(539.)  JURTAÁLLÍTÁS A KOLON-TÓNÁL


Időpont: 2017. április 22. szombat
Útvonal: Kolon-tavi Madárvárta, Bikatorok, Kolon-tó
Táv: 3 km


Már jó elõre lebeszélt program volt a mai, így gyakorlatilag idõjárástól függetlenül mentünk volna, de azért szerencsénk volt, mert az elmúlt egy hétben a jégtõl a napsütésig, a hótól a forralt borig, minden elõfordult. Végül aztán megúsztuk a napot esõ nélkül, és bár kissé szeles és hûvöskés volt, összességében az idõjáráson nem múlt a nap sikere és hangulata.
Amikor hosszas zötykölõdés után 9 óra után megérkeztünk a Kolon-tó mellé, a Madárvártára, házigazdáink, a nemzeti park munkatársai fogadtak minket, és gyors bemutatkozás, köszöntés után, vázolták a nap menetrendjét: séta, majd jurtaépítés, aztán újabb séta a tóhopz, majd kései ebéd és indulás haza.
A séta a Bikatorok környélkén volt, nevezetesen a kilátóhoz. Sokszor jáértunk már itt, de ezt a tájat, mint ahogy más kiskunságiakat se nagyon, nem lehet megunni, és bárhányszor vissza lehet jönni. A kilátóból szép panoráma adódott, de nem sokáig idõztünk, mert kifejezetten hideg volt és erõs szél fújt, a végén még lesöpört volna minket a csúcsról...
Ezután visszatértünk a Vártára, és Sajtos Misi szakmai irányításával, elkezdtük a jurta felállítását. Ez az építmény  a nyáron itt madarászó, természetbúvárkodó fiataok és idõsebbek szálláshelyéül szolgál, de mivel anyaga jó részben fa és nemez, ezért télire, esõs évszakra nem lehet kint hagyni, hanem õsszel szétszedik. Most meg, tavasz lévén, felállítják. Illetve felállítjuk. Mert ugyan a dolog nem nagyon bonyolult, mégis lassú és aprólékos, hogy minden a helyére kerüljön, és a sok pózna, ami a tetõt tartja, felhelyezése se kétemberes munka. Tulajdonképpen csak néhányan tudtunk intenzívebben részt venni a jurtaállításban, a többségünk csak esetileg, egyes résztevékenységekre tudott bekapcsolódni. Így nem is segettünk akkorát, amekkorát szerettünk volna, de összességében mégis jó volt egy kicsit hozzátenni a hely szokásainak gyakorlásához.
Az állítást egy újabb séta követte, melynek során a társaság egyik fele tanösvényezett is a nádasban és a lápon, a másik fele addig egy információs táblát ásott le, aztán a két fél egyesülve, a Kolon-tó nyílt vízfelületénél, a Nagyvíznél találkoztunk és közösen mentünk ki a töltésen a kilátópontra. Itt is többször megfordultunk már, de mindig lenyûgözi az itt járót a végtelen nádrengeteg látványa éa a határok nélküli béke, nyugalom.
Visszatérve bázisunkra, még hazaindulás elõtt meginvitálták építõ csapatunkat egy forró, bográcsos tokányra, mely erõsen fûszeres volt, jólesõen járta át a testünket, szinte a lalkünkig hatolt. Három fõ alapanyaga a hús, a gomba és a zöldbab volt.
Végül nem maradt más, mint búcsúzni és elindulni haza. Késõ délutánban járt már az óra, és egy óra még a hazaút.
Megköszöntük Bíró csaba és munkatársai szíves vendéglátását, idegenvezetését, a sok érdekes dolgot, amirt meséltek és mutattak nekünk, és ha rajtunk múlik, még máskor is, sokszor! vissza jövünk. Mert a Kolon-tó és környéke az egyik legszebb hely, nemcsak a Duna-Tisza közén, de az országban is. De hogy a legváltozatosabb élõhelyekben, felszíni formákban, az biztos. Aki nem járt még itt, feltétlenül pótolja, akár velünk, akár más úton.
Minden Csapattársunknak köszönjük a szorgos és lelkes hozzáállást, a türelmet. Nem mindig a túra a lényeg, de azért a mai napból is hiányzott egy kicsit...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ (Lajosmizse), Barina Lilla (Kecskemét), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Besenyi Erzsébet (Felsõlajos), Csóka Annamária (Kecskemét), Felker Joe (Kecskemét), Kárpáti JÁnos (Hetényegyháza), Lakosné Pethõ Gabriella (Ladánybene), Lõvei Csaba (Kecskemét), Lõveiné Vadászi Anita (Kecskemét), Nagy Irén (Lajosmizse), Nagy Krisztián (Ladánybene), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Tövisháti Ágnes (Felsõlajos), Varga István (Lajosmizse) és Varga Istvánné Borika (Lajosmizse).