(546.) TÚRA A NAGYKÕRÖSI NAGYERDÕBEN


Időpont: 2017. május 20. szombat
Útvonal: Szarvas-kastély - Nagyerdõ - Szarvas-kastély
Táv: 11 km


Hónap végére egy vasárnapi túra jutott, ráadásul nem akartunk messzire se menni, mert megyünk eleget, így a minden évszakban szép, de ilyenkor kifejezetten gyönyörû nagykõrösi Nagyerdõre esett a választás. A jelen lévõ tizenhét fõbõl csak négyen jártunk itt, a többieknek újdonság volt, de aki már látta, se mondhatta, hogy unalmas lett volna. Reményeink szerint a képek érzékeltetnek valamit a hely varázsából, bár azt visszaadni, ilyen módon szemléltetni, lehetetlen.
Kiinduló helyünk az erdõ északkeleti csücskében, telepített nyárfás által körbe ölelt Szarvas-kastélynál volt. Az épület ma vadászház. A hely gondnoka régi ismerõsként üdvözölt minket, és felajánlotta, hogy nyugodtan nézzünk körbe. Mi ezt nagy nyugalommal meg is tettük.
Az erdei útról nem tudok iránymutatást adni, mert én tudtam, merre megyünk, melyik nyiladéknál vagy erõsen benõtt szekérútnál mi az irány, másnak nem sokat mondana, ha sorolnám az elágazásokat, de annyit elmondhatok, hogy egyik útról a másikra tértünk, egyszer jobbra, majd balra kanyarodtunk. Így mentünk, haladtunk, baktattunk a csupa zöld erdõben, melyet se egy tanya, se más objektum nem zavart meg jelenlétével; csupán kisebb-nagyobb virágos rétek szüntették meg néha az egyhangúságát a klorofilözönnek.  levegõ harapnivalóan friss és oxigéndús volt, rajtunk kívül semmi zaj sem hallatszott, csak néhány rigó vagy kakukk mondta messze hangzóan a magáét - nem tudtuk örülnek vagy panaszkodnak éppen...
A túra 11 kilométerét kicsivel töb mint 3 óra alatt le is tudtuk, bár megálltunk néha, és sokat fényképeztünk. Különösen az egykori láprétek nyomát õrzõ nyírfás-virágos részeken áthaladva. Itt már teljesen olyan érzése volt a túrázónak, mintha valahol a Zemplénben gyalogolna, egy ottani hegyi réten, és szinte várta, hogy kibukkanjon a fák közül a Nyírjesi erdészház. De nem a Zemplénben voltunk, így semmilyen házikó nem bukkant ki.
A virágok a képeken ábrázoltnál sokkal nagyobb számban szerepelnek a természet itteni színjátékában, de mindent nem is lehetett és nem is akartunk megmutatni. Akit érdekel, vagy a képeket látva mégis kedvet kapna a Nagyerdõ felfedezéséhez, az tegye meg nyugodtan. Ha valakinek ehhez kellene segítség, akár egy kis térképszelvény, hasonló, jelezze. Szívesen segítünk.
Mert ez a hely is egy, azon sok tucat kiskunsági természeti érték közül, melyeket alig ismer vagy látogat valaki. Pedig megérdemelné.
Az ilyen helyeknek ugyanis bûnük van. Bûnük, hogy nincsenek külföldön, nincsenek távoli hegyvidékeken és nem kell értük sokat utazni, megközelítésük és az ottani idõtöltés nem kerül vagyonokba. Vagyis, hogy bárki számára elérhetõk. Így már viszont nem is annyira érdekesek, mert nem lehet velük dicsekedni, nem lehet odadörgölni az irigyeinknek, hogy "laszt víkend mi voltunk az egzotik nagykõrösi erdõben, junó?". Pedig ha igazából belegondolunk, mégis ezek a legegzotikusabb helyek az országban, és éppen azért, mert senki sem keresi fel õket.
Így tehát, a sznoboknak azt üzenjük: ha igazán nagyot akarnak villantani ismerõseik elõtt, kiránduljanak többet a Kiskunságban. Azt se fogják tudni, hol van...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Drabant János (Ladánybene), Felker Joe (Kecskemét), Golovics Éva (Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza), Kárpáti János (Hetényegyháza), Kemmer Márta (Lajosmizse), Lakosné Pethõ Gabriella (Ladánybene), Lövei Csaba (Kecskemét), Löveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagy Krisztián (Ladánybene), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza), Sárai Szabó Mózes (Hetényegyháza) és Tövisháti Ágnes (Felsõlajos).