(534.) ÜNNEPI TÚRA SZABADSZÁLLÁSON (10 ÉVES A PETÕFI TÚRAKÖR)


Időpont: 2017. március 15. szerda
Helyszín: Szabadszállás
Táv: 2 km


Napra pontosan tíz éve, amikor az elsõ nyílt túrát szerveztem a Börzsönybe, egybõl egy háromnapos kéktúrázást, és az elsõ nap végén a Csattogó-völgyi szállásunkon majdnem négykézláb mentünk vacsorázni, mert annyira elkészültünk a végtagjainkkal, izmainkkal, nem gondoltam, hogy lesz ebbõl valami. Hogy egyáltalán még el akarunk máskor is menni túrázni. Aztán ahogy lenni szokott, aludtunk rá egyet, és már másnap folytattuk. És ez tart, minden hétvégén, azóta is.
Senkit nem akarok számokkal untatni, de annyit összegzésnek: 10 év alatt eddig 534 túránk volt, ami éves átlgban még mindig több, mint ahány hét van, úgy, hogy az elmúlt négy évben alig-alig túráztunk.
Több mint 1300 különbözõ ember tartott velünk, akik együttesen több mint 100.000 km-t gyalogoltak. Túráink összlétszáma 7000 körül van. Ez nem lenne akkora dolog, ha régi természetjárókról, sportemberekrõl lenne szó, de 99%-ban teljesen civil, utcáról betévedt, fotelbõl felálló felnõttek és egyszerû gyerkek hozták össze ezt a teljesítményt. Vagyis amatõrök.
Sok helyen jártunk, megszámlálhatatlan érdekességet látunk, több mint 50.000 túraképet készítettünk. És nem is folytatom.
Mert nem az a lényeg, hogy mi volt, mit értünk el eddig, hanem, hogy mit tudunk még tenni másokért, azért, hogy az emberek megismerjék szülõföldjüket és minél többen csatlakozzanak hozzánk. De nem a létszám és a statisztika kedvéért; kizárólag azért, mert 5 embernek vezetni egy túrát, felkészülni arra, ugyanannyi munka,  mint 30-nak. Akkor miért ne részesülhetnének többen az élménybõl?
Tíz év alatt még nem volt lényegi támogatónk, se hivatalos helyrõl, se magánúton, de nem mondunk le arról az esélyrõl, hogy egyszer valaki rájön, milyen értékek és lehetõségek vannak ebben a mûfajban, amit mi itt a szülõföldön gyakorlunk és gyakoroltatunk...

Akkor következzen a nap rövid krónikája:

Hoszú szervezés és egyeztetések után, végülis a szélrózsa minden irányából értünk a nemzeti ünnep reggelén Szabadszállásra, a legjelentõsebb Petõfi-emlékhelyre. Hagyományaink szerint, minden március 15.-ét ilyen helyen és a Költõ nyomait keresve töltünk, koszorúzunk, nézelõdünk, stb. Ma is ez volt.
Pócs Balázs, régi barátom, aki már a Túrakör túráin is többször megjelent, áldozatkész segítõ munkájával, leszervezte nekünk a programot. Elõször is elintézte a  Kapocs Klub - Kulturkapocs Egyesület vezetõségével, hogy klubjukban tölthetjük a napot, fõzhetünk ott. Aztán kaptunk tõlük egy nagyon egyszerû, de annál szebb és színvonalasabb Petõfi-mûsort, amit az egyik épület tetejérõl szavaltak és énekeltek le nekünk, a földszintre. :)
Eljött velünk a sétára, amelyen a Költõ emlékeit kerestük fel, kinyittatta nekünk a múzeumot, megnézhettük annak gazdag és szép anyagát, odahívta a helyi tévét, aminek operatõre, Sanyi felvett néhány percet ottani jelenlétünkrõl, és nem utolsó sorban megismerkedtünk általa Fábián Krisztián, igen lelkes és felkészült helytörténésszel, értéktár-bizottsági taggal. Ej! ha máshol is lennének ilyen felkészült értéktár-bizottsági tagok...
A múzeumban a régi használati és egyéb eszközökön kívül, két, fokozottan érdekes tárgy is ki van állítva: egy 1941 körüli kiadású könyv a Költõrõl, amely már címében is azt állítja, hogy "Nemes Petõfi Sándor költõnk Szabadszálláson született és Szibériában halt el - írta Sándor József" - ez már akkor olyan felvilágosult tartalommal bírt, amit a mai "hivatalos tudomány" még évtizedek múlva se fog megközelíteni, ha ennyire homokba dugja a fejét... És a másik, egy tabló azon adatokból, melyek a Költõ szabadszállási születésére utalnak.
A séta és múzeumlátogatás végén még a gyerekekkel koszorúztunk is, méghozzá a Petrovics-Petõfi család egykori házának, a Költõ feltételezett szülõházának helyén emelt emlékmûnél, ugyanis az eredeti épületet elvitte az 1838-as nagy dunai árvíz.
Végül a Kapocs Klub udvarán fõzni kezdtünk. Az egész Túrakör - mármint a jelenlévõ tagok, mert  többiek is ezt tették volna, ha itt vannak, csak most hiányoztak -, szóval, mindannyian együtt nekiálltunk hagymát, szalonnát, húst, zöldséget összevágni és Jani vezetésével megfõztük ünnepi ebédünket, egy babgulyást bográcsban. Kb. 30 litert fõztünk 20 embernek. Nagyon finom lett, az íze még másnap is a számban volt. Ami maradt, szétosztottuk házigazdáink és társaink között.
Négy órakörül összepakolás után, érzékeny búcsút vettünk egymástól, és mert fáradtak is voltunk, másnap munka, ideje volt a hazatérésnek.
A nap kifejezetten jól telt, tele élményekkel, új arcokkal, és egy kicsit belekóstoltunk egy másik felsõ-kiskunsági település életébe is. A Költõ emlékei, mint máskor mindig, ezúttal is lenyûgöztek minket. A Kapocs Irodalmi Sínpad mûsorát nem felejtjük el, sem kedvességüket, hogy ismeretlenül is úgy fogadtak minket, mint régi barátokat. Bazsát is még sokáig üldözni fogja hálánk a sok segítségért.
A Túrakör Csapata pedig ma is egy igazi családként mûködött, mint egy méhkasban a méhek, szorgoskodott mindenki, tette a vállalt dolgát, segített, figyelt a kicsikre, vagy csak beszélgetett. Mindegyik fontos. A hiányzók nagyon hiányoztak, ne csináljanak belõle rendszert. :)
Ehhez a nagy családhoz csatlakozhat ezután is bárki, aki emberként, tisztességes széndékkal, alázattal és kíváncsisággal közelít felénk, elfogadja ezt a közösséget olyannak, amilyen, és mi is el fogjuk fogadni olyannak, amilyen. Szívesen látjuk az ilyen embereket.
És egy mondat a végére, ahogy Hobo mondta a Blues Band jubileumán 1988-ban: "Tíz, hosszú, szörnyû, gyönyörûséges év. Köszönjük szépen!"
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt ünnepelt: Bakró Emese (Tiszakécske), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Barina Lilla (Kecskemét), Csóka Annamária (Kecskemét), Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Pócs Balázs (Szabadszállás), Pócs Blanka (Szabadszállás), Pócsné Fodor Anita (Szabadszállás), Rádi Bulcsú (Csopak), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Varga István (Lajosmizse), Varga Istvánné Borika (Lajosmizse), valamint a szabadszállási Kapocs Irodalmi Színpad tagjai: Bajusz Gábor (Szabadszállás), Bajusz Gáborné Tünde (Szabadszállás), Hajdú István (Szabadszállás), Sallai Szilvia (Szabadszállás), Strohbach Miklós (Szabadszállás), Kishalmi Istvánné (Szabadszállás) és Szegfû Ildikó (Szabadszállás), továbbá helytörténeti vezetõnk, Fábián Krisztián (Szabadszállás).