(408.) KIRÁNDULÁS TŐSERDŐN


Idõpont: 2013. augusztus 17. szombat
Útvonal: Kontyvirág tanösvény
Táv: 5 km


Kihasználva a melegnek ígérkezõ napot mai úti célunk Tõserdõ volt. A szokásos gyülekezési helyrõl két autóval, összesen kilencen vágtunk neki a mai kocsikázásnak. Lakitelek-Tõserdõre mentünk és szinte még csak mi voltunk a Tisza-parton amikor leparkoltunk jármûveinkkel. A kilátóhoz mentünk, ahol megreggeliztünk, majd 9:06-kor elindultunk a tanösvényen a híd irányából. A februári esõs-dagonyázós túra végén már jártunk az erdõ bizonyos részén, így tudtuk, hogy itt éppenséggel, nem apró bokrocskák nõnek.
A tanösvény útvonalát egy sárga körséta jelzi jól láthatóan és jól követhetõen. Igaz nem ez az, ami elsõre feltûnik a túrázónak, hanem a fák hatalmas törzse és azok átmérõje. Egy karnyi vastag törzsek csak a fiatalabb fák esetében látható illetve valahol fent a tölgyek felsõ ágainál. A tanösvény útvonala mélyen bent az erdõben vezetett, de valamelyest követve a Holt-Tiszát. Egy kis erdei játszótér is található itt, mégpedig egy kanyarulatban, amelyet követõen a tanösvény becsatlakozik a ZÖLD SÁV jelzésbe. Itt egy darabig egy szélesebb erdei úton haladunk, de olyan mintha fa felhõkarcolók között mennénk. A fák annyira magasak és szinte körbe sem lehet ölelni a törzsüket, igazi matuzsálemek. Az erdõ korántsem ennyire egyhangú, mert vannak olyan helyek ahol vadszõlõ fut fel egy óriásra, vagy éppen egy korábbi fakitermelés utáni visszahódítás jeleit láthatjuk, vagy éppen ösvényeket melyek a vízhez vezetnek. Egy ilyen ösvényen mi is bementünk megnézni a Holt-Tizsa nyugodt ámde nem érdektelen felületét. A part széleit vízinövények borították, a túloldalon meg imitt-amott elhalt fák torzói nyúltak a még élõ társaik fölé. Visszamentünk a jelzésre, és éppen itt tért le a jelzés a ZÖLD SÁV jelzésrõl.
Az eddigi agyagos utat felváltotta a füves allé. Egy kis tisztáshoz értünk, ahol egy lekaszált széles nyomvonalra rátérve elindultuk megkeresni a Madárfigyelõ-tornyot. Szerencsénk volt, hogy egy kis út volt lekaszálva, mert a növényzet körülöttünk néhol mellmagasságig ért. Amíg nem értünk újra fák közé egy kis ízelítõt kaptunk a napsütésbõl és éreztük, hogy ma sem fogunk fázni. A torony elõtt a sásos terület le volt kaszálva, így a tornyot könnyedén birtokba vettük. Ahogy felértünk egybõl nyugtáztuk, hogy érdemes volt megtenni ezt az 500 méteres kitérõt. A Lódöngetõ-fok egy kis vízfelületét és rengeteg vízimadarat láttunk, amelyek kissé távolabb húzódtak a toronytól. A kis „tavat” erdõ vette körül és a holtág még azon túl húzódott. Nem is sejtené az erre járó, hogy mit is rejt az erdõ eme szeglete, mert kitáblázva nincsen semmi sem. De hála kedves Dme barátunknak, mi ide is eltaláltunk és sokáig elidõztünk a madarakat és a tájat nézve. Remekül lehetett látni az Alpári-rétet és a Tiszaalpári várdombot és a templomot is, szóval szép kis panoráma várja az ide kitérõket.
Visszamentünk a tanösvényre és folytattuk sétánkat. Most már újra agyagos-földes erdei úton kanyarogtunk és az egyik ilyen kanyarban találtunk egy-két kontyvirágot is. Mivel nem siettünk, így megnéztük a fehérterror áldozatainak emlékmûvét. Egy néhol látható SÁRGA SÁV jelzés jelzés vezet az emlékmûhöz, néhány régi korhadt paddal az ösvény mentén. Elértünk a Majális-réthez (11:04), ahonnan egy ösvény vezet ki a tõserdei vasútmegálló helyhez. Ezután szinte nyílegyenesen vezetett utunk a hatalmas fák között és szépen lassan visszaérünk a civilizációba, melyet az Erdõsor utca házai jeleztek. Mire elértünk az autókhoz, már nagyobb élet volt, mint reggel.
A tanösvény a maga nyolc állomásával nem hosszú, de nem sok ilyen szép és hatalmas erdõ van ezen a környéken, ráadásul egy tiszai holtág mentén közel egy fürdõhöz. Hát mi is kellhet több ennél egy remek családi naphoz. Mi is hasonlóan gondoltuk, amikor is elterveztük, hogy a túra után strandolunk, majd délután csónakázunk egyet. A strandon felfrissültünk egy kicsit, majd a mai nap záró akkordjaként csónakáztunk egy órát a holtágban. Már az elsõ csapások megtételét követõen is folyamatosan vonta magára a holtág vize, de mindinkább annak észak - észak-keleti partvonala a figyelmet, mivel nem az éppen szokványos part tárul az emberi szem elé. Egy kis öblöt lehet látni hatalmas fákkal szegélyezve, de a sûrû vízinövények miatt nem lehet belemenni. Ugyancsak nehezíti a part megközelítését annak mentén húzódó vízinövények és a holtág fölé mélyen benyúló faágak. A másik parton horgászok lesték a napi zsákmányt, elõre tekintve pedig szinte összeért a holtág, pedig ott még csak elkanyarodott a Tisza felé. A fák között megbújva sok bakcsót is látunk, amelyeket sikerült lencsevégre is kapni. Mivel az idõ egyébként is gyorsan telik, fõleg az olyan helyen ahol rengeteg látnivaló van vissza kellett fordulnunk a part felé, de kifelé menet még bõven volt idõn szemmel és fényképezõgéppel megörökíteni a leírhatatlan látványt.
Kiérve csónakról autóra váltottunk és kissé fáradtan, de rengeteg élménnyel hagytuk el Tõserdõt.

Szõke Timi és Csonka Zoli (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ, Blahut Pál, Csonka Zoltán (Dabas), Nagy Irén, Spiegelberger Tamás, Szõke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.