(437.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - MIZSEI KERESZTEK


Időpont: 2014. június 11. szombat
Útvonal: Csikó bolt - Pető-dűlő - Pusztatemplom - Jézus-fa - Szarkás - Táborfalva
Táv: 22 km


Egy szép és hosszú nap krónikája következik. A Lajosmizsei Keresztút mozgalmunkat 5. éve működtetjük. Két éve nem jártunk keresztek nyomában, de már hiányzott a hangulata és a sok pozitív élmény. Így erre az évre, a téli hétvégekre ismét beterveztük. Minden eddiginél nagyobb kampányba fogtunk, segítségükre volt szokás szerint Zsuzsa a Petőfi Népétől és a világháló is, mert közösségi oldalunkon, ahol szinte az összes túrázónk fenn van, és persze sok olyan személy is, akik még eddig nem túráztak velünk, szóval a facebook-on is osztogattuk bátran az esemény felhívását. Ezeknek köszönhetően, elkezdtek érdeklődni olyanok is a túrasorozat iránt, akiket nem is ismertünk, jó néhány újabb keltezésű társunk is meg akarta ízlelni a keresztutazás ízét, sőt: néhány évek óta nem látott arc is megjelent.
A szokott helyen 21 fő gyűlt össze, hogy a ceglédi busszal a Csikó kocsmáig utazzon, majd ott egy kicsit erőt gyűjtve, nekiinduljon az előzetesen 24 kilométeresre tervezett, egész napos vándorlásnak. A buszról leszállva jutott csak eszembe hogy Czigány Péter bácsit elfelejtettem egész héten felhívni, hátha megnézhetnénk páratlan régiséggyűjteményét. Szerencsénkre, ad hoc jelentkezésünkre jól reagált, negyed óra múlva hazaért és máris kész volt minket fogadni.
Péter bácsi régen téeszben volt vezetői szinten, sok embert ismer, sok emberrel találkozott, a település számtalan területén ásott, fúrt, telepített. A sok földmunka következtében ez-az előkerült a föld alól, ezeket azonban nem elkótyavetyélte, hanem megőrizte alakuló gyűjteménye számára, hogy az érdeklődőknek megmutathassa. Ehhez jött még az a számtalan használati tárgy, szerszám, dísztárgy és minden egyéb, amelyet romos, összedőlt tanyákból menekített ki. A több ezer darabból álló gyűjtemény a maga nemében páratlan. Aki teheti vagy kíváncsi, feltétlenül nézze meg, mert Péter bácsi minden érdeklődőt szívesen lát és jó humorral megáldott személyiségével el is varázsol.
Hosszú időt töltöttünk nála, annyira, hogy már 10 óra volt, mire nekiindultunk a valódi keresztútnak. előbb a Péli Szilveszter által 2001-ben állított trianoni-emlék kettős keresztet néztük meg alaposabban, majd a Pető-dűlő felé kanyarodtunk vissza, és a homokúton gyalogoltunk tovább.
A dűlőn előbb a Sebestyén-kereszt, majd a régi iskola és az udvarán árválkodó Misovits-kereszt akadt utunkba. Kiérve a Kónya-dűlőre, a régi Pap-bolt még álló épületénél jobbra kanyarodtunk, és a Magyarok Szövetsége által 2010-ben állított, rovásírásos kettős keresztnél egy csoportképet is készítettünk. Ezután az új Pap-boltban megkajáltunk, ittunk, egyebek, és máris indultunk a Pusztatemplom s a környékén álló három kereszt irányába. A régi Palócz János-féle tanyával szemben, a sarkon álló új kereszt helyén eredetileg Palócz-fakereszt állt, de egyszer belecsapott a villám, és már az abroncsokkal összefogott állapotban sem bírta sokáig, az állíttatók halála után be is nőtte a gaz, így előbb 2001-ben az önkormányzat, majd 2005-ben Szigetvári Antal és Rostás Béla állított új keresztet a helyére.
A kereszttől toronyiránt céloztuk meg a Pusztatemplom-dombot, és a romhoz érve a középkori Mizse falu és összefüggésrendszere című előadásomba kezdtem. Gondolom, a résztvevők mérsékelt örömére... Minden esetre úgy gondoltam, jobb ha tudnak bizonyos dolgokat, mintha nem tudnák...
a dombról letérve következett a régi Almási-birtok sarkán álló 1921-es kőkereszt, amelyet az Almási család állított, majd pedig újabb kétszáz méter után az egykori Bartal Bálint-kereszt helyén szigetvári Antal és Kollár László által állított új fakereszt, pléhkrisztussal, nagyon szépen kivitelezve - csak kár, hogy ennek sincs már semmi köze az eredeti kereszthez, amely elkorhadt és az arrafelé legelésző marhák kidöntötték...
A Kónya-dűlőn folytatva a menetet, hamarosan elértük a már sokszor megcsodált öreg vadkörtefát, a Vackor-fát, majd nem sokára balra kanyarodva, a Mizsei Óriás és a Jézus-fa felé vettük az irányt. Utunk csendes, érintetlen helyeken vezetett, emberi tevékenységnek sehol semmi nyomát nem tapasztaltuk, az a néhány tanya, amit még nem dózeroltak el, sőt: szépen felújítottak, csendben aludta téli álmát...
A Mizsei Óriás, 400 éves tölgyfa mindenkit lenyűgözött. Többsége a társaságnak még nem látta, de akik már igen, azok is újra és újra megcsodálják. Egyszerűen nem leehet mást tenni, tiszteletet parancsol. És az ember ott mindig elmereng, mi mindent láthatott már ez az öreg fa, amelyik a török idők alatt kezdett egy makkból cseperedni...
Némi ismételt kajaszünet és beszélgetés után, átugrottunk a Jézusfához, melyben Jézust nem mindenki látta nagyon erősen, de azért a többséget meggyőzte a hely és a fa csodája. Az alább mellékelt képen azért látszik belőle valami.
Az öreg fák meglátogatása után Ircsikétől és Anti bácsitól búcsút vettünk, ők visszafordultak, nekik elég volt mára ennyi a gyaloglásból, a többiekkel folytattuk a túrát a szarkásba, illetve az ott álló Majercsik-kereszthez. Odavezető utunk nagyon szép erdős részeken, kanyargós utakon haladt. csaknem egy óra telt el az Óriástól indulva, mire elértük néhai Majercsik Sándor festőművész egykori tanyájának bejáróját, és a bejáróban álló teljesen egyedi, a művész két keze alól kikerülő fakeresztet. Az egyedi Jézus-ábrázolás csak az egyik különlegessége a feszületnek. A másik az, hogy a kereszt tövében alussza örök álmát a festőművész és édesapja. Mi ezzel a túrával tisztelegtünk emlékük előtt. A Szarkásban egyre több tanyát láttunk, errefelé már azért van nagyobb élet. A régi iskolaépületnél kicsit nézelődtünk, hátha észrevesz minket az iskolában lakó festőművésznő, de nem volt otthon, csak negyed óra múlva láttuk meg, amikor is autóval szembe jött velünk a dűlőúton.
A Besenyi-kereszthez kitérést önhatalmúlag lefújtam, mert itt már annyira előrehaladott volt az idő, annyira lassan haladtunk - persze a sok látnivaló és megálló miatt -, hogy nagyon későn és már csak sötétben értünk volna be Táborfalvára. Ezt, amennyire lehetett, szerettem volna elkerülni. Aztán persze kiderült, hogy még így sem tudtunk világosban végezni...
Az autópálya-felüljárón átmentünk, majd balra a Szobrosi iskolához vezető dűlőn baktattunk tovább, hogy egy félórás kitérőt tegyük Nagy Mihály egykori keresztjének helyén 2011-ben emelt új kereszthez. A keresztnél rövid pihenőt tartottunk, én szokás szerint még ezalatt is beszéltem, ecseteltem a történeti összefüggéseket, aztán visszaindultunk a táborfalvi határ felé. Itt már nagyon messze voltunk Lajosmizsétől, kb. 13 kilométerre. Az egykori Orbán-erdő és Rubos-dűlő már a Pest megye határához tapad. Utolsó előtti lajosmizsei keresztünk a mai napon a Rubos család által 1929-ben állított volt. Itt Bencét, aki valahonnan innen származik, meg is örökítettük távoli rokonai keresztje alatt állva.
Nem maradt volna más hátra, mint... persze több érdekesség is, de annyira szürkült már, hogy menni is kellett volna már, de azért a műemlék tanyát, az Alsó-Kőhalmot nem hagyhattuk ki. És nem hagyhattuk ki a mai nap de az egész Keresztút egyik legszebb keresztjét, a Nagy András-félét, melyet a Nagy Mihály-félével egy napon, ugyancsak 2011 novemberében szenteltek fel. A keresztnél már erősen kellettek a vakuk is. Nem sok volt már hátra a táborfalvi vasútállomásig, de nehezítette a dolgunkat, hogy a vonatig alig maradt fél óránk a hátralévő út pedig sötétben, lámpák nélkül, és a sínek melletti úton-ösvényen haladt. A csapat első fele elérte az 5 órás vonatot, a hátul védők pedig megelégedtek a 6-os vonat megvárásával - addig persze a kocsmában lazítottunk egy kicsit. Az emléklapokat mindenki megkapta, még dumáltunk egy kicsit, a vonaton is fényképezkedtünk, majd mindenki ment, amerre a sötétben látott (köszönjük Pisti segítségét, hogy a végén még nem kellett két kilométert Lajosmizsén is ráhúznunk a központig a napi távra, amely a rövidítés miatt csak 22 km lett).
Összefoglalva, mit is írhatnék? Nagyon elfáradtunk, én magam is. Nem is annyira a gyaloglásban, mint a sok beszédben, információátadásban, koncentrálásban. De az öröm, amit nekem - és remélem még a többségnek is - okozott a mai túra, a sok jókedvű, vidám arc, mindezt semmissé teszi. Érdemes ilyen érdeklődő,  jó embereknek ilyen túrákat szervezni és levezetni! Gyertek máskor is, kedves Túratársak! Mi ugyanilyen jó szívvel várunk benneteket!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Mátyás (Ágasegyháza), Bodorné Fülöp Mária (Kecskemét), Bujdosó Petra, Czira Erzsébet (Kecskemét), Csonka Zoltán (Dabas), Mákné Dobos Erzsébet, Molnár Ildikó (Kecskemét), Miskár Irén (Kecskemét), Molnár Szofi, Nagy Irén (9 km), Popovics Zsuzsanna (Kecskemét), Rubos Bence (Kecskemét), Simon Manka (Kecskemét), Szőke Tímea (Dabas), Szőrös Zoltán,  Tóth Imre (Kecskemét), Tóth Levente (Kecskemét) és Varga Istvánné Borika.