(526.) ÉVNYITÓ TÚRA A MIZSÉBEN


Időpont: 2017. január 14. szombat
Útvonal: Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Jézus-fa - Kónya-dûlõ - Pusztatemplom
Táv: 6 km


Az idei tél nem olyan, mint az elmúlt években volt telek, így kissé körülményesebb túrát szervezni, mert vagy az idõjárás nehezíti a dolgot, vagy az utazási lehetõségek, vagy betegségek, megfázások. Amikor mind a három orvosolható, végre összeáll egy jó túra lehetõsége, amelyre minden héten, sõt talán még gyakrabban is vágyunk, mégis elõfoirdul, hogy csak két hetente jön össze.
A mai mizsei túra is a héten kiírt eredeti változathoz képest a harmadik volt, és a helyszín csak szombat reggel 6 órakor dõlt el. Még szerencse, hogy a Túratásrsaknak mindegy, hol találkozunk, hol rójuk a kilométereket, csak együtt tölthessünk egy fél vagy egész napot. Végül ma is így volt.
Az egy nap-egy éjjel tartó hóesés 25-30 cm-es ragyogó fehér paplannal vonta be a tájat, és olyan érintetlen volt aPusztatemplomhoz való megérkezésünkkor, mint egy nászéjszakár megvetett patyolat ágynemû. Szinte sajnáltuk összetaposni a dombot, annyira megható ennyire szépet látni. Aztán persze alalposan összejárkáltuk, autókkal, lábnyomokkal. Jókedvûen köszöntöttük egymást, LAci forralt borral kínálta a kissé hideg szélben totyogó túrázni vágyókat. Még jó, hogy van, aki gondoskodik rólunk ilyen zord körülmények között is!
A 15 fõ plusz egykutya felsorakozása után, lassanelindultunk mai rövid túránkra, melynek nagyon egyszerû terve az volt, hogy kigyaloglunk a Mizsei Óriáshoz és a Jézus-fához, majkd egy másik úton visszajövünk. Nagy örömünkre velünk tartott Ferenczy Józsi református lelkész és családja is, akik régóta készültek túrázni a társaságunkban, de eddig nem jött össze.  Most végre igen!
A fõ téma és örömforrás ma az évek óta nem tapasztalt hómennyiség és a szikrázó napsütés volt. A gyerekek szánkón ülvetk, majd leszálltak és szaladgáltak, estek-keltek, aztán megint szánkón húzatták magukat. A felnõttek pedig húzták õket, állva a sarat. Nem gyõztünk gyönyörködni a természet igazi telet mutató arcaiban, annyi apró csoda volt ebben a néhány kilométerben, amit elmondani sem lehetne. Néhány kép talán érzékeltet valamit ebbõl, de korántsem adja vissza sem élményben, sem sokszínûségben, amit láttunk.
A Mizsei Óriás alatti pihenõnél ettünk, ittunk, beszélgettünk, örültünk az élet ilyen szépségeinek, majd utunkat a másik dûlõútra fordítva, elindultunk vissza, reggeli kiindulási pontunkhoz. De elõb még útba ejtettük a közeli Jézus-fát is, mely egy elhalóban lévõ öreg tölgy, és az ágai alatt, a tövében állva egyetlen ponton jól mutatja magát a természet szeszélye (?) által megalkotott töviskoronás, megfeszítet Jézus alak. Nagyon sok embernek megmutattuk már ezt a csodát, de nem mindenki "látta a fában a Jézust". Most sem, de aki igen, az szinte elhûlt a rácsodálkozástól. Érdemes lenne mindenkinek egyszer tenni egy próbát ez ügyben - és nemcsak kint a fánál...
A visszaút kicsit gyorsabban telt, mint az oda, a Nap már olyen melegen sütött, hogy tél dacára, szinte melegünk lett tõle. Az arcunkra a napfény a hótükrön megsokszorozva és felerõsítve sütött, éás úgy lepirultunk mint nyáron szoktunk. D-vitamin problémánk se lesz egy darabig...
A templomromhoz kissé elgyötörten értünk vissza, dél elmúltával, és egy bõ három órás, 6 km-es séta lketudásának jólesõ érzésével, a világegyetem minden erejének és energiájának hálát adva, egymástól jó szívvel és barátsággal köszöntünk el. Megköszöntük mindenkinek a részvételt, a segítséget. Ha olyan évünk lesz, amilyen ez a nap volt, mint évnyitó túra napja, akkor nem lesz okunk a panaszra.
A ma jelenlévõket és minden más új arcot, érdeklõdõt is szívesen látunk Csapatunkba! Hétvége is sok lesz még ebben az évben és túracélpontunk sincs kevés 2017-re.
És azoknak, akik magányosan járják a világot, bolyonganak benne valódi vagy képzeletbeli erdõkön-mezõkön, üzenjük: nemcsak hogy "egyedül nem megy", de igazából egy jó Csapat nélkül nem is érdemes...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Besenyi Ersébet (Feksõlajos), Dorogi László (Kecskemét), Ferenczy Ákos (Lajosmizse), Ferenczy József (Lajosmizse), Ferenczy Réka (Lajosmizse), Ferenczy Virág (Lajosmizse), Ferenczyné Bíró Katalin (Lajosmizse), Gulyás György (Fülöpháza), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lõrikné Irénke (Hetényegyháza), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Saci a vizsla (Lajosmizse)  és Sárai-Szabó Csenge (Hetényegyháza).