(565.) HELYISMERETI TÚRA LADÁNYBENÉN


Időpont: 2018. szeptember 13. csütörtök
Útvonal: Megyehatár - Erdõ-hegy - Templomdûlõ - Jajgató-hegy - Templomdûlõi iskola - Mogyorósdûlõ - Ladánybene
Táv: 8 km


A túrázás, mint mûfaj csúcsa a helyismereti túrázás. Amikor nem csak úgy megyünk egy erdõben az oxigén után, hanem egy adott terület minden szépségét, értékét igyekszünk felfedezni, bejárni. Ilyen túra volt a mai Ladánybenén.
Szerencsére a Bene Vitéz Általános Iskola közössége nyitott a hasonló programokra, így könnyen megszerveztük és 38 fõvel részt is vettünk rajta.
Hogy ki mit gondol arról, amikor emberek a saját lakóhelyükön túráznak, az mindenkinek a saját dolga. Mi azt gondoljuk - elõzetesen és utólagosan is, összegezve a tapasztalatokat -, hogy mindenképp érdemes ilyen programokat szervezni. Egyrészt, mert szép helyekért nem kell messzire utazni, másrészt fontos, hogy egy településen minél többen ismerjék a helyi természeti kincseket, meglássák, mi maradt a régiek épített örökségébõl. És különösen fontos ezt a gyerekeknek, az utánunk következõ generációknak átadni. Hogy az ilyen tudás folytonossága, amennyire lehet, fennmaradjon.
Ilyen szempontból, sajnos Ladánybene határa is erõsen kiüresedett az elmúlt évtizedekben, csakúgy, mint sok száz magyar falu határa. Sok tanya eltûnt, mára már csak néhány áll, azokban se mindben laknak. A természet ezeket az elhagyott területeket lassan visszahódítja, erdõsödik, több a szántók helyén a legelõ is. Az élõvilágra mindenképpen jó hatással van ez a folyamat. És védendõ természeti értékekben szerencsére Ladánybene sem szûkölködik.
Más kérdés, hogy az õsök tanyáira, kis birtokaira, az azokon megélt történelemre, örömre és bánatra nagyrészt már a feledés függönye gördült, és legtöbbjükön egy darabig nem lesz másik felvonás. De egyszer még érték lesz az, ahogy a régiek évszázadokig, a természettel és önmagukkal nagyobb harmóniában éltek. Nagy szükségünk lenne rá, manapság fõleg.
A falu több természetes élõhelyet megõrzött, így a Jajgató-hegy õsborókását is. Ez annyira senki földje már, úttalan utakon lehet csak eljutni oda, hogy háborítatlan életet biztosít sok növénynek, állatnak. Szerencsére. (a szentgyörgyi oldalon, a túra elején érintett Erdõ-hegyet most nem tárgyaljuk, egy másik alkalommal sort kerítünk arra is)
A másik ilyen kincs, bár az eredeti vizes jellegéhez képest erõsen tudatmódosult állapotában létezgetõ Csíkos-tó száraz medre, amely kicsit gazos, nagyrészt gyepes, birkalegelõnek jól használható terület, de a régi élõvilágból, a tópart régi növeényeibõl már nem sokat õriz. Azért, mint minden régi tómedernek, ennek is örülni kell, hogy egyáltlaán még felismerhetõ valamennyire.
Az épített örökség veszélyeztetettsége, illetve sorsára hagyása is fontos kérdés. Ki vitatná, hogy pl. a régi Templomdûlõi iskola állapota méltatlan. Hogy kirabolhatják, az elõtte álló keresztrõl elvihetik az öntvény Jézust. Az igaz, hogy bõ 4 kilométerre van a faluközponttól, ritkán járnak arra, de mégiscsak két fontos érték, amiket talán menteni kellene. Ha ez az iskola összedõl, a keresztet kidönti valami istentelen gazember, semmi sem marad abból a részbõl, annak egykor virágzó tanyasi életébõl, kultúrájából. Csupán néhány idõs ember szemében a pára, amikor gyermekkora jut eszébe, amit ott élt meg.
A gyerekek a túrán sokmindent láthattak, megismerhettek növényeket a baracsi bogáncstól a galagonyáig és kökényig, és tanáraik társaságában felszabadultan, jókedvûen taposták a homokot. Nehezítette a dolgukat, ugyanakkor edzette is õket, hogy nagyon meleg volt, ráadásul egy fárasztó iskolai nap után kezdtünk bele a gyaloglásba, és a vízkészletet is alulterveztük: a végére senkinek se maradt a palackjában innivaló. De ez senkit sem zavart abban, hogy jól érezze magát és igazi, hús-vér élményekkel gazdagodjon a világról, és önmagával kapcsolatban is új erényeket fedezzen fel. Mert a világ megismerése, a  jó társaság csak egy dolog. Önmagunk határainak kitolása, a nehézségek elviselése, a másik ember megsegítése egy utolsó korty langyos vízzel, legalább ugyanolyan fontos belevalója életünk még jó sokáig cipelendõ tarisznyájának.

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Baranyi Ádám (Ladánybene), Boda Viktória (Ladánybene), Bodonyi-Kovács Nikolett (Ladánybene), Bognár Regina (Ladánybene), Csávás Luca (Ladánybene), Csizmadia Pálné (Ladánybene), Dorogi Kornél (Ladánybene), Dorogi Lili (Ladánybene), Ferenczi Henrietta (Kecskemét), Ferenczi Péter (Ladánybene), Gyõri Ervin (Ladánybene), Herczeg Patrícia (Ladánybene), Jakobicz Szandi (Ladánybene), Kucsera Sándor (Ladánybene), Kupás Fanni (Ladánybene), Lányi László (Ladánybene), Mátyás Ferenc (Ladánybene), Mátyás Katalin (Ladánybene), Nagy Erik (Kunbaracs), Nagy Leóna (Kunbaracs), Németh Martin (Lajosmizse), Pákozdi Vanda (Ladánybene), Palakovics Csaba (Ladánybene), Palakovics Zsanett (Ladánybene), Salga László (Ladánybene), Sípos Barbara (Ladánybene), Sípos Luca (Ladánybene), Sípos Péter (Ladánybene), Sípos Róbert (Ladánybene), Somlai Martin (Ladánybene), Szurgyi Milán (Ladánybene), Tóth Bence (Ladánybene), Tóth Tas (Ladánybene), Trucza Martin (Ladánybene), Vincze Tamás (Ladánybene).