(611.) A BENE VITÉZ TÚRAÚT AVATÁSA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2019. június 1. szombat
Útvonal: Ladánybene - Mogyorósdûlõ - Templomdûlõ - Erdõ-hegy - Megyehatár - Ladánybenei borókás - Gödörálási dûlõ - Ladánybene
Táv: 16 km


Több hónapos elõkészítõ munka és kivitelezés után, ma végre eljött a nap, amikor felavattuk a Bene Vitéz Útja túrautat, a ladánybenei iskola és a Petõfi Túrakör közös projektjét. A nem kis munka zömét benei gyerekek végezték, akik végig motiváltan és lelkesen vettek részt a festési munkálatokban. Nagy segítségünkre volt Dömötör Zsolti a szakmai munkában, és persze az anyagi támogató Ladánybenei Önkormányzatot is köszönet illeti meg.
Mivel a turistaút-festés nem elsõsorban gyerekeknek van kitalálva, és felnõttek közül is csak kevesen csinálják, így rögtön adódott, hogy itt most azértis gyerekek csinálják. Teljesen laikusok, akik soha még hasonlót sem próbáltak.
Az elsõdleges cél ugyanis az volt, hogy a fiatalok vegyenek részt egy új, települési érték létrehozásában, ezáltal érezzék jobban magukénak az elkészült mûvet, legyenek büszkék lakóhelyükre és arra, hogy képesek ilyen munkában is színvonalasan részt venni, és nem utolsó sorban: a település is legyen büszke rájuk.
Néhány jelzés ugyan nem sikerült tökéletesre, de nincs szégyelnivalónk. Mi legalább keményen megküzdöttük a 15 km-es táv turistajelzésekkel való felfestését, és  nem autóval mentünk rajta végig, itt-ott kiszállva csak, mint máshol szokás, hanem nyolcszor jártuk végig teljesen vagy szakaszokban az útvonalat, süllyedtünk a homokba, égetett a nap, vert az esõ, és a végén már azt is tudtuk, melyik kanyar után milyen bokrok vagy fák következnek; jóformán már csukott szemmel is végig tudtunk volna menni a turistaösvényen.
Nem utolsó sorban: egy turistaút jelzései nem esztétikai tételek, hiszen nem egy képtárba festünk remekmûveket; és bár nem árt, ha szép is a festés, de elsõdleges a használhatóság, vagyis hogy a jelek végigvezessék a vándort egy részen ebben a gyönyörû világban, és közben érezze magát biztonságban, hogy ne tévedjen el. Ennek az elvárásnak pedig a Bene Vitéz Útja megfelel.
És még egy dolgot le kell szögeznünk: ez az út nem mindenféle turista/természetjáró szervezeteknek létesült, hanem a gyalogtúrázóknak, családoknak, szólóban gyaloglóknak, ezen belül elsõsorban a ladánybeneieknek, és azoknak a vidéki túrázóknak, akik szeretnék ezt a környéket megismerni, és megtisztelik azzal, hogy felkeresik.
Természetesen mindenkinek ajánljuk bejárásra ezt a körtúrát, használjátok sokáig egészséggel, és legyetek mindig büszkék arra, hogy a Kiskunságban éltek, mert sok ember hasonló csodákért a fél világot beutazza...
Terveink szerint a jövõben folytatjuk turistautak létesítését, a régiek felújítását, pihenõk, emlékhelyek építését, mert a résztvevõ és a kimaradt gyerekek is, sõt: szülõk! folytatást követelnek. És mert EZ a turisták igazi, legmagasztosabb feladata, és nem pusztán a természetjárás. Másokra is gondolni kell, mert ha mindenki csak magának túrázott volna az elmúlt száz évben, egy méter turistaút, egy foglalt forrás, egyetlen pad vagy asztal se lenne a mai kor erdõjáróinak. Akkor pedig megnézhetnénk magunkat...

Végül a túráról is néhány mondat.
Az iskola elõtt csaknem ötven fõ gyûlt össze, fõleg gyerekek, felnõttek és komplett családok Ladánybenérõl, de érkeztek túrázók Kecskemétrõl, Lajosmizsérõl, Dabasról, sõt  még Szentesrõl is. A túra elõtti nap délutánján az iskola sarkánál halálos közúti balesetben elhunyt személy emléknek adóztunk egy közös imával, majd 7 után nem sokkal neki is  indultunk a Fõ utcának, majd rákanyarodva a baracsi útra, lassan kigyalogoltunk a lakottabb területrõl.
Néhány perc elteltével jobbra, a Mogyorósdûlõre fordultunk, itt már nem zavart az autós forgalom senkit, és mi se azt. A gyerekek boldogan, füllel is jól érzekelhetõ jókedvvel vetették bele magukat a túrába.
A felnõttek kicsit le-lemaradva, beszélgetve rótták a kilométereket.
Reggel se volt hûvös, de hamar igen melegre kezdett fordulni az idõ, a Nap is égetett a szabadabb részeken, de az árnyékos erdõsávokban, élénk szél mellett, még nem éreztük elviselhetetlennek a meleget.
Aztán egy-két óra elteltével, már igencsak kerestük az árnyékosabb foltokat.
A Mogyorósdûlõrõl, egy szép mezõn, áttértünk a Templomdûlõre, és az egykori iskolánál, toronyiránt megcéloztuk a Jajgató-hegyet, amelyrõl nagyon szép kilátás adódott az alattunk, délkeleti irányban hullámzó árvalányhaj-tengerre.
A magaslatról az egykori tómedren keresztül tértünk vissza a Templomdûlõre, egy szép lovastanya mellett.
Az út menén rengeteg szép vadvirág virított, köztük is hatalmas területeken a kamilla.
A dûlõút végén elértük Pest megye határát, majd oda átlépve, már tatárszentgyörgyi területen, az Erdõ-hegy nagyon szép fenyveses-borókás oldalán felkapaszkodva, a csúcsra értünk. Persze, a geodéziai toronyból nincs kitekintési lehetõség, létrák hiányában, de hátha egyszer pl. a szentgyörgyi önkormányzuat, átvéve a geodétáktól a tulajdonjogot, pályázatból kilátóvá bõvíti, mint ahogy történt ez több más betonhengerrel is az országban. Neves látnivalója lehetne a régiónak...
A kilátónál hosszabb szünetet tartottunk, ami féltávnál már rá is fért a társaságra. Ettünk, ittunk, heverésztünk.
Aztán nem nagy lendülettel, de arcunkon erõs elszántsággal, nekivágtunk a folytatásnak, a hátramaradt nyolc kilométernek.
A szentgyörgyi aszfaltúton átkelve, a túra legszebb része következett, bár az elsõ fele se volt csúnya, mert már ott sem gyõztük kapkodni a fejünket annyi szépség láttán.
A Táborfalva szélén húzódó Betyár-dombi tanösvényt elérve,  mesebeli szép erdõben kanyargott az ösvény. Egyik nem titkolt célja volt a turistaút létesítésének, hogy ezt az egyre ismertebb és látogatottabb tanösvényt turistaúttal kössük Ladánybenéhez.
Délhez közeledve, már minden tenyérnyi árnyéknak örültünk, de gyönyörködni se felejtettünk el a tájban. Mert valami csodálatos volt a csupazöld erdõ, amely egyszer fenyves, másszor borókás, aztán meg fehérnyáras volt, nem beszélve azokról a foltokról, ahol ezek egymással keveredve valóságos dzsungelt alkottak. Köztük kisebb-nagyobb tisztások, virágok. Még a gazok is szépek voltak...
Egy vadásztisztáson átkelve, nemsokára elértük a faluba visszavezetõ Gödörállásdûlõt. Kicsit monoton, de annál motiválóbb egyenes szakasz volt ez, mert nem bántuk volna, ha mihamarabb beérünk a célba, így egy jó lehetõségnek fogtuk fel az itteni gyaloglást, nem pedig sorscsapásnak.
A célban, elõre meghirdetetten, minden résztvevõt gulyáslevessel vártunk. Sokakban már csak ez a tény tartotta a lelket, a lendületet. Aztán persze, mint mindig máskor, most is eljött a faluszél, aztán az utcák, melyeken egyet-kettõt fordulva, háromnegyed egykor csak valahogy visszaértünk az iskola udvarára, ahonnan reggel kezdtük a túrát, ezzel bezárva a kört - a mait, és a túraút létrehozásának folyamatkörét is.
A leves elképesztõen finom volt, ki is ürült csaknem az egész bogrács. Evés után vidéki vendégeink, majd a gyerekeink is sorban búcsúzkodtak, köszönve nagyon a mai napot, az élményeket, pedig mi tartoztunk nekik hálával, hogy eljöttek és megtiszteltek minket jelenlétükkel.
Végére már csak néhányan maradtunk, de rövid beszélgetés után mi is összepakoltunk, a lányok még elmosogattak, aztán fáradtan, de jólesõ elégedettséggel elköszöntünk egymástól.
Nagyon szép nap volt a mai (is), érdemes volt a dolgot kitalálni, dolgozni vele, mert egy jó közösségért, egy szép környezetû településért, nem utolsó sorban: ennyi remek gyermekért, érdemes tenni...

Minden rokonom!

Sántaőz

Utóiratként közlünk három hozzászólást a túrához, a fb-ról:

"Egyik lelkes rajongójuk vagyok! Örûlök, hogy jól sikerûlt az elsõ "Túra út" !!! Nagyon szeretem nézni az errõl készûlt fényképeket, mert sajnos én már túrázni nem tudok. További sok Sikert" (Katona Szilvi - Budapest)

"Köszönöm, hogy részt vehettem ezen a jól meg szervezett, és felfestett új túra út felavatásán. Nagyszerû csapat volt. Gratulálni tudok csak a pedagógusoknak ezekhez a jól nevelt élénk, egészséges gyerek hadhoz akik illedelmesen, és jókedvûen róták az utat, erõt adva az idõsebb generációnak, a példás viselkedésükkel. Nagyon õszintén, és komolyan mondom és gondolom ezek a gyerekek példa mutatóan viselkedtek a túra alatt. De én úgy látom nincs ez másként a hétköznapokon sem." (Kovács Gyula - Szentes)

"Nagyon köszönöm a munkátokat, az út során szerzett élményeket és a nagyszerû ebédet! Tisztelettel gondolok arra, micsoda erõfeszítéseket tesztek, hogy megismertessétek és megszerettessétek szûkebb szülõföldünket minél többekkel! Jó pihenést kívánok! Köszönöm minden résztvevõnek a nagyszerû társaságot!" (Nagyné Horváth Anita - Dabas)

Az avatáson résztvett: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Drabant Máté (Ladánybene), Fejes-Tóth Julianna (Ladánybene), Ferenczi Péter (Ladánybene), Fojta Szilvia (Dabas), Herczeg Patrícia (Kunbaracs), Hürkecz Zsolt (Ladánybene), Jakobicz Alexandra (Ladánybene),  Jakobicz József (Ladánybene),  Jakobicz Viktória (Ladánybene),  Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene), Jobbágy Barnabás (Kunbaracs), Jurászik Hanna (Ladánybene), Kiss László (Ladánybene), Kovács Gyula (Szentes), Lányi László (Ladánybene), Makai Mandula (Lajosmizse), Makai Milos (Lajosmizse), Makai Péter (Lajosmizse), Makainé Kispál Anna (Lajosmizse), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Attila (Ladánybene), Nagy Erik (Kunbaracs), Nagy Ferenc (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagy Mihály (Ladánybene), Nagyné Horváth Anita (Dabas),  Palakovics Csaba (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Popovics Zsuzsa (Hetényegyháza), Sipos Adrienn (Lajosmizse), Szõcs Krisztina (Ladánybene), Szurgyi Milán (Ladánybene), Taskó György (Kunbaracs), Tóth Imre (Hetényegyháza), Varga Istvánné Borika (Lajosmizse), Varga Szendrõ (Ladánybene), Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse), Viczián Tímea (Lajosmizse) és Virván Natália (Ladánybene).