|
(478.) TÚRA A NAGYKŐRÖSI
NAGYERDŐBEN
Időpont: 2015. május 31. vasárnap
Útvonal: Kőrösi út - Szarvas-kastély -
Strázsa-halom - Kőrösi út
Táv: 13 km
Egyrészt azért, mert az idő és egyéb tényezők csak egy
közeli túrahelyet tettek lehetővé, másrészt azért, mert
jártunk itt februárban, de elég kopár volt, a mai napon
visszatértünk a nagykőrösi Nagyerdőbe. A
Hantháza-Nagykőrös (régi Kőrösi út) aszfaltúttól északra
eső területről van szó, amelyből az arra autózók csak
annyit vesznek észre, hogy sok a fa a környéken. Pedig
ha többen vennék a fáradságot, és leállnának bármely
pontján az útnak és elindulnának gyalogosan felderíteni
az erdőt, hasonló szép dolgokat látnának, mint mi.
Lajosmizsén a szokott helyen találkoztunk, és indultunk
7.15-kor. Szerettünk volna inni egy kávét a Tanya
Falóban, de vasárnap nincs nyitva... Így egyből az
erdőszélre autóztunk. A kocsikat egy lakott tanyával
szemben hagytuk, aztán lassacskán nekikezdtünk a
túrának.
Már az elején látszott, hogy a sok eső miatt - még
éjszaka is esett - az évszakhoz képest is zöldebb
minden. Az erdő és a bokrok még a nyiladékokban is
majdnem összeértek, az egész napunk olyan volt, mintha
egy dzsungelben jártunk volna.
A Nagyerdő eredetileg pusztai tölgyes lenne, már ami
megmaradt belőle; ebbe keverednek nyárfák, és a
védsávban akácos területek. Május végéhez képest elég
korainak tűnt egy nagy őzlábgomba, de szép, egészséges
példánya büszkén tartotta magát éhes tekintetünk
ellenére is (nem szedtük le...). A homoki nőszirom jól
bírja a szárazságot, őshonos fajként elő-előbukkan a
ligetes útszéleken, de az esőt ő is szereti.
A régi
PIROS SÁV
jelzés itt ott ránk mosolygott egy-egy
öregebb fáról, és vezetett az egykori természetbarát
emlékpark felé, aminek helyét csak körülbelülre sejtjük,
a hozzá vezető jelzésmaradékokból.
Jó tempóban haladtunk, és bő óra alatt elértünk az erdő
túlsó szélére, ahol az egykori Szarvas-kastély (ma
Nagyerdei Vadászház) jelent szép látványosságot. Kicsit
körbenéztünk, aztán indultunk a Strázsa-halom irányába.
Az erdő kezdett száradni, a bokrokról már kevesebb víz
csapódott az arcunkba, de a majdnem térdig érő fű még
mindig leküzdhetetlen vízmennyiséget jelentett amúgy sem
vízálló cipőinknek. Egy erdei körforgalomnál, ahol
furcsán, körívben kanyarodik a szekérút,
megtízóraiztunk, aztán folytattuk a túrát. Nemsokára egy
régi, mára száraz láprétre értünk. Az amúgy sem magas
Nagykőrös egyik laposabb pontján, erdőfoltok között, egy
gyönyörű, virágos tisztásra leltünk, melyet körben
messziről világító, fehér nyírfák szegélyeztek. A réten
megszámlálhatatlan virág. Csak kapkodtuk a fejünket.
Ilyen helyeken, mint ez is, fokozottan eltöpreng az
ember, miért nem érdekli az embereket a természet, a
természetjárás, miért nem ismerik lakóhelyüket és
környéküket, és miért nincs igényük ennek az állapotnak
a felszámolására?...
A Strázsa-halom erdőtagját néhány éve körbekerítették,
hogy a védett területtől így tartsák távol az autóval és
motorral, a természetben erőt fitogtatni akaró
brigantikat. Sikerrel tették. A gyalogosok egy kis
forgóajtón mehetnek be a területre, akár a hegyek között
lennénk. A belső világa nem annyira unikális, mint
amennyire a védelem alapján gondolnánk, de nem is
csúnya. Ha érdekel, menj el és nézd meg...
Innen már részben úttalan utakon, részben régi
turistautak kanyarulataiban igyekeztünk húzni az időt,
hogy ne kelljen még kiérni ebből a varázslatos erdőből,
és ne kelljen mg hazamenni - nem mintha otthon rossz
lenne bárkinek is, de erdő egyikünk udvarában, házában
sincs. És ez komoly fogyatékosságunk, amit a hétvégi
túrákon csak kis mértékben tudunk olykor-olykor
enyhíteni.
Aztán mégis kiértünk, mert minden véget ér
egyszer, ez a túra is így járt, vége lett. Mosolyogva,
jól kiszellőzött fejekkel, oxigénnel telt tüdőkkel
búcsúztunk egymástól, és úgy váltunk el, hogy már alig
várjuk a következő túrát. Ami mindegy, hol van, a
lényeg, hogy legyen...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Dorogi László (Kecskemét), Felker Joe, Juhász Rózsa (Kecskemét), Rádi Józsefné Edit
(Hetényegyháza) és Varga Istvánné Borika.
|
