(440.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 2. - ALSÓMIZSEI KERESZTEK


Idõpont: 2014. január 25. szombat
Útvonal: Jámbor-tanya - Ceglédi út - Palócz-dûlõ - Csikó-dûlõ - Ceglédi út - Kulapitye - Geréby-erdõ - Geréby-kúria - Geréby-kereszt - Lajosmizse
Táv: 20 km

Második túra a 2014-es Lajosmizsei Keresztúton. A héten elõször esõt, majd szerencsére már havazást jósoltak, és pénteken délután el is kezdett havazni. Kicsit aggódtam, hogy ilyen idõben, közlekedési körülmények között ki fog egyáltalán eljönni, és bár voltak, akik épp a havas utak és késõ járatok miatt maradtak le a túráról, így is tizennégy fõ toporgott szombat reggel, fél kilenckor a ceglédi busz megállójában Lajosmizsén, a park oldalában. Új túrázónk ma Janka és Barnabás volt, régi-új pedig Sanyi, aki egyszer-kétszer néhány éve már tartott velünk, azóta nem.
A Jámbor-tanyáig utaztunk, innen indul a második keresztutas szakasz. Elõbb az ifjabb Szabó János által a régi Drabant-kereszt helyére állított kereszthez tértünk ki, majd vissza a meleget és némi reggelizési, kávézási lehetõséget adó Tanyafalóba húzódtunk be egy fél órára (persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, voltak, akik nem csak alkoholmentes italokban gondolkodtak...).
A kocsmából aztán elindultunk végre a Ceglédi mellett, hogy az aszfalt környékén adódó kereszteket mind sorba vegyük. Nem sokkal indulás után már az új Drabant-kereszt következett. Aztán letértünk Zsiér Sanyi bácsi egykori iskolájába, a Mizsei vagy Pelyvatói tanyasi iskolába. Sanyi bácsi távoztával a ház üresen, árván szunnyad az erdõ szélén, pedig értékes és nagy múltú épület. Jó lenne, ha lehetne neki valami hozzá illõ funkciót találni.
A fõúton egy újabb kilométert menve, elérkeztünk a Palócz-dûlõ sarkához. Ezen a területen egykor sorban az említett nevû család házai-földjei sorakoztak. Az itt álló hatalmas kõkeresztet is emiatt nevezik Palócz-keresztnek - na meg azért, mert az igazi nevét történetét nem tudják... Részletesen elmeséltem amit tudtam a résztvevõknek, itt most nem tenném.
A kereszt melletti aszfaltúton hosszabban haladtunk, hogy a teljesen félreesõ és ismeretlen Gáspár-keresztet is érinthessük. Itt a végtelen hó és ég-szürkeség teljesen összeolvadt már, még mindig esett, ennek ellenére jókedvûen falatoztunk, kortyolgattunk hozzá némi melegítõ folyadékot - ma már sokadszor. A dûlõ végén jobbra fordultunk, hogy végre földúton is mehessünk, bár nem látszott most nagy különbség a betonút és földút között, lévén mindent hó fedett.
A csikó bolt dûlõjére visszakanyarodva Sanyiban régi családi emlékek törtek a felszínre, és a tanyák száma is növekedett, míg végül a Bujdosó-fatelep mellett, az egykori Kocsi-tanya tövében megtaláltuk újabb felkeresendõ feszületünket, az 1933-ban Kocsis István és felesége, Hábenczius Julianna által állított teljesen eredeti fakeresztet, ugyancsak 80 éves pléhkrisztussal. Ritkaságnak számít Lajosmizsén, hogy ilyen öreg fakeresztet még nem cseréltek le valami egyenre, vagy az eredeti családhoz egyáltalán nem köthetõ csodára. Jó lenne, ha még sokáig megmaradna, illetve ha valakinek szemet szúr, CSAK felújítaná, és nem dobná félre a saját "új és szép" keresztje útjából - mint ahogy az már sokszor megesett a határban. A Csikó-kocsma nagyon csábítóan hívogatott minket, amikor ismét a Ceglédi útra értünk, mi meg engedtünk ennek a csábításnak, így újabb félórás ebéd és egyéb szünet következett. A kocsma rejtekében megint összefutottunk a szomszédban lakó Czigány Péter bácsival, aki örömmel újságolta, hogy látta magát illetve a két héttel ezelõtti túránk beszámolóját a Petõfi Népében. Ezt mi is örömmel konstatáltuk...
Az újabb kocsmázás után megint a ceglédi út következett, pontosabban a szélén álló Pintér Péter Pál kereszt, majd a Tüzép-dûlõn végre megszabadultunk a forgalomtól, és egy nyugisabb vidéken folytattuk a vándorlást. A Kulyapitye nevû határrész felé tartottunk. Balra tõlünk régi Holi-tanyák, jobbra egy kis víkendház nem létezõ udvarán egy "szerény" fakereszt, állítója Drabant János. A kereszten nincs Jézus, és nem is volt felszentelve, ettõl függetlenül ez is egy kereszt a sok másik mellett...
A végtelennek tûnõ homokútnak is egyszer csak a vége felé közeledtünk. A szép erdõs részeken áthaladva aztán egy régi tanyaközpontnál, az egykori kulapityei iskola 80 éves épületéhez értünk. Az 1978-ban megszûntetett tanyasi oktatási intézmény, a bezárás után, egy rövid ideig boltként mûködött, majd már több évtizede a helyi vadásztársaság tulajdona. - tulajdonképpen vadászház. Az iskola mellett áll a Bujdosó-kereszt, melyet - sok más helyi feszülethez hasonlóan - Szigetvári Antal és neje, Bujdosó Krisztina újított fel.
A kereszttõl egy darabig visszafelé haladtunk, hogy egy balra kiágazó úton átvágjunk a Geréby-erdõn. Ez a rész, ha nem is ilyen fákkal és formában, de száz éve erdõ, még a régi uradalom hírmondójaként maradt fenn a mai napig. A  fák között egy jól kiépített és kicsiknek egyáltalán nem mondható vaddisznótelep lakóit csodáltuk meg, nem is kicsi kocákat és vadkanokat. Utóbbiak között voltak akkorák, hogy medveként is el lehetett volna õket adni...
Az erdõ túlsó felén aztán már a Geréby-kúria istállóépületei körvonalazódtak a fák közül kitekintve. A mindig forgalmas és bemutatóktól hangos objektum ma éppen csendben várt, de néhány ismerõs legény mégis rögtönzött nekünk egy kis lovas-akrobatikát, majd megtekintettük az összes lovat, végül az új, hatalmas méretekkel rendelkezõ és elég impozáns lovardát. Itt elköszönt tõlünk Timi, akiért Pista bácsi jött autóval, elég volt neki a 14 km.
A kúria udvarára egy kis kerülõvel jutottunk be. Itt elõbb a kápolnát majd a fogadó épületét tekintettük meg. Aztán még egy kis erõösszpontosítás, és nekivágtunk a faluig hátra lévõ öt kilométernek. Itt, az eddigi védett helyekrõl kitérve, arcunkba, a havon kívül a szél is bele-belecsókolt. Igazi téli-pusztai élményben lett érzésünk. Az elhagyatott és egyáltalán nem használt dûlõút két oldalán megszámlálhatatlan galagonyabokor, néhány csipkebokor is kínálgatta termését. Elfogadtuk.
A Geréby család, illetve özvegy Geréby Gyuláné Vágó Margit által, kb. az 1920-as években állított kereszt nagyon méltatlan helyen - illegális szemétlerakó, fatolvajok által pusztított környezet - árválkodik. Ide se jön senki, még a kutya se. Megérdemelné, hogy egy kiemeltebb helyen álljon, hogy a kúria látogatói, az érdeklõdõk ennek a nagymultú családnak is tisztelegve, tudjanak róla és megcsodálhassák.
Még egy fél óra és a havas földúton, kis sárban csúszkálással fûszerezve, a mai napon utoljára és végérvényesen kiértünk a ceglédi útra, ami most kivételesen felüdülés volt, mert azon sem hó, sem sár nem mutatkozott. A felüljárón átkelve, a körforgalmat mellõzve máris a faluban voltunk. Itt még mindenki szorgalmasan bejött velünk a parkba, én megköszöntem mindenkinek a részvételt, hogy ilyen idõben és körülmények mellett is vállalták a mai túrát, és érzékeny búcsút véve egymástól, egy hétre elköszöntünk egymástól.
Mindenkinek köszönjük a megtisztelõ figyelmet, a bátor részvételt és legyen szerencsén a következõ alkalmakon is!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bodorné Fülöp Mária (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Gaszner Janka (Kecskemét), Gyarmati Lajosné Marika (Kecskemét), Hegyi Ervin (Kecskemét), Kiszel Julianna (Kecskemét), Mákné Dobos Erzsébet, Mátyás Gábor (Kecskemét), Szõke Tímea (14 km - Dabas), Varga Istvánné Borika, Virág Barnabás és Virág Sándor.