(431.) MIKULÁS TÚRA TŐSERDŐN


Idõpont: 2013. december 8. vasárnap
Útvonal: Árpádszállás vm. - Tõserdõ - Kontyvirág tanösvény - Szikra vm.
Táv: 7 km


Ez a nap nem jöhetett volna létre, ha nincs az Édosz Kinizsi, azon belül is Hegyiné Katika és Tóthné Erzsike. Vagyis: ha nincsenek mára Mikulások! Õk szerencsére nem maradtak otthon, így megvalósult a meghirdetett Mikulás-túra a Tõserdõben...
Lajosmizsérõl hárman mentünk Kecskemétre, szégyenszemre, fél kocsival. Nem mindenki tartotta elég ünnepélyesnek az alkalmat, hogy levelünkre válaszolva - vagy anélkül - legalább azt jelezze, érdemes-e rá várnunk reggel, vagy nem, mert otthon kívánt maradni. Ez van. a lényeg, aki ott volt...
Kecskeméten, a vasútállomáson már várt Katika, persze mikulásruhában, megvettük a jegyeinket, és felszálltunk a lakitelki lassúra. A szerelvény egyik fele csak velünk volt tele, ugyanis a kecskemétiek majd negyven fõvel készültek a túrára... 7.42-kor elindult a vonat és vele az õrület.
Az odaút nagy hangzavarban telt, még az is tudomást szerzett rólunk, aki vonat helyett busszal ment. Ettünk, ittunk - nem csak üdítõt - , és egyfolytában fényképezkedtünk. A mai napra nem a különösebb látnivalók és a táv csalogatták az embereket, sokkal inkább a jó hangulat és a felhõtlen kikapcsolódás. Ezt pedig már érdemes utazás közben elkezdeni. Egyesek még a kalauzt is megénekeltették egy kis ajándék szaloncukorét, sõt: a mozdonyvezetõhöz is benyitottak, aki egy pillanatra még a kormányt is elengedte - a mutatvány különlegességét némileg csökkenti, hogy a vonat eközben épp egy megállónál álldogált...
Fél kilenckor megérkeztünk Árpádszállásra, lassacskán leszálltunk, ekkor valóságos megkönnyebbülés érzõdött a vasutasok arcán. Elindultunk gyalogosan a Holt-Tiszához, hogy ott kezdjük a nézelõdést, majd egy fél óra múltán már egy fûtött kocsmában gyûjtsük az erõt a további kilométerekre. Itt kiadósabb pihenés - mondom, hogy nem egy teljesítménytúra volt! -, forraltborozás és eszegetés. Jó kedv persze és fényképezés (ezt már nem is mondom többször, mert az egész napra ez volt jellemzõ).
Tíz óra elõtt egy picivel máris sikerült nekivágni a Kontyvirág tanösvénynek, majdnem három óra elteltével a lajosmizsei induláshoz képest. Végül is minek rohanni??
Az erdõ szinte teljesen kopasz volt, csak a tölgyeken volt némi falevél még, az is barnult már. Az árvízvédelmi töltésen a ZÖLDSÁV jelzésen haladtuk egy darabig, majd jobb ra kanyarodtunk, hogy laposabb részen folytassuk.
Nem állítom, hogy a természet ilyenkor a legszebb. De azt se merném mondani, hogy szürke és érdektelen. Csak ilyenkor jobban kell figyelni, hogy az ember észre vegyen apró érdekességeket. Gombák, csigaházak, szép levelek, mohás fák azért ilyenkor is felfedezhetõk. Egy irtásos-szántásos résznél balra kitérõt tettünk a Lódöngetõhöz - ami egy vizes lapos rész, nyáron tündérrózsamezõvel és rengeteg vízimadárral -, és az ott télen különösen árválkodó toronyból megfigyeltük - madarak híján - a tájat. A fák közötti réseken át oda látszott Tiszaalpár várdombja és a templom is.
Visszatértünk a tanösvényre. Az erdõ zöme tölgy, és itt tájidegen fajokat egyáltalán nem láthat az ember: vagyis nem volt se fenyõ, se akác. Mégis csak egy nemzeti parkban jártunk!
Egy emelkedettebb részhez érve, az sûrûség fái közé fehér törzsû, vedlett platánok keveredtek. Csodaszép látványt nyújtottak. Jobbról egy irtás, néhány méhész-állás, és a régi SÁRGA SÁV jelzés itt-ott, egy-egy öreg fatörzsön. Kis haladás után ezúttal ismét balra, de csak egy kis ösvényen, tértünk ki, hogy magas dombra mászva föl - ez a környék legkiemelkedõbb pontja, árvíz esetén a vadak utolsó menedéke -, hogy mintegy kuriózumként is megmutassuk a többieknek a régi tanácsköztársasági emlékmûvet. Ilyen is van még Magyarországon, mutatóban el is fér...
Az emlékmûvet az egykori Révész-tanya udvarán átvágva hagytuk el. Itt összefutottunk a tulajdonosokkal, akik miután meggyõzõdtek róla, hogy nem lopni jöttünk, kedélyesen elbeszélgettek velünk. Vagy mi velük?...
A háztól elõbb kikeveredtünk a félegyházi vasúti szárny sínjeihez, majd egy nyiladékon visszakanyarodtunk az erdõbe, és néhány perc elteltével már a Majális réten virítottunk, kései ibolyák. Az egykori Horthy vadászkastélyt most is - mint mindig - csak kívülrõl tudtuk megnézni. A folytatásban elértünk Tõserdõ legérdekesebb részéhez. Már messzirõl látszott, hogy az itt álló fákon sok színes levél van még, az egyes ágak a törzsre merõlegesen, mint egy ernyõ nyúlnak ki oldalra. A fák törzse sima és világosszürke volt. Bükk! Nem is egy, kb. fél tucat. Az Alföldön ez nagyon nagy ritkaságnak számít, mert az itteni klímán nem él meg ez a fafaj. Kizárólag azonban a Tisza-ártérben elõfordul néhány helyen, mert itt nyáron is árnyékos az erdõ és sok a talajban a nedvesség. A magokat pedig az áradó folyó hozta le a hegyekbõl, ahol már korántsem számít ritkaságnak a bükk...
Még néhány méter és újabb érdekességhez értünk: a Kontyvirág erdei iskola épületegyüttesében vártak minket idegenvezetéssel és sok érdekes látnivalóval, mint pl. denevértanya,  vagy egy sparhert-kemence egybe építve - és a változatosság kedvéért egy szép platánsor itt is volt, mellette pedig néhány nyírfa árvállott. Egy bõ fél órás szusszanás után megköszöntük, hogy fogadtak monket, mjad a túra utolsó két kilométere következett, kigyalogolni az üdülõterületrõl Szikra vasúti megállójához, hogy ott visszaszálljunk a kecskeméti vonatra és hazamenjünk.
A megállónál, a jó idõbeosztásnak köszönhetõen még lehetõségünk volt egy fél óra beszélgetõs-lazulós blokkra, majd 13.34-kor megjött a kecskeméti lassú - ebbe az irányba is ugyanolyan tempóval halad - és negyven perc múlva már a kecskeméti állomáson búcsúzkodtunk, férfiak nõktõl, idõsek fiataltól, lajosmizseiek és dabasiak kecskemétiektõl.
Köszönjük az Édosznak az alkalmat, nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük Katikának és Erzsikének, hogy megidézték a Mikulás szellemét, és a Teremtõnek, hogy ilyen jó emberek ennyi szép napot tölthetnek el egymással, és maradjon ez még így sokáig, egészségben, szép idõben!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Csonka Zoltán (Dabas) és Szõke Tímea (Dabas) - valamint a kecskeméti Édosz Kinizsi csapata.