|
(467.) TÚRA A SZAJORI-BUCKÁKON (ÁGASEGYHÁZA
- ORGOVÁNY - IZSÁK HATÁRÁN)
Időpont: 2015. február 21. szombat
Útvonal: Platter-telep (Ágasegyháza) - Buckák -
Tanyák - Orgoványi-borókás - Szajori-buckák -
Platter-telep
Táv: 10 km
A mai túra helyszíne egy teljességgel ismeretlen terület
volt. Ágasegyháza és Izsák határán, Szajori-buckák. Ez
még sok helybelinek se mond semmit, szerintem. nekünk se
sokat mondott előzetesen. De a végére megjegyeztük, mert
csodálatosan izgalmas és változatos terep. És
szerencsére, képeink kapcsán, elég sok ember is felkapta
rá a fejét...
Az utazás és a szokásos ágasi kávés kocsmázás után, a
Platter-telep széléhez autóztunk. Szerettünk volna a
vadászház mellet leparkolni, de ezt az ott elhelyezett
tiltótáblák és sorompórendszer lehetetlenné tette.
Már ekkor éreztük, hogy itt valaki nagyon félt valamit,
csak azt nem értettük, kitől és mit, mert semmi
rendkívüli nem volt azon a részen. A magántulajdon
szentsége alaptétel a mai világban. Pedig valójában
ilyen nem létezik, az erdő, a mező, a buckák mindenki
tulajdona. Isten kertjében nincsen magántulajdon. Isten
teremtett világa mindannyiunké.
Ugyan mindenféle dörgedelmes tiltások után egy laza
mondatban odavetik a parasztnak, hogy gyalogolni is csak
írásbeli engedélyükkel(???) lehet(???) a
területükön(???), de ha ilyet akarna írni az ember, azt
se tudná, kinek írja, mert se név, se cím, se telefon
(mi ilyen színvonalú fogadtatás után egyébként sem
akartunk volna ilyesmit írni). Ebből is látszik, hogy
nem is akarják, hogy kiderüljön a kilétük, sem hogy oda bárki, akár
legálisan, akár nem legálisan, betegye a lábát.
Ilyen alapozás után, elindultunk a buckák között
kanyargó, a telepet elkerülő úton. Kedvünket nem szegte
semmi korlátoltság; haladtunk dombra fel, dombról le.
egy homokbányának megnyitott, de még így is szép
homokbucka, és a régi szőlőtelep pincéjének
épületét érintve lassan poroszkáltunk a dél-ágasi
tanyavilág felé. Itt elég siralmas kép fogadott.
Pusztuló tanyák, rengeteg szemét. Egy régen dicsőséges
és virágzó kultúra, hagyományrendszer itt is, mint
mindenhol az Alföldön, a tudatos pusztításnak esett
áldozatául...
Elértük ismét az erdőszélt, vele pedig az
Orgoványi-buckavidéket. Csodaszép hely! A borókák között
kanyarog az út, mintha egy hegyvidék nagyon magas
részein járnánk. Csak a homok, ami visszahúz a valóság
talajára. Egy régi, ember nagyságú határkő, a régi
határon Ágas és Orgovány között. Elmesélhetetlen...
Innen ilyen úton, olyan úton, sok kilométert szántott
homokban, de megtettük, amit megkövetelt tőlünk a
becsület. Végén a vadászháznál egy cseppet sem áhítatos,
sokkal inkább drasztikus méretű fakereszt, mintegy
erődemonstrációként, mintha ezzel védetnék a területet.
Szegény Jézus, aki nem hitt sem a gazdagokban, sem a
hatalmasokban, sem a magántulajdonban...
Szép túra volt, emlékezzünk inkább erre. És akik látták
a Facebook-on megosztott képeinket, azok is csak
pislogtak. Ki gondolta, hogy egyáltalán van a környékben
egy ilyen, Szajori-buckák nevű hely?? :)
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Donka Ottó, Mákné Dobos Erzsébet, Rádi Józsefné Edit
(Hetényegyháza) és Varga Istvánné Borika.
|
