(584.) NAGYKŐRÖSI PÁLFÁJA TANÖSVÉNY


Időpont: 2019. január 12. szombat
Útvonal: Nagykõrös, Pálfája tanösvény
Táv: 4 km


A mai napra mindenféle idõ ígérkezett by meteorológusok, de csak reggel derült ki, melyik részigazság nyerte el méltó jutalmát. Konkrétan az, hogy erõs, metszõ szélben a tájat még hó borította, de már nem volt annyira szép, mint amikor lehullott. Reggel rendes fagyok voltak és délre is csak 0 fokra melegedett volna fel, ha lehet ezt melegedésnek nevezni. Az se volt biztos, hogy egyáltalán lesz-e ma valami programunk, pont ezek miatt. Így nem hirdettünk semmit a közönségnek, de a családdal kora délelõtt mégis úgy határoztunk, elindulunk.
Régóta terveztük már a Pálfája-erdõ ismételt felkeresését Nagykõrös határában. És itt volt rá a megfelelõ alkalom.
Odaérve a parkolóba, természetesen sehol senki. Gyalogos emberi nyomok se nagyon voltak a hóban; a  tisztáson még csak-csak, de a sétaúton, ami az erdõ közeli részén kerül egyet és szép kis Makk Marcikkal jelzi az ösvényt, állomásait, semmi, csak néhány madárláb, õz, nyúl lenyomat. Sebaj, majd mi beletapossuk, hogy itt jártunk.
Gyerekeink nem voltak nagy formában, köhögtek, prüszköltek - de ki a kemény, ha nem a turista? -, így nem az eredeti nagy kört, csak a menet közben rövidítettet jártuk végig, ám így is bõ másfél óráig tartott a menet. Alkalmanként elõkerült a termoszból a meleg tea és egy falat szendvics sem ártott...
Az erdõ kopasz volt, a megroggyant, ágakról lekerült hóval borítottan kifejezetten még szépének se mondható, viszont azért csúnya se volt; mellé a harapnivalóan friss levegõ, a csend megtette a hatását. Kiszellõztette a fejünket, az izmaink mozogtak, és azért mégiscsak erdõben voltunk.
Az eredetileg homokitölgyes-rengeteg mára kicsit kevesebb ilyen fával rendelkezik, és bár erõfeszítéseket tesznek az eredeti állapotok visszaállítására, idegen fajok kizárásával, a tölgy-szaporulatot segítve, nagy áttörés mégsem történt ezen a téren. Így a tölgyek közé sok fehér nyár, juhar, telepített fenyõ keveredik, ami furcsa, de szép színes képet mutatna, ha lennének ebben a fekete-fehér világban most színek. Majd tavasszal!
A hosszabb séta végén visszakanyarodtunk a kiinduló tiztásra, majd a kocsiba pattanva hazaindultunk.
Az év elsõ, erõsen bevezetõ jellegû programjai után szép lassan beindul a Túrakör naptára, és februártól rajtol a IV. Lajosmizsei Keresztút 5 túrája, 114 km-rel, indulnak hegyi túráink, március 15-én Petõfi emléktúránk lesz (ekkor leszünk 12 évesek is), majd valamikor április-május táján, ha Isten is segít, megtartjuk 600. jubileumi túránkat. És akkor még a nyár és õsz tervezett túrasorozatairól: a "Geréby emlékek a Kisunságban"-ról és az "Árpád Útján"-ról nem is beszéltem...
De mire ezek elkövetkeznek, komoly érdeklõdõk kellenek programjainkra, és egy komolyabb csapatnak is össze kell állnia a sorozatokra, különben nem lesz kiknek megtartani ezeket az alkalmakat...
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellő (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse).