(644.) TÚRA A KUNADACSI-ERDŐBEN


Időpont: 2019. december 28. szombat
Útvonal: Kákás - Bocskoros-erdő - Öreg tölgy - Harckocsi út - Dinnyés-halom - Dámányadacs - Kunadacs
Táv: 12 km


Mára semmi más nem ígérkezett, csak az erdő. Ilyen helyen, mint a Felső-Kiskunság legszebb és legváltozatosabb, Kunadacs és Kunbaracs közé eső tizenvalahány kilométer összefüggő rengetege, nem nagyon van már nyoma az ember múltbéli ittlétének, úgyértve: tanyák, keresztek, majorok nincsenek benne, ha voltak is, elenyésztek. A mai kor emberének jelenlétét néhány vadles, kitermelt kupac fa és sorompó jelzi. Ezeken kívül pedig nincs semmi más, csak a tömény rengeteg.
A nagy fajgazdagságú és szinte minden kanyarban változó összetételű erdőben, alaptagok az őshonos nyárak, köztük  főleg a fehér, de foltokban jelentős tölgyes részek vannak, hatalmas példányokkal, mint a kunbaracsi "Öreg tölgy", mindezek között pedig, szinte szétszórva, millió borókabokor, közéjük szerkesztett fenyves-telepítésekkel. Cserjék közül elsősorban a galagonya és a borbolya bír gazdag egyedszámmal.
Az erdő aljában mindenhol moha, néhol szőnyeggé összenőve, ugyanilyen borítású fatörzsek, csonkok. Kicsivel ezelőtt még gomba is rengeteg lett volna, de az éppen a túra napjára beköszönő fagyoknak hála, ezekből már csak néhány szívósabb, apró példánnyal talákoztunk.
Állatvilág ma nem mutatta magát; a nagyobb vadakat nyilván elriasztjuk nem éppen halk menetünkkel,  madarak pedig ma nem nagyon voltak, mint ahogy évek óta egyre kevesebbet látunk és hallunk belőlük. Sajnos...
Szóval, nem volt más mára betervezve, csak az erdő. De akik eljöttek, nem is vágytak másra, illetve nem akartak "többet". Olyan emberek voltak ma is jelen a túrán, akiknek az a szép, amit látnak, akiket érdekel a Kiskunság, hálásak a legkisebb szépért és örömért. És szerencsére mostanában csak ilyen emberek sodródnak közénk. Bár mindig így lett volna...
Ma csak az erdő volt, de egy csomó más szolgáltatással, a puszta szépségen kívül. A benne élő fák, zöld növények harapnivalóan friss levegővel árasztottak el minket egész nap, ráadásul az erős szél tovább gyorsította a rossz-jó anyagok cseréjének tempóját. Voltak közöttünk betegek, vírusssal, megfázással, ők a túra végére egészen kitisztultak, megszabadultak a kórokozóik zömétől. Mások lelki bajokkal, fáradtsággal, depresszióval, esetleg pusztán a túrahiányból fakadó feszültséggel és türelmetlenséggel érkeztek a reggeli kezdetre, de a végére ők is teljesen átitatódtak a természet és a benne csatangoló gyalogtúrázók emberi jóságával, amit egymásnak adtunk-vettünk-cseréltünk. Mindenki rosszának volt tere a kiengedésre, és mindenkinek jutott bőven életerő, energia a feltöltődésre, sőt, még maradt másik ezer emberrre való adag is. Mert az erdő végtelen gyógyító közeg, csak bele kell vetnie magát néhanap az embernek. Aki pedig rendszeresen látogatja, sose betegszik meg, ha mégis, akkor pedig ide gyógyulni jöhet.
Nem volt mára más tervezve, csak az erdő. És mégis mennyivel többet kaptunk a mai naptól is.
Aki pedig mindezt hihetetlennek, sőt mesének tartja, annak apróhirdetés feladását ajánljuk: "Kis hitemet nagyobbra cserélném" jeligére. Hátha lesz jelentkező, aki segít rajta.
Mindenki másnak ott a Petőfi Túrakör.

Köszönjük mindenkinek a mai napot, fent és lent.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Benji kutya (Ladánybene), Héjja Béláné (Pálmonostora), Héjja Bella (Pálmonostora), Jakobicz Alexandra (Ladánybene), Jakobicz József (Ladánybene), Jakobicz Viktória (Ladánybene),  Jakobiczné Puskás Tímea (Ladánybene), Kovács Gyula (Szentes), Nagy Irén (Lajosmizse), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Seller Sára (Kistelek), Sikár Józsefné (Lajosmizse), Szrapkó Hajnalka (Lajosmizse), Tóth Imre (Kecskemét) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).