(585.) TÉLI TÚRA ORGOVÁNYON: KARGALA, TOLVAJOS-ERDŐ, LÓ-ÁLLÁS


Időpont: 2019. január 20. vasárnap
Útvonal: Orgoványi Lõtér vm. - Kápolnadûlõi vm. - 1919-es emlékmû - Kargala - Lõtér - Tolvajos-erdõ - Ló-állási buckák - Orgoványi Lõtér vm.
Táv: 11 km


Ma megint csodák soráról maradtak le azok, akik nem méltóztattak. Nehéz kitalálni, mitõl mozdulnának meg az emberek, hacsak nem a gravitációtól. A nehézség ebben az esetben tényleg nehézség. Mentális. De egyelõre ez van, ilyen világot élünk. Egyszer rájönnek majd a népek, jó lett volna ez az egész túrakörös izé, csak akkor már késõ lesz. Vagy nekik, vagy nekünk...
Egyelõre még tovább járjuk az úttalan utakat, hetente teszünk túraajánlatot, mutatunk be képeket, mi vesz minket körül, ki mirõl maradt le, ha nem jött. Stb. Egyelõre. Aztán bármi lehet...
Erre a napra Orgovány és környéke jutott. Mondhatnám, hogy teljesen véletlenszerû, mikor hova megyünk, de nincsenek véletlenek. Ma ide kellett mennünk...
A településtõl délre esõ terület, egykor szõlõs-tanyás, ma már csak néhány tanya. Aztán katonai terület is volt, ma már az sem. Itt vezetett a kiskõrösi kisvasút, de az sincs meg, már csak a sínjei sejtetik, merre dübörögtek egykor a mozdonyai.
Mégis, ez a tájék gyönyörû. És érintetlen, elhagyott, ismeretlen. Sajnos. Itt, Orgovány déli részén, elég egzotikusan csengõ helynevekkel: Kargala, Tolvajos-erdõ, Ló-állás, hogy csak a fõbbeket említsem.
A Kargala kun/török eredtû név, a középkorból maradt meg. Már önmagában ez is hatalmas dolog azon az Alföldön, amelyik állítólag kihalt a török alatt. Ugyanezen a néven sok belsõ-ázsiai türk népnél földrajzi név, pl. Kazahsztánban egy folyót is így hívnak...
A Tolvajos-erdõ a régi betyárokról kapta a nevét, többek között a leghíresebb is garázdálkodott itt, Rózsa Sándor, és a Ló-állás nevû helyen rejtették el a lopott lovakat a zsandárok elõl (a Ló-álláson állva, fantasztikusan szép buckasorok, hátak között kis medencék, völgyek húzódnak; el se hinné az ember, hogy nem hegyek között van, ha nem folyna a lába alatt a félig megkötött futóhomok).
A Ló-állásnál most persze nem a homok folyt a lábunk alatt, hanem a hó csúszkált-ropogott, a kilátás, amit reméltünk, csak korlátozottan sikerült. Tájékozódni pedig, mármint égtájak szerint, annyira lehetetlen volt, hogy még az észak-dél iránytengelyt se tudtuk volna belõni, ha nincs véletlen egy telefonunk, amin van iránytû. Így erre-arra kanyarva, de mégis megtaláltuk az utat a folytatáshoz, végül pedig egy gyönyörû, elmondhatatlanul gyönyörû fenyves-borókás erdõn át, visszaértünk a kiindulási pontunkra, ami ma a kisvasút nyom nélkül eltûnt "Lõtér megálló"-jának helye volt, a kissé romos boltépület mellett.
A túra végére a végig esõ hó elállt, és tócsákban volt csak látható az aszfalton; mivel +2 fok volt, ami esett, nagyrészt el is olvadt.
Aki eljött, ma különösen boldog lehetett. Ilyen élményeket ugyanis nem lehet pénzért vásárolni, ráadásul a Túrakör nem utazási iroda, az ilyen élményekért nem repülõvel kell utazni, ezekért gyalogolni kell, korán kelni és nem is szükséges messzire menni. Nem is lehet ilyen helyeken sztárolni magát senkinek, ilyen helyeken a helyet kell sztárolni, Isten csodálatos teremtett világát. Feltételek és elõítéletek nélkül érdeklõdõnek és nyitottnak kell lenni, és a jólesõ fáradtságot leküzdve várni a következõ ezer ilyen alkalmat. Õszintén, érdek nélkül.
Azt hiszem, mégis sikerült megválaszolni, miért nem képesek megmozdulni a túrákra az emberek. Mert sokan ezekre nem képesek...

Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Pócs Áron (Szabadszállás) és Pócs Balázs (Szabadszállás).