(587.) ÉSZAKI VÁRTÚRÁK: CSŐVÁRI VÁR


Időpont: 2019. február 9. szombat
Útvonal: Csõvár - Várhegy - Csõvár
Táv: 4 km


Nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember eltervezi. Ez így van a mindennapi életben és így a túráknál. A mai nap azonban különösen más volt, mint a tervezett.
Az Alföldön ma már tavasz volt, a Cserhátban még csak tél vége. A több hónapi esõ, hó és jég után egy frissen kiengedett, sárga agyagos menet várt ránk a faluból a Várhegyre, erõs hófoltokkal, jéggel, ami a valós távnál többször hosszabbnak tûnt - és nemcsak a gyerekeknek...
Már a patakon is csak a csodának köszönhetõen sikerült átkelnünk, mert a tetején 10 centis jég volt, a közepén beszakadva, alatta 20 cm-es víz áramlott, nem is kis sebességgel. Ez a rész nyáron könnyen letudható, mert aszályban a víz alig csordogál, de most komoly kockázat volt  a gyerekekkel átkelni a jégen, ami nemcsak csúszott, de olvadt is rendesen. Szerencsénk volt, megoldottuk.
Felfelé kapaszkodva, a horhos-jellegû szekérút a sárga agyagtól, ami éppen kiengedett a fagyból, járhatatlanul csúszott. A cipõnkre egy perc alatt több kilós rétegek rakódtak, leverni nem lehetett, így maradt a korcsolyázva haladás, ami alaposan próbára tette a csípõket, ízületeket, szalagokat. És nem mellesleg  a alányokat is. A felfelé tartó 2 km-es szakaszt több mint egy óra alatt teljesítettük, és mire felértünk, már elkészültek az erejükkel.
Fent azonban  hamar kisimultak a ráncok és mosolygós üzemmódra váltottak, mert annyira tetszett nekik a rom és a Várhegy környezete, hogy csak azt hajtogatták, milyen szép itt.
A hegyen szél fújt, a Nap nem sütött, így kissé cúgos volt, ráadásul minden olyan vizes, hogy 50 perc után feladtuk a tûzgyújtási próbálkozásunkat, ugyanis eredetileg szalonnát sütöttünk volna. Így nem maradt más, mint egy egyszerû, de milyen fantasztikus! szalonnázás, amit csak akkor hagytuk abba, mikor már minden ennivalónk elfogyott.
Az ebédszünet után, már elmúlt dél is - evés közben hallottuk a nézsai templom harangzúgását -, elindultunk alaposabban is szemügyre venni a romokat. Nagyon érdekes kisugárzású hely, érdemes felkeresni, nyáron akár egy egész napot vagy éjszakát is eltölteni itt. Csõvár falura szép rálátás adódott, de nem sokáig gyönyörködtünk benne, mert már fáztunk. Több mint egy órája nem mozogtunk, éreztük, indulni kell, hogy megint bemelegedjenek az izmok.
Így némi cihelõdés után, elindultunk vissza a faluba.
A lefelé út még csúszósabb és veszélyesebb volt, mint felfelé jövet, minden lépésnél esésközeli állapotba kerültünk. Aztán valahogy csak leértünk, a patakon is átkeltünk, és a cipõk húszperces takarítása után is még rendesen sárosan-agyagosan, beszálltunka  kcsoiba és elindultunk haza. Pesten átgurultunk, nézelõdtünk a Duna-parton, aztán 4 órakor itthon voltunk.
Összefoglalva a napot: felejthetetlen, embertpróbáló és gyönyörû volt. Mint minden másik nap is az életben...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Jánosné (Kecskemét), Balog Szellõ (Lajosmizse) és Nagy Irén (Lajosmizse)..