(485.) ÉVNYITÓ TÚRA A KUNBARACSI GÖRÖGÖK-HOMOKJÁN


Idõpont: 2016. január 2. szombat
Útvonal: Kunbaracs - Tölgyes - Borókás - Görögök-homokja - Bú-hegy - Kunbaracs
Táv: 16 km


Fél éves kihagyás után, végre megint azért keltünk hajnalban és indultunk otthonról, még -12 fokos hidegben is, hogy túrázzunk. És ez semmihez sem hasonlítható érzés...
Két kocsival, két helyrõl jöttünk össze heten, és Kunbaracson, a kocsmánál találkoztunk. Nem mindenki ért rá, vagy tudta bevállalni a hideget, de ami késik, nem múlik. A kocsmában egészségügyi kitérõk és egy kis felesezés, aztán ki a falu szélére kocsikkal, onnan pedig, ismételt szívmelengetõ poharazás után, nekivágtunk az idei elsõ túrának, friss levõn, -12 fokban, de szûrt napsütésben. A kedvünk víg volt, mintha tegnap találkoztunk volna utoljára, ott folytattuk a poénokat és a beszélgetéseket, ahol nyáron abbahagytuk.
Az elsõ kilométerek a szokásos útvonalon teltek, hamar elértük a védett gyöngyvirágos tölgyest. Mivel még szezonban se sok itt a gyöngyvirág, nem meglepõ, ha január elején sem sokat láttunk belõle...
A tölgyesbe be-betértünk, kihasználva, hogy lombok és bokrok híján, jól belátható a sûrûség, és öreg fákat kerestünk, fényképeztünk.
A borókás szélére érve kanyarogni kezdtünk a nyiladékokban, egyszer balra, egyszer jobbra. Nem azért, mert növelni akartuk a túra hosszát, hanem azért, mert a táj domborzati és növényzeti adottságai miatt muszáj volt minden oldalról körbejárni a témát; buckák, sétányutak, magashegyi-jellegû erdõfoltok, fenyvesek, borókák, rengeteg fehér nyár, magaslesek, tisztások, sorolhatnám...
A borókás részt átmenetileg elhagyva, kiértünk a Kerekegyháza-Kunbaracsi határdûlõre, ahol egy szépen karbantartott tanyánál, rögtön egy régi kiskunsági határkövet vettünk szemügyre, majd egy 3 kilométeres, egyenes homokúton a Bú-hegy felé vettük az irányt. Néhány lakott vagy elhagyott tanya szemrevételezése után, ismét borókás-buckás részre értünk, a tulajdonképpeni Görögök-homokjára. Ez a terület az 1800-as években kecskeméti görög kereskedõk birtoka volt - innen a rejtélyes név -, akik csak legeltethettek itt, mivel ez a sívó, porhomok-buckavidék másra nem igen lehetett akkoriban sem alkalmas...
A Bú-hegy dombjait a szekérút körbe kerüli, így aki nem tér le róla, és nem csatangol be az erdõs-ligetes részbe, könnyen lemaradhat arról a csodáról, ami ott várja. Aki kíváncsi rá, mi is rejtõzik ott, menjen el, és nézze meg...
Innen a túra nem legvidámabb, de kétségtelenül kihagyhatatlan része volt már csak hátra, a bõ 5 kilométeres, faluba visszavezetõ szakasz leküzdése. Különösebben nem bõvelkedett látnivalókban, de a friss levegõ és a csend így is bõven ellensúlyozta, egyre fáradó és feszülõ izmaink nekifeszülése miatt érzett gyötrelmeinket.
A faluban gyors búcsú egymástól, mert átfáztunk, elfáradtunk, de becsülettel küzdöttünk, mindenki a maga állapotában.
Azon leszünk, hogy mindenki annyira visszanyerje kondícióját, hogy sem 16, sem 32 km meg ne kottyanjon senkinek, aki velünk tart. Mert gyalogolni jó...

Boldog Új Évet Kívánunk minden eddigi és leendõ Túratársunknak!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe, Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Lõrikné Irénke (Hetényegyháza) és Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza).