is alkalmas kis faházakkal, bográcsozó helyekkel, nagyméretű esőbeállókkal, asztalokkal, padokkal, a turista jelzéseket felújították stb. Visszatérve Gombos pusztához: régen állatokat, zömében szarvasmarhát tartottak itt. A silótornyok maradványai ma is láthatóak az út túloldalán a fiatal akácosban. Később a legelőket fenyőerdővel váltották fel, melyeket a közelmúltban termeltek ki. Most fiatal akácosok borítják a tájat, ezért – különösen így, lomb nélkül – elég kietlennek hat. A régi majorsági épület ma is áll. Először a hatvanas években megalakuló Pótharaszti Széchenyi Zsigmond vadásztársaság vette meg, és alakította vadászházzá. Ezzel a társasággal én is kapcsolatban voltam, bő tíz évig, egészen 2017 elejéig, amikor kormány közeli személyek a vadászterületet elvették az erősebb kutya elvén. A vadászház most felújítás alatt áll, a régi tornácos parasztház jellegét elveszítette, de legalább megmaradt.
Innen már jelzések nélkül haladtunk tovább, az egykoron szovjet katonák által használt kézi lőfegyveres lőtér mellőzésével a nagyon jól kiépített Farkasordítói pihenőhelyhez. Előkerültek a szendvicsek, meg egy kis pálinka. Aztán elköszöntünk aputól és Anettól, akik innen már visszasétáltak Inárcsra. A többiekkel a Nagykőrösi útra léptünk, ami régen fontos közlekedési útvonal volt Budapest és Nagykőrös között. A Pusztabíró-házi pihenő megtekintése után ismét rövid időre a zöld jelzést követtük, egészen pontosan a Vajkóig, hol még nagyapám idejében egy viszonylag nagy kiterjedésű tó volt. A lecsapolások után a tómedret legeltették, én még emlékszem gyerekkoromból egy gémeskútra. Az erdőtelepítések miatt folyamatosan csökkenő réten átkelve egy bronzkori földvárhoz értünk. Rövid szemlélődés után tovább haladtunk az elnéptelenedett Pusztapótharaszt gótikus középkori templomromjához. A templom egyetlen meg lévő falát pár éve megerősítették, de sajnos a körülötte lévő temető sírköveit vandálok az utóbbi két évtizedben teljesen tönkretették. Innen a Nagykőrösi utat a pléhkrisztusnál keresztezve már Újhartyán felé vettük az irányt. Közben megnéztük a „Kemencés pihenőt”, ami magán terület, de nincs lezárva a kirándulók előtt. Ismét átkeltünk az autópálya fölött, és már Újhartyán házai között sétálgattunk. A település végén még beiktattuk a túra utolsó pihenőjét, ugyanis a helyi kocsmában meghívtam a csapatot egy frissítőre. Fogyott a sör és a kóla, kinek ez, kinek az. A Mária kápolna megtekintése után rövidesen Dabasi-szőlőkbe értünk. A település rész elhagyása után Zsolti szólt, hogy így nem lesz meg a 42 km, kerülni kéne valamerre Gyónig. Hát jó, legyen. Négyen nekivágtunk a szántóföldeknek. Anita ezt már nem vállalta be, ő egyenesen besétált a célba. A város határát egy szeméttel vastagon teleszórt dűlőúton értük el, akkor is jött egy férfi, a kisfiával, az autója csomagtartója megrakva szeméttel, de mivel megálltunk és várakoztunk, nem merte kirakni, hanem megfordult és elment. Gyón határában elhaladtunk az eléggé elhagyatott Bálint István-féle keresztnél, s rövidesen a Vasút utcában célba értünk."

Kovács Gábor (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Dömötör Zsolt (Kecskemét), Farkas András (Dabas), Farkas Gábor (Dabas), Károlyi Anett (Örkény), id. Kovács Gábor (Inárcs), ifj. Kovács Gábor (Dabas) és Nagyné Horváth Anita (Dabas).