(589.) HELYISMERETI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2019. február 21. csütörtök
Útvonal: Ladánybene
Táv: 4 km


Minthogy már tavaszodik, erõsen, ráadásul, ideje megint folytatni a helyismereti túrák sorozatát Ladánybenén. Évadnyitó alkalmunk Kovács Zsolt, szíjgyártó tanyájára tett látigatásunk volt, majd onnan, alig ismert részeken, visszagyalogoltunk a faluba.
Zsolt országosan is kiemelkedõ és ismert bõrmûves mester, aki nagyon nagy szakmai tudása mellett, alázattal és szeretettel beszélt munkájáról, a bõrröl mint anyagról, sõt: a gyerekekhez is nagyon ért, és pillanatok alatt bevonta õket egy kis gyakorlásba. A téma egy bõrkarkötõ fonása volt, ami csak látszólag tûnt egyszerû feladatnak, de szinte mindegyik munka jól sikerült a végére - és persze Zsolt  besegítése sem ártott.
A bõrmûves, azon belül is a szíjgyártó mesterség ma már ritka fehér hollónak számít, régen nem így volt persze. Az 1980-as évekre gyakorlatilag megszûnt Magyarországon, és csak néhány régi szaki maradt a zömében állami lovas sportban, rendszerben.
A rendszerváltozásnak csúfolt majomparádé óta azonban, örvendetesen megnõtt a hazai lovak, lóhoz értõ emberek, lovastanyák, lovas csapatok, klubok száma, így a magyarsághoz, mint egykori lovas nemzethez, kezd méltóvá válni a régi cím viselése.
A bõrmûversek, szíjgyártók, kovácsok, bognárok létjogosultsága újra megalapozott kezd lenni, és talán nem sokára, már számuk is megnõhet, hiszen sok a ló és lovas, ezen szakmáknak így munka és piac is van már...
Bõ egy óra után, megköszöntük Zsoltnak és családjának, hogy fogadtak minket, és elindultunk vissza a faluba, egy kevésbé ismert és járt részen, az aszfalt úttól távolabb, mart azon menni túl egyszerû lett volna...
A Jajgatódûlõn váratlanul szép tanyákat találtunk, közülük a Paczalos-tanya magaslott ki terjedelmével és régies stílusával. A tanyák között foltokban borókabokrok, rengeteg, még most is piros bogyóktól roskadozó galagonya. A fehérnyárak szép foltokat alkottak, de az elmúlt év/évek viharainak közülük sok áldozatául esett, egyszerûen tövestõl kiszakadva a földbõl vagy derékban kettétörve hevert a még élõ családtagjai között.
A Jajgatódûlõ után elértük a Templomdûlõt, ahol a Dme által nem régen felújított KISKUNSÁGI PIROS sávjelzéseit vettük észre villanyoszlopon, fatörzsön.
Innen tovább haladtunk, nagyjából a baracsi aszfalttal párhuzamosan, így az utolsó, falu elõtti földútra, a Mogyorósdûlõ felé tartottunk. Elõtte azonban egy nagyon szép nyárasba keveredtünk megint, ahol valóságos mászóparadicsom fogadta cseppet sem fáradt tagjainkat, mármint csapattagjainkat:  a gyerekeket. És õk neki is indultak...
A Mogyorósdûlõn már ismerõs volt a táj, az õszi túrán jártunk itt, és nem is sok idõ múlva magunk elõtt láthattuk az iskola-templom látképet, majd mivel más lehetõségünk nem maradt, néhány száz méter erejéig, mégiscsak kimentünk a baracsi aszfaltra, és azon értünk be Ladánybenére, erõsen hanyatló Nap alatt, öt óra után néhány perccel.
A gyerekeket negyed hatkor engedtük haza az iskola elõl, úgy tûnt, nem kell senkit se ringatni. Mert ugyan csak 4 kilométert gyalogoltunk, de a fárasztó hét, a délelõtti iskola együtt a kis túrával, alaposan kivette az erõt a lábainkból.
A mai délután ismét és századszor bizonyította: nem kell messzire menni, hogy az ember szépet lásson, kalandokat éljen át és rácsodálkozzon, milyen szép is ez a teremtett világ...
Hamarosan folytatjuk helyismereti sorozatunkat (is).

Mindenkinek köszönjük a mai napot!
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Boda Viktória (Ladánybene), Hardi Laura (Ladánybene), Herczag Patrícia (Kunbaracs), Lányi László (Ladánybene), Nagy Leona (Kunbaracs), Németh Martin (Lajosmizse), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Sipos Janka (Lajosmizse), Somlai Martin (Ladánybene), Sutus Gréta (Kunbaracs) és Trucza Martin (Ladánybene).