(592.) ÉSZAKI VÁRTÚRÁK: SZANDAVÁR


Időpont: 2019. március 9. szombat
Útvonal: Szandaváralja - Mária-forrás - Szandavár - Megvilágosodás sztúpa - Becske
Táv: 8 km


Három év elteltével, megint a Cserhátban, Szanda vára volt a túracélunk. Egyszerûen megunhatatlanul szép hely.
Amikor legutóbb ott jártunk, egyöntetû sikert aratott a vár megmászása, a csodás panoráma, és a kis falvak a várhegy aljában. Az akkori túraleírást tudnám ma is megismételni, bár a mai útvonal némileg különbözött az akkoritól; Szandaváralja kihalóban lévõ, gyönyörû és szívszorító látványt nyújtó települését, a Szandavárat és a Megvilágosodás sztúpát akkor is érintettük. Az akkori beszámoló és képei: ITT  találhatók.
A mai túrára négy autóval 15 fõ jelentkezett, illetve találkozott Becske központjában, 9.00 órakor. Itt még egy kis logisztikai variálás, miszerint egyik autót itt hagytuk, a többivel mindannyian átmentünk Szandaváraljára, ahonnan a gyaloglás indult.
A kis faluban már halványan sütött a Nap, jókedvûen indultunk neki a várható emelkedõnek. A kis utcákban gyönyörû, régi palóc-stílusú házak. Az egyik elõtt mozgóboltos kocsi állt. Ebben az alig 100 fõ körüli létszámú, szinte csak idõsek által lakott faluban, ez az utolsó olyan szolgáltatás, amely iskola, óvoda, kocsma hiányában, még az embereket valamennyire a civilizációhoz köti. Szomorú látvány volt látni a vásárlást a három négyzetméteres boltnál...
A falu fölött már kinyílt a táj, egyre messzebbre lehetett látni, és a Nap is belehúzott, bár a Mária-forrásnál, ami egy kis völgyben húzódik meg, és jelentõs kegyhely a környék életében, megint árnyékban, hûvösben találtuk magunkat. Az ott ücsörgés így nem nyúlt hosszúra, fázni kezdtünk, mentünk tovább.
A forrástól egyre felfelé és bentebb haladtunk az erdõben. Már messzirõl hallhatóan motorosok zaja támadt, nemsokára pedig a szekérúton, a lábaink mellett hasítottak el kvadosok és krosszosok, persze rendszám nélkül, hogy ne lehessen õket azonosítani. Ezeknek a senkiháziaknak semmi keresnivalójuk ilyen erdõkben, várhegyen fõleg nincs. Mégis több csoporttal is találkoztunk ma. A falu szélén kialakított, legálisan használható tereppálya már unalmas lehet nekik. Nekünk meg az volt unalmas, hogy félre kellett ugranunk, a gyerekeket is biztonságba helyezve, amikor ezek a majmok szembe jöttek velünk.
A csoport egyöntetûen háborgott, és azok a jelenetek jutottak eszünkbe, amikor Bácpenszer és Terenszhill az ilyen motorosok küllõi közé rudakat dugnak, azok pedig röpködnek, mint a ventillátorba esett karácsonyfadíszek.
Amikor elmentek, még negyed óráig a benzingõzt szagoltuk a szûk nyiladékban.
A várhegyre kõomlásos és a végén elég meredek részen értünk fel, ami nem csoda, mivel a Szanda régen vulkán volt, amikre jellemzõ, hogy meredekek és kõ a fõ alkotóelemük.
Aki még nem járt ezen a helyen, feltétlenül keresse fel. Az egykori lávaömlés néhol párnás, máshol ferde-oszloposan megszilárdult andezitömlései csodásak. A rá épült, törökök által elpusztított kis vár kevés falmaradványa pedig hab a tortán. A legfelsõ faldarab mellõl, ugyan a képek nem érzékeltetik, de 360 fokos körpanoráma adódik a csúcsról, körben: Mátra, Tátra, Fátra, Börzsöny, Naszály, Pilis, Budai-hg, stb...
A várhegyen egy egész órát pihentünk; jutott idõ egy alapos ebédre, aztán nézelõdésre, napfürdõre. Dél múlt néhány perccel, amikor elindultunk Becske irányába. Elõbb visszaereszkedtünk a nyeregbe, a kék jelzéshez, majd lefelé folytattuk. Nem egybõl a falu elérése volt a cél, a templom felé, hanem egy idõ után, letértünk a jelzett útról, és végre csak úgy, "szagra" mentünk tovább. Következõ állomásunk ugyanis a nem régen emelt buddhista szent épület, a Megvilágosodás sztúpa volt. Ezt némi bozótharc árán, de sikeresen teleibekaptuk.
Ekkora már szürkülthez hasonló félhományt okozott a folyamatosan egyre borúsabb ég, pedig még két óra sem volt, és mikor elindultunk az utolsó egy kilométerre, hogy most már tényleg Becskére érjünk, az esõ is szemerkélni kezdett. Persze ez senkit sem zavart. Az aprónépek újult erõvel hasították a Petõfi utcát, amelyen a településre értünk. És a túráink 90%-ában mindig így van, hogy névadónkról elnevezett utcán érjük el a falvakat...
A túra végén még visszamentünk Szandaváraljára a kocsikért, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól és elindultunk haza.
A társaságból mindenki elfáradt, de a tekintetekben látszott az öröm és a jó érzés is, amit a mai nap miatt éreztek. És ha így volt, akkor érdemes volt.
Mindenkinek köszönjük a mai napot, fent és lent.
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajomsizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellõ (Lajosmizse), Császár Ernõ (Kismaros),  Császárné Erdélyi Katalin (Kismaros), Jacobi Eden (Lajosmizse), Jacobi Mónika (Lajosmizse), Jacobi Shay (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse),  Sikár Jázmin (Kecskemét), Sikárné Jolika (Lajosmizse), Varga János (Lajosmizse), Varga Lehel (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).