(641.) TÚRA A NAGYKŐRÖSI NAGYERDŐBEN


Időpont: 2019. december 1. vasárnap
Útvonal: Szarvas kastély - Gógány-ér - Strázsa-halom - Nyírfás rét - Szarvas kastély
Táv: 10 km


Az első télies hétvégén húsz fővel indultunk Nagykőrösre, annak is a Nagyerdő nevű, tölgyes-nyíres, kicsit buckás, szép rétekkel tarkított hatalmas területére. Hideg volt a reggel, a Szarvas kastélynál, ahol parkoltunk, mínusz 7 fokot mutattak a hőmérők. De igazából ez senkinek se okozott gondot. És szerencsére az sem, hogy az erdő már kopasz volt, falevelek csak a lábunk alatt mutatkoztak, az ágakon semmi, a szél fütyülésén a napsugarakon kívül.
Eredetileg október végén jöttünk volna, amikor a hely egy elképzelhetetlen színkavalkád, leírhatatlan és lefényképezhetetlen káprázat, de akkortájt a zöldhasúak voltak itt fegyveres erőfölényben, nem volt tanácsos közéjük keveredni.
A kastélytól jókedvűen, bár a lánytagozat révén kissé didergősen indultunk a Gógány-ér felé, a fákon talált néhány régi ZÖLD SÁV jelzést követve. Valamikor nagy turistaélet volt itt, természetbarát parkkal, pihenőkkel, emlékművel, kutakkal, egész pókhálószerű turistaút-hálózattal, ma már ennek, néhány megkopott jelzésen kívül, semmi nyoma. És az emlékezetből is kezd kikopni, hogy voltak itt ilyen dolgok. Sajnos...
A Gógány-ér egy réges-régi vízfolyás, ami egyszer száraz időszakát éli, máskor víztől árad. A meder csak néhány méter széles, de az öntésterülete régebbi, esős időszakokban, olvadások után, akár száz méter vagy több is lehetett. A csatorna folyásiránya nagyjából nyugat-keleti; ettől a vonaltól északra már a csemői részekre átvezető lapos van, szántókkal, rétekkel, ezt könnyen elárasztotta a Gógány, a déli részen lévő rész kicsit buckásabb, függőlegesen is tagoltabb, itt nem lehetett annyi tere.
A meder évek óta száraz. Partján öreg fűzfák és egyéb "puhatestű" fák álldogálnak, és sokat tudnának mesélni, ha tudnának beszélni. És ha járna arra valaki...
A Gógány "árterében" van egy öreg nyírfa, ami két méter fölötti törzskerületével és egekbe nyúló magasságával az ország egyik legnagyobb nyírje, de szinte teljességgel ismeretlen. Egy néhány évvel ezelőtt fedfeztük fel Dömötör Zsoltival.  Ma is megnéztük, sajnos lefényképezni igazából lehetetlen. De ilyenkor legalább látszik belőle valami, nyáron a lombok között, észre se lehetne venni.
A fától búcsút vettünk, majd a Strázsa-halom felé vettük az irányt.
Az erdő igazán itt kezdett szépülni. A kiterjedt tölgyesben öreg példányok is vannak, alattuk a kései meggy cserjeszintje uralkodik. A tölgyek között sok helyen juharok, kőrisek és a túra igazi díszei ma: a nyírek. Ezek jelenléte, a felszínes szemlélő számára meglepő lehet, lévén a vidék nagyrészt homok. De! egykor a laposabb részeken láposok alakultak ki, bennük pedig jól érezte magát a hűvösebb és csapadékosabb éghajlatott kedvelő nyírfa is. Ezek a száraz réteken ma is szép csoportokat, helyenként egész erdőfoltokat alkotnak, mert esős tavaszon, nyárelőn újra életerővel telnek meg - vagyis igazán jól érzik magukat. Azt a szárazságot, ami ezek között adódik, valahogy megtanulták átvészelni.
És ezek a lápréteken megőrződöt nyírek terjedhettek el a homokosabb, buckásabb erdőparcellákba. Így azon se lepődik meg az ember, hogy a Strázsa-halom néhány éve lekerített, forgókapun megközelíthető tömbjénél is lépten-nyomon belebotlottunk a fehér törzsekbe, a seprűszerű ágvégekbe, melyek így együtt, az egész túra során, a ragyogó napsütésben és a kék éggel a háttérben, szabadtéri festmények részleteinek tűntek. Ha még októberben járhattunk volna erre, az aranylevelek valóságos isteni műremekké emelték volna a táj látványát. De szinte így is annak tűnt...
A Strázsa-halomnál megtízóraiztunk, majdnem háromnegyed óráig napoztunk, beszélgettünk, a gyerekek persze a fáramászással próbálkoztak. Nem is mind alapfokon...
A halom után egy kicsit vadregényesebb erdőjárás kövfetkezett, út hiányában, de ez senkit sem zavart. Hogy zavarhatna bárkit is a természet részeként létezni?, ha csak néhány órára is...
Egy régi PIROS KERESZT jelzés nyomait kerestük. Illetve a nyomait ismertük, az általa kijelzett, hangulatos, kanyargós szekérutat kerestük, majd meg is találtuk. Az erdészek által kialakított, merőleges nyiladékrendszerben, mely a Nagyerdőt tagolja, van néhány ilyen kacskaringós út, amelyek régebbi korok maradékai, és szerencsére nem szántották-erdősítették be a helyüket, hanem, ki tudja, milyen okból, megőrizték a jelenkornak. Ilyeneken gyalogolni valóságos időutazás, pedig az utat övező fák nem túl öregek. Nem érdekes ez?
A tekergőzés után visszatértünk a Nyírfás-rét felé eltérő nyomvonalhoz és rá is kanyarodtunk. Ez az egész vidék legszebb szakasza, és főleg az lenne, ha még lettek volna lombok is a fákon. Így se volt éppen csúnya, de kopárabb erdőben nehezebb észrevenni a szép részleteket és belelátni a tájba a nagyobb díszleteket, amik ma, éppen a szemnek, a  fizikai tekintetünknek láthatatlanok maradtak. Túratársaink azért így is tekergették a nyakukat, mert ami szép, az így is szép.
A réteket elhagyva, egy kis erdei nyarólóépülethez, egyik kedvenc helyünkhöz tettünk rövid kitérőt, majd fél óra alatt, irtás mellett is haladva, visszamentünk a Szarvas kastélyhoz. Erzsike ismeretségének köszönhetően, a gondnok hölgy kávét főzött sebtiben, meg is ittuk, majd megnéztük a házat. Köszönjük a lehetőséget!
Mivel a ház a vadászoké, így tele volt trófeákkal, amik tulajdonképpen állatok koponyái és hullái. Ízlés kérdése, ha ez valakinek szép. Persze, ha emberfejekkel lenne ugyanez a kompozíció, biztos többen háborodnának fel rajta. Legalább is , elvileg...
A kastély előtt érzékeny búcsút vettünk egymástól és elindultunk autós utjainkra. Kettő óra után kicsivel értünk haza, majd pihentünk egy kicsit a délután megmaradt részében. Fizikailag, úgy értve, mert a lelki-szellemi kikapcs maximálisan megvolt az erdőben...
Köszönönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent, Farkasné Erzsikének pedig külön is, hogy megismerhettük, hogy valódi szeretetvendégséggel etetett bennünket egész délelőtt, úgy, hogy nem is találkozott még velünk korábban. Ismeretlenül találkoztunk, ismerősként váltunk el. Remélem, találkozunk még túrákon!
Advent első vasárnapján pedig: mindenkinek békés és örömteli várakozást kívnunk karácsonyig!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Farkas Albertné (Nagykőrös), Jakobicz Alexandra (Ladánybene), Jakobicz Viktória (Ladánybene),  Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene),  Kocsis László (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Tóth-Pál Klára (Fülöpháza), Tóth-Pál Ferenc(Fülöpháza), Palya Szilvia (Lajosmizse), Pap Enikő (Nagykőrös), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Selypes Viktor (Lajosmizse), Selypes Zoja (Lajosmizse), Seres Szonja (Lajosmizse), Sidó Klára (Fülöpháza), Sidóné Tőzsér Edit (Fülöpháza) és Tóth Imre (Kecskemét).