(583.) ÉVNYITÓ TÚRA A TÁBORFALVI BETYÁR-DOMBON


Időpont: 2019. január 1. hétfő
Útvonal: Táborfalva, Betyár-dombi tanösvény
Táv: 4 km


Egy új év kezdete mindig egyfajta szakrális alkalom is, különösen ha túráról van szó és erdõhöz is van köze. Mellé nem elhanyagolható a szép idõ, a társaság, így együtt az egész pedig már valóságos szertartás. Mert a természetjárásban is vannak ünnepe, konkrétan minden túra az.
Tizenharmadik túraévünk elsõ gyaloglós programja a közeli Táborfalván, a Betyár-dombi tanösvény körül zajlott le. Sokadszor, már nem is tudjuk, hányadszor voltunk itt, megunni ezt sem lehet. Olyan ez, mint a töltött káposzta vagy a szalonna. Akárhányszor meg lehet enni egy élet során.
Persze vannak, akik ételben is mindig valami mást, valami újat keresnek, és túrahelyszínben is így járnak el, ez is érthetõ. De a bevált jó ízekhez vissza-visszatér az ember.
Annyira álmos volt mindenki az új év elsõ reggelén, hogy elég bambán sikerült elindulnunk is, megérkeznünk is. Aztán némi pálinka és forralt bor körbekínálása, néhány poén után ellazultunk, és beszippantott minket a természet csodálatos vákuum-porszívója. Ami már annyiszor beszippantott.
A túrán velünk tartott Gábor és Reni. Gábor a terület erdésze, hivatalból is erre járt, minket is régen látott, pont olyan régen, mint mi õt. Egy igazi házigazda rajongásával és információbõségével mesélt a tanösvény keletkezésérõl, helyeirõl, érdekességeirõl. Jó volt ezt így tõle is hallani. Nagyrészt persze egybevágtak az általunk tapasztalt benyomásokkal, de sok részletre rávilágított, amit eddig nem tudtunk vagy nem vettünk észre.
Mert mára is jutott újdonság, sosem egyforma az erdõ, sem évszakilag, sem idõjárásilag, sem élõvilágilag - és mi se vagyunk egyformák soha. Így ha gy életen keresztül csak egy helyre járnánk túrázni, sose lenne kétszer ugyanaz az élmény.
Tél közepe ide vagy oda, láttunk gombát, rügyeket, még fagyott százszorszépeket is. Legnagyobb felfedezésünk azonban két édesgyökerûpáfrány-telep volt. Ez a növény alföldi viszonylatban sem gyakori, homokban, buckák közötti mélyedésekben pedig szerintem még annyira se. Eleve a nedves, árnyékos helyet szereti, mégis megél valahogy. Igaz, hogy mohaszõnyeg veszi körül a növényeket, így némileg a víz talajban tartása megoldott, nem olyan könnyen szárad ki a gyökérzete. De ez akkor is szenzáció! Szinte...
A kis kitérõkkel 4 km-esre sikerült kis túránk, csaknem három egész órát vett igénybe. Annyi szép zug volt, annyi bokor mögé be kellett nézni, annyi furcsa állású fa, cserje volt, annyit lehetett volna fényképezni, ennyi idõ is csak arra volt elég, hogy bele-belekapjunk a részletekbe. Csaknem 200 képet csináltam, ezekbõl válogattam néhányat. Mert csak felkelteni akartuk a kíváncsiságot, nem kielégíteni.
Mert, ami minden erdõre, mezõre, hegyre, völgyre, laposra igaz: ezt is személyesen kell felfedezni, megnézni és megélni.
2019-ben is túrázzatok velünk, mert szászezer csoda van, ami több életre is elég anyagot adna, csak a Kiskunságban, de mindet felkeresni így is lehetetlen.
Mi azért az új évben megint megpróbálunk belõle egy adagot megmutatni nektek.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Kavics kutya (Dabas), Kovács Gábor (Dabas), Nagy Irén (Lajosmizse), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Tóth Imre (Kecskemét), Tóth Levente (Kecskemét), Tóth Róbert (Lajosmizse), Tóth Zsófia (Lajosmizse) és Ulicska Renáta (Dabas).