(607.) TÚRA A KISKŐRÖSI SZÜCSI-ERDŐBEN


Időpont: 2019. május 19. vasárnap
Útvonal: Kiskőrös - Szücsi-erdő - Kiskõrös
Táv: 6 km


Ma egy könnyû, bárki számára teljesíthetõ délelõtti túrát tettünk egy virágos rétekkel, virágzó bokrokkal tarkított gyönyörû vidéken, a Kiskõrösi-turjánosban, amit másképpen Szücsi-erdõnek is neveznek.
A természet szépsége megint elmesélhetetlen marad, mert sem azt a szót, sem azt a fényképezõgépet nem találták még fel, amivel sikerülhetne. Mi is csak halvány ízelítõt tudunk alább adni abból, ami azokra a páciensekre várt volna, akik a Petõfi Túrakörrel tervezik a vasárnapjukat. Nem sokan voltak ilyenek, de õk biztosan tudták, mit csinálnak.
A túrára 4 autóval indultunk, 13 fõ és egy kutya. A kecskeméti találkozó után, Izsák érintésével mentünk Kiskõrösig, ahol nagy nehezen megtaláltuk a Jó Pásztor Szeretetotthont, mellette le is parkoltunk. Ez a település északi részének legszélsõ, még aszfaltozott úton álló objektuma, ideális hely volt a túra kezdõpontjának.
Az otthontól tehát északi irányban, jelzetlen, de jól járható és gyakorlatilag eltéveszthetetlen homokúton gyalogoltunk, nagyjából párhuzamosan a vasúti sínekkel. Az elõzõ idõszak sok esõjének köszönhetõen a homok könnyen járható volt, itt-ott még tócsamaradványok is álltak rajta, ami ezen a talajon nem túl gyakori.
A természetet ma is olyan burjánzásban találtuk, hogy elmondhatatlan. Édes illatok szállingóztak mindenhonnan, mert mindenhol virágzó bokrok, a rét széle mellett pedig már a virágok illata is érzõdött, a közéjük keveredõ olajfüzek és bodzák, akácok szaga pedig szinte barokkosan zsúfolttá tette az egyébként friss, jó levegõt.
Balra a turjános rétjei, erdõ- és cserjefoltokkal, jobbra inkább szántóföldi kultúrák a sínekig, néhány kósza tanyával mindössze.
Egy helyen szép és nem is kicsi szõlõülétetvényt mellõztünk, melyen a most induló fürtök nagy termést ígérnek. Nem messze innen pedig egy hatalmas spárgaföld szélén csodálkoztunk ennek a furcsa, amúgy nagyon finom növénynek több hektáros táblájára.
A civilizáltabb részt aztán csakhamar magunk mögött hagyva, balra kanyarodtunk, a tulajdonképpeni természetvédelmi területre, a nevezetes Turjánosba, a SÁRGA SÁV jelzés fonalát felvéve.
A Turjános aztán már igazán varázslatos szakaszt jelentett a mai túrán, bár az eddigi bevezetõ rész se volt csúnya. A nagyobb kiterjedésû réteken kb. térdig érõ fûfélékben, százezerszám virítottak különbözõ mezei virágok, gyakoribbak és ritkák is. Persze, mi inkább utóbbiakra figyeltünk jobban, úgymint: kosborfélék, szegfûfélék, nõszirmok. De egy közönségesebb mezei zsálya vagy akár a pitypangfélék is méltóképpen erõsítették a terület összképének színarzenálját. Ennyi virágot ritkán lehet együtt látni, itt minden növény szerves része a nagy egésznek, itt még egy gaz is gyönyörû.
A virágos rétek között, foltszerûen cserjék, közöttük is erõs dominanciában a veresgyûrûsom és a bodza. Ezekbõl is több száz egyedet láttunk ezen a néhány kilométeren. A fákat is több faj képviselte, de legmeghatározóbb tájképi elemek a kõrises társulások voltak. Örvendetes, hogy akácot és selyemkórót (vaddohányt) szinte nem is láttunk a mai nap során.
A Turjános Szücsi-erdõnek nevezett részének kellõs közepén, van egy jól kiépített turistapihenõ, az amúgy nem túl nagy számú erre járó kirándulónak, ha netán megpihenne egy kicsit vagy asztalnál enné meg tízóraiját, ebédjét. Mi is szusszantunk itt egy fél órát, s mivel éppen 10 óra közeledett, tízóraiztunk. De még evés közben is ki-kiléptünk a fûbe fényképezni. Egyszerûen elképzelhetetlenül sok volt a téma, ami megörökítésre ajánlkozott, kívánkozott.
A pihenõhelyet elhagyva még egy darabon a turjánban kóricáltunk, majd egy kis résen a kõrisek sarfalában - melyen egyébként épp egy traktor jött be, mikor mi kiléptünk rajta-, tágasabb mezõre tértünk át. Itt már annyira égetett a Nap, hogy szinte nyár-érzésünk volt. Nem mintha eddig éppen nem sütött volna.
A szinte végeláthatatlannak tûnõ, hatalmas füves területen további vadvirágok, köztük megint kosborfélék is akadtak, így nem sokat gyorsult a tempónk, mert egyszerûen bámészkodni, fényképezni volt muszáj.
Aztán csak elcsíptük valahogy Kiskõrös szélét, és egy-két kis utcán baktatva, 11 órára vissza is értünk a kocsijainkhoz. Itt egyhangúlag megszavaztuk, hogy mivel még gyerek az idõ, Páhiban kocsmázunk egyet. Így is lett. Aztán dél elõtt nem sokkal onnan is elindultunk, immár tényleg hazafelé.
A mai nap sok mindenre példa lehetne: a Kiskunság semmivel sem összehasonlítható szépségére például, de ma mégsem ezt emelném ki, mert ezt talán a képek is megteszik helyettem.
Én ma azt emelném ki, hogy érdemes NEM punnyadni, érdemes NEM a mókuskerékben pörögni még hétvégén is, hanem egész egyszerûen igent kell mondani az életre, a világ szépségeire, a természetre, a jó társaságra, a teljes kiszellõzésre és totális feltöltõdésre.
Sokszor beszélnek mellé túrára invitált emberek ezzel a szöveggel: nem megyek túrázni, egész héten meg se állok, annyit loholok, minek gyalogoljak? Vagy: egész héten a tanyán dolgozok, friss levegõn, minek mennék ezért egy másik település erdejébe? Nekik is üzenném: kikapcsolni, amire pedig mindenkinek szüksége van, a megszokott heti-napi ritmusban, megszokott körülmények, problémák között, ha úgy tetszik: a mókuskerékben, lehetetlen. Ehhez el kell felejteni a megszokottat és új ablakot kell nyitni, ha csak egy fél napra is a világra. Mert ugyanazon az ablakon a világ is mindig ugyanaz, ugyanabban a térben a problémákat is mindig ugyanúgy, rendszerint ugyanolyan nagynak látjuk. Egy másik ablakon át pedig mást is megláthatunk, sokszor éppen a megoldást, a reményt, a megújulás lehetõségét.
Ezt kínáljuk mindenkinek túráinkon, részben ezért is dolgozunk, alkalmakat teremtve ehhez az embereknek. Csak az embereknek végre fel kellene kelni és el kellene kezdeni járni. Én ma ezt emelném ki...

Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Barina Lilla (Kecskemét), Bóta Anikó (Lajosmizse), Bóta Benedek (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Bóta Dóra (Lajosmizse), Csóka Annamária (Kecskemét), Kemény Gabriella (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmisze), Pipacs kutya (Kecskemét), Sápi Jánosné (Lajosmizse) és Sutus Mónika (Lajosmizse).