(595.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 3. - BERÉNYBENE


Időpont: 2019. március 23. szombat
Útvonal: Benke-kereszt - Baracsi úti iskola - Vizesdûlõ - Berénybenei iskola - Bodor-kereszt - Buckó - Klábertelep - Lajosmizse
Táv: 27 km


Harmadik túrájához érkezett a IV. Lajosmizsei Keresztút 2019-es sorozata. Ma nagyrészt Berénybenében jártunk-keltünk. Ez a terület a középkori Bene falu azon, nagyobb része, amely az 1700-as években nem Jászladányhoz került, mint a mai Ladánybene, hanem Jászberényhez, és így késõbb nem Ladánybene, hanem Lajosmizse részévé vált. Nem kis területrõl van szó, hiszen ha nem vágják szét a középkori pusztát és az egész Jászladány fennhatósága alá kerül, akkor ma Ladánybene egészen Kerekegyházáig is leérne, sõt: a régi Tanya csárda környéki Alsóbene rész neve mutatja, hogy egészen az "Y" nevezetû autópálya-csomópontig tartana.
Szóval, lajosmizsei talákozó után, a benei busszal átmentünk a két település határán, de lajosi oldalon álló Benke-keresztig. Onnan indult mai, egyáltalán nem könnyû és nem is rövid vándorlásunk. Ez a szakasz egy kevéssé ismert határrész érdekességeit, látnivalóit fúzte fel úgy, hogy közben persze a feszületeket is érintetük. És az is természetes, hogy nem azt kaptuk a naptól, amit terveztünk, hanem sokkal többet...
A Benke-kereszttõl az Árva fatelep felé indultunk, de nem az üzem megtekintése kedvéért, hanem mert arra várt minket a következõ kereszt. Szép tanyák között haladtunk, a Nap már ersõen sütött, a madarak csicseregtek, a bokrok és fák zöldültek, itt-ott ibolyák és egyéb apróságok nyíladoztak a fûben. Igazi, velõs tavasz. Erre vártunk mindannyian.
A fatelepet csak messzirõl vettük szemügyre, de mellette egy szép, parkosított udvarban, kis dombon nagyon szép fenyõféléket láttunk, gyönyörûen rendben tartott, nyírt zöld gyeppel. Teljesen olyan a hely, mint egy arborétum részlete lenne.
A dûlõ közepe felé áll a Szabó János és családja által állított kereszt. Jani bácsi 4 fia közül az egyik, Robi tragikus balesetben 22 éves korában meghalt. A tanya bejárójánál a család, emlékére feszületet állított. Amikor odaértünk, épp arra járt az idõs apa is, aki nagyon közvetlenül és meghatóan, könnyeivel küzdeve mesélte el a tragikus történéseket. Mi csak álltunk és hallgattunk. Aztán már másról is beszélgettünk, hogy ne  ilyen szomorkásan érjen véget a talákozás. Majd fél óra elteltével elköszöntünk és folytattuk az utat.
A dûlõ vége elõtt balra, messzirõl egy hatalmas tölgyfára lettünk figyelmesek. Igazából korábban már autóból kiszúrtam, mert elég közel áll a benei aszfalthoz, így most egy hirtelen ötlettõl vezérelve, átvágtunk a homokföldön, majd egy kis erdõfoltban megtaláltuk a közelrõl sem kis fának bizonyuló kocsányos tölgyet. Nem volt nálunk centi, de kb. 4 méteresre becsültük a kerületét, ami azt jelenti, 250-300 éves fa lehet. Nem szerepel a helyi védett fák listáján, a nagyközönség elõtt teljesen ismeretlen. A jelenlévõ fiatalok a "Pókhálós hatalmas" nevet adták neki, mivel még nem volt neki ilyesmi, és a távolabbi Mizsei Óriás kistestvérévé fogadtuk.
A fától nem messze egy érdekes ház látszik, ugyancsak a betonútról, mi most az erdõ felõl közelítettük meg. Régi erdészháznak látszik, de a tulajdonostól megtudtuk, hogy az egykori "600 holdas" Szabó-major (Szabó Ödön-féle uradalom) központi épületéárõl van szó, ezért nincs hagyományos tanya kinézete. Az épület nem éppen fénykorát idézi, de nagyon szép részletei vannak mégis, pl. a tornác oszlopai, a pince. És nem utolsó sorban az öreg fák: fenyõk, platán, tölgyek, nyár, vadgesztenye. Az itt lakó úr mesélte, hogy amikor 30 éve ide költözött, még több fa is megvolt a régi udvar díszei közül, csak kiszáradtak, egyebek, és kivágták õket.
A major mellett, kb. 150 méter volt már csak a kecskeméti és a kerekegyházi út (helyi nevén a "baracsi út") elágazása, ahol következõ keresztünket találtuk meg. Az 1970-ben, Mészáros Lászlóné Versegi Teréz által állított emlékre, az akkori pélbános javaslatára az évszámon kívül nem írtak semmit, hogy ne legyen belõle a régi rendszerben baj. Az igazság az, hogy akkor is állítottak kereszteket és nem lett belõlük baj, de ez van.
A kereszttel átellenben, a sarkon az egykori Baracsi úti iskola épülete. Korábbi keresztútjainkon még Halasi Misi bácsi, egykori tanító élt itt feleségével, Magdi nénivel. Ma már nem...
Az új tulajdonost ismertük, így bekéredzkedtünk. Gábor szívesen fogadott minket, megmutatta a társaságnak az épületet, udvart, és még egy kis erõsítõ folyadékkal is megkínált minket.
Az iskolánál már másfél órás késést szedtünk össze az eredetileg tervezett idõhöz képest, de annyi volt a látnivaló, érdekes hely és kedves ember, akik fogadtak minket, meséltek, egyszerûen nem lehetett kapkodni. Minden esetre belehúztunk egy kicsit, mert már fél tizenegy volt, és még alig mentünk többet, mint 3 km...
A ménteleki úttal párhuzamosan haladtunk a homokban, szebb és elhagyottabb tanyák között, míg nagy sokára elértük a Juhász-Pintér-dûlõt, és jobbra kanyarodva rá is fordultunk. Innen már nem volt messze déli ebédszünetünk és pihenõnk helye, az azonos nevû kereszt. Lajosmizse legszebb ilyen jellegû értéke, a család által 1937-ben állíttatott kõkereszt, Mária-szoborral és két angyalkával.
Az ebédszünet után a család legalább 150 éves, és azóta az õ tulajdonukban(!) lévõ tanyájuk MELLETT mentünk volna el, ha Anikóék nem invitálnak bennünket BE, egy kis pihenõre. Öt percen belül a második majdnem fél óra... Így megy ez a keresztutakon. Dél múlt jóval, és még mindig nem jártunk 8 km-nél se...
Viszont: annyira szívélyesen, szinte családtagként fogadtak minket, hogy nem lehetett nemet mondani, és nem is lett volna érdemes. Nem a szíverõsítõ és a frissítõ italok miatt. Az emberi kedvesség miatt, nem utolsó sorban pedig az öreg tanya megtekintését sem érdemes kihagyni. Itt még nemcsak a fõépület áll, hanem az ólak, az istálló, a kiskonyha, a góré, pince/verem is. Az egyik ól eresze alatt pedig még a tyúklétra is megvolt. Ehhez hasonlót a mai világban már végképp csak skanzenban lehetne látni...
Fájó szívvel hagytuk abba a nézelõdést, beszélgetést, mert egészegyszerûen muszáj volt folytatni a túrát. Nem sok kedvünk volt már, dél is volt, meleg is, ittunk is ezt-azt, a lábaink alig akartak megindulni. Aztán mégis belelendültünk.
Következõ megállónk a pusztulófélben lévé régi Berénybenei iskola volt. Siralmas látvány. Röviden ennyi, mert megint nem akarok belekezdeni a település értékkezelési kultúrájának hiányába. Akik tehetnének valamit tucatnyi hasonló érték megmentése érdekében, mert politikai vagy gazdagsági potenciállal rendelkeznek, fülük botját se mozdítják. Így ezen épületek sorsa végül meg is pecsételõdik, függetlenül a koruktól vagy attól, melyik határrészben "állnak".
Az iskola maradékától a Szórád tanya következett, amelyet a helyi hagyomány Berénybene legrégebbi épületének ismer. Ennek bejárójában 150-170 éves eperfákból egész sor áll. Az idõs matuzsálemek egyikét-másikát már abronccsal tartják egyben, mert széthasadnának, de zömükben még élnek. Védelemet érdemelnének, de fõleg azt, hogy tudjanak róla az emberek, hogy büszke legyen rájuk a település (ha-ha-ha...).
A dûlõ következõ elágasában már bõven közelebb voltunk Kerekegyházához, mint Lajosmizséhez. Itt áll a Szórád családhoz ugyancsak köthetõ kereszt. Ezt nem szakrális okból állították, hanem a régi elvett földek újbóli visszakapása iránti hálából.
A keresztnél elkészítettük csoportképünket, amin ülõ helyzetünk jól mutatja, milyen lendületben voltunk már ekkor...
A sarkon van néhány nem túl öreg, de szép tölgyfa. A mögöttük álló tanya birtokán charolais-marhákat tartanak nagyobb tételben.
Nem sok idõ múlva, végre elértük a hetényi határon és oldalon - vagyis nem Lajosmizsén! - álló Bodor-keresztet. Téves hagyomány, hogy utóbbi falu keresztjeihez sorolják. Elérését azért vártuk különösen, mert innen már elindult az utunk egyenesen visszafelé, Lajosmizsére, vagyis elkezdett fogyni a táv. Mert bármilyen furcsa, itt, délután kettõkor még csak a teljes, 26-km-es táv felénél is alig jártunk. Vagyis: az idõ nagy részét elhasználtuk már, de még a fele táv megmaradt. Így erõsen valószínûsíthetõ volt, hogy az eredetielg tevezetett 16.00 körüli beérkezést két órával fogjuk megtolni.
Az egész túra legkevésbé látványos, mondhatni kifejezetten egyhangú szakasza volt innen, semmi látnivaló nélkül, kopasz akácosok között a homokban gyaloglni a Buckóig, majdnem 6 kilométert. Erre csak másfél órára volt szükségünk, kicsit meg is lendültünk, túl akartunk lenni ezen a részen, mert tudtuk, vár még ránk látnivaló is, kilométer is bõven.
A Buckóban aztán már kicsit jobban telt az idõ. A sok szegényes kis hobbikunyhó, gazos telek és sok szemét éppen nem volt annyira romantikus közeg, de ez is a település egyik arca. Viszont köztük két szép látnivaló is akad: a Máriácska szobor és az Apró Ágoston-féle kereszt. Mindekttõt meg is néztük, de mozgásunk erõltetetté és gépiessé vált. Az egésznapos  meleg, napsütés és az itt már mutatkozó vízhiány kifacsarta belõlünk a tartalékokat is.
Pedig még várt ránk Klábertelep, pontosabban mi vártunk arra, hogy megnézzük. Ismerõsünkkel meg volt beszélve, hogy kinyitják nekünk a kastélyt, mármint ami megmaradt belõle.
A telep történetét most nem írom le, elég annyi, hogy fénykorában, az 1900-as évek elsõ negyedében az egész Kárpát-medence legmodernebb borászata és szõlõtelepe mûködött itt, gépesített, föld alatt kiépített mustelvezetõ csõhálózattal, hatalmas pincékkel, tartályokkal, szeszfõzdével. A kastély parkosítva volt, és a környezõ, ma már kicsit szegényes házakat egykor a tulajdonos saját embereinek és családjaiknak építtette. A szõlõk között minden hektárban csillesorok, melyek a trágyázást illetve a szüretelést gépesítették. Olyan tökélyre fejlesztette a Kláber család a dolgot, hgy a századelõn Franciaországban, az itteni homoki kadarkával francia, portugál borokat vertek meg borversenyeken. Ezt a fantasztikus csodát verték, lopták, bontották szét. Senki sem hinné, de nagyrészt nem a kommunizmusban, 1990 elõtt, hanem az utána következõ gazdátlan és ellenõrizetelen szabadrablásban. Mintegy kegyelemdöfésként, a kastélyt néhány éve külföldi tulajdonosa engedély nélkül átalakította, emeletet húzott rá, ami nemcsak csúnya, de életveszélyes is. Mindezt úgy, hogy az épületen semmiféle mûemléki védelem nem volt. Nem egyedi, de tipikusan magyar történet az elmúlt évtizedekbõl.
A kastélynál már kezdett  ereszkedni a Nap, kicsit hûvösebb lett, és a pihenõnek köszönhetõen, új erõre kaptunk. Nem is volt már gond a sínek mentén begyalogolni a kispiachoz, onnan egy perc volt csak a temetõ, ahol a mai nap utolsó két keresztje várt ránk. Mivel egyik sem az eredeti, hanem felújítás helyett egyszerûen lecserélték õket, így nem is nagyon érdemes a múltjukról beszélni.
A temetõtõl, a Szent Lajos utcán a katolikus templomhoz gyalogoltunk, ezzel fejeztük be a mai végtelenül hosszú, de ugyanennyire szép napot.
Mindenkinek köszönjük a részvételt és gratulálunk a teljesítményetekhez!
Mert ezen a túrán is rengeteg érdekességet rakott elénk a Teremtõ, azonban mindez mit sem ért volna, ha nem olyan emberekkel gyalogolunk, akik ezeket képesek is észrevenni, képesek örülni a szépnek. Márpedig, ma mindenki ilyen ember volt. És az igazi teljesítmény ez, nem pedig a 27 kilométer legyaloglása. Arra bárki képes lett volna...
Köszönjük a mai napot fent és lent!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Besenyi János (Lajosmizse), Bóta Csaba (Lajosmizse), Kerekes Dorina (Cegléd), Makai Péter (Lajosmizse), Nagy Erzsébet (Lajosmizse), Nagy Irén (Lajosmizse), Szõcs Krisztina (Ladánybene), Szrapkó Hajnalka (Lajosmizse), Tóth Imre (Kecskemét), Tóth Róbert (Lajosmizse), Varga Lehel (Lajosmizse) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).