|
(469.) TÚRA AZ ÁGASVÁRI TURISTAHÁZHOZ
Időpont: 2015. március 7. szombat
Útvonal: Mátraszentistván - Csörgő-völgy -
Ágasvári turistaház - Mátraszentistván
Táv: 11 km
Hosszú idő, több mint fél év után ismét hegyi túrát
szerveztünk. Már ránk fért. A cél Mátraszentistván,
illetve onnan a Csörgő-patak völgye, majd az Ágasvári
turistaház volt. Reggel 6-kor indultunk itthonról, és
elég későn, majdnem 9 órakor indultunk neki a sípálya
olvad maradéka mellett a Csörgő-völgynek, lefelé.
A szép bükkerdőben lassan kígyózott az ösvény. Egy patak
átkelés, két patak átkelés. Mivel volt benne rendesen
víz, ezért ahogy lentebb haladtunk, úgy lett egyre
bővízűbb, és lett nehezebb átmenni a másik oldalra, ha
az út elfogyott. Az igazi veszély a 30-40 cm-es jéghideg
vízbe csúszás, illetve az azután még jeges cipőkben ránk
váró túrázás lett volna. Ezt figyelembe véve, nem
mentünk minden apró csínybe bele; volt nem egy kő,
amelyikre léptünk volna két méterre a parttól, de a
tetejét láthatatlan jégréteg borította...
A patak áradása miatt aztán két óra
bandukolás-bukdácsolás végén kimásztunk a szakadékból,
kihagyva magát a szurdokot a meredek sziklafalakkal. Ott
már lehetetlen lett volna a tovább haladás. De
megbeszéltük, nyáron, kisebb vízállásnál azt is
megnézzük.
Utunk a Vándor-forrás érintésével egy lezárt
barlangnyílás mellet, szép szálerdőben vezetett egyre
feljebb, mígnem elértük az Ágasvári menedékház
dózer útját. Ezen kerülve, nem sokára a ház melletti
tisztáson találtuk magunkat. Nem említettem még, de
egész nap ragyogó napsütésben túráztunk. Itt, a
turistaháznál szélcsend is volt, állt a levegő. Az előre
tervezett szalonnasütéshez tökéletesebbet el se ehetett
volna képzelni!
Egy kis egészségügyi szünet, egy-két korty a büfében,
aztán gallygyűjtés, tűzrakás és egy óra
sütögetés-eszegetés-beszélgetés... Fantasztikusan jó
hangulatban, egymást ugratva, de folyamatosan ettünk. Ki
mit hozott, összetettük a nagy közösbe, és azt
választott mindenki, amihez kedve támadt. Miután
degeszre ettük magunkat, megköszöntük a tulajnak a
lehetőséget,
aztán az
ORSZÁGOS
KÉK
jelzésen, nagyjában szintúton, másfél óra alatt
visszasétáltunk Mátraszentistvánra. És elindultunk haza.
Mivel az idő előre haladtával a meglepetés programra nem
maradt időnk, így egy rövid megállót rögtönöztünk be
Galyatetőn, hogy megnézzük a kilátást az új kilátóból.
Hát, kár volt megállni. A kilátó zárva, de ha nyitva
lesz is, fizetős lesz. Nemcsak a bivakszállás az
oldalában, hanem az is, hogy a tetejéről valaki
nézelődhessen. ez, figyelembe véve, hogy az eredeti
kilátó ingyenes volt, hosszú évtizedek óta szolgálta a
kéktúrázókat a nemzeti kincsnek számító turistaútvonal
mentén, most idejöttek valami nyikhaj pártverebek,
koma-csicskák, és maguknak kihasítva a közös tulajdont,
óriási pénzeket akarnak beszedni azoktól is, akik csak
bakancsosok, és nem azért mennek ilyen helyekre sárban,
gyalogosan, mint a többség, akik pedig autóval idáig
felmászva, aranyóráikat villogtatják a felső szintről a
szikrázó napsütésben.
UNDORÍTÓ!
És az is az, ha ezt a magyar turistatársadalom
hagyja...
Mérgelődve hazaindultunk. De a nap szépségeire és
élményeire ez a kis közjáték szerencsére nem volt
hatással. A Mátra szép volt, mint mindig. És ugyan nem egy
Felső-Kiskunság, de néha azért érdemes ide is eljönni
túrázni...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balogné Amanda (Kecskemét),
Balog Csaba, Balog Zsolt (Kecskemét),
Donka Ottó, Sutus Mónika és Varga Istvánné Borika.
|
