(395.) TÚRA A KUNBARACSI GYÖNGYVIRÁGOS TÖLGYESBEN ÉS A GÖRÖGÖK-HOMOKJÁN


Idõpont: 2013. május 11. szombat
Útvonal: Kunbaracs - Borókás - Tölgyes - Csonka-kereszt - Bú-hegy - Görögök-homokja - Kunbaracs
Táv: 16 km


A mai napon kis csapatunk Kunbaracs felé vette az irányt. A csapat két harmada Ladánybenén találkozott, majd Kunbaracsra mentünk a Presszóhoz ahol már vártak ránk. A reggeli frisstõk elfogyasztása közepette három új túrázó csatlakozott hozzánk, hogy ma velünk tartson. A túrát pontban 8:00 órakor kezdtük el.
Kimentünk a fõútig és ezen tettünk meg pár métert, majd lefordultunk a Damjanich utcába. Itt egy hatalmas erdõ fogadott minket baloldalról, amelyrõl megtudtuk, hogy védett. A területen hatalmas tölgyek vannak egymás nyakában és egy szépen kifaragott fából faragott szoborcsoport fogadja az érkezõket. Továbbhaladva elhagytuk a települést és a PIROS KERESZT jelzés felé vettük az irányt. Elérve a jelzést dél-kelet felé fordultunk. Az idõ kissé hûvös volt még, de folyamatosan melegedett. Szántóföldek mellett haladtunk, majd erdõs területre értünk. Az út kanyargott és néhol emelkedett is. Hamarosan megérkeztünk a boróka bokrok vidékére. Baloldalon fenyves van, az út mellett jobb oldalon pedig különbözõ nagyságú boróka bokrok kissé rendezetlenül. Bújócskát igencsak nagy sikerrel lehetne közöttük játszani, de akár meg lehet állni pihenni is. 8:45 körül egy érdekes területre értünk. Bal oldalról sûrû erdõ kísért minket imitt-amott hatalmas fákkal, jobb oldalon meg füves terület elszórtan akáccal és egy tanyával. Bementünk a lakatlan tanya területére és megállapítottuk, hogy ez milyen nyugis hely lenne, akár kulcsosháznak is. Csodaszép, vadregényes arcát mutatva a Kiskunság, utunk a védett gyöngyvirágos tölgyes területére vezetett, ahol a Szent-István tölgy mellett bentebb a sûrûben egy másik hatalmas tölgyet is találtunk, melynek két hatalmas „karját” tárta ki hívogatóan. A fák között sétálva többször is kakukk hangját lehetett hallani, egyébként csend és nyugalom vett minket körül. Mielõtt elértük volna a jelzés ívesebb kanyarulatát, már jó ideje baloldalon telepített erdõ kísért minket. A kanyarulat után egy kis „völgyben” reggeli szünetet tartottunk egy hatalmas nyírfa árnyékában.
Folytattuk utunkat a kissé már ritkább erdõben és ismét egy telepített erdõ került mellénk, de ezúttal jobb oldalon. Követtük az út vonalát, így elhagytuk a jelzést. Hamarosan egy dombos-mezõs részhez értünk ahol már fehérlett az árvalányhaj tenger. Mely szemet gyönyörködtetõen lengedezett a lágyan fújdogáló szélben. Az egyik dombot meghódítva, telepített csemeték mentén, a sûrû homokban sétáltunk be az erdõbe, majd fel egy újabb kis magaslatra. Innen is szép volt a kilátás, bár csak a környezõ fák tetejét láttuk, csodás panoráma tárult szemünk elé eme remek kilátópontból. A hatalmasra nõtt fák foglalták keretbe az árvalányhaj-óceánt. Elértünk egy újabb erdõtelepítéshez és gyalogoltunk a bokasüppedõs homokban, közben jobbról már éreztük a meleg napsugarakat. Becsatlakoztunk egy dûlõútba, ahol újabb pihenõt tartottunk. Jól esett egy kicsit a „hirtelen” jött meleg és homok után. Középen füves úton haladtunk, közben láttunk egy-két tanyát is, majd elértük a határdûlõt, mely a Kiskunság határán halad. Innen pár méterre áll egy határkõ, amelyet szinte kötelezõ jelleggel megtekintettünk. A kõ egy elég robusztus darabocska és még nagyon jó állapotban van.
A dûlõút nagyjából egyenesen halad, de azért kis törések vannak benne. Annak ellenére, hogy hol sûrûbb, hol ritkább mellette az erdõ igen hangulatos. A határútról letértünk megnézni a Csonka-tanyát és a hajdanán itt lakók által állított Csonka-keresztet. A tanya elõtt tartottunk egy újabb kis pihenõt. Visszatértünk a fentebb említett földútra és jobbra fordultunk. Kicsit monoton gyaloglás következett, de a táj folyamatosan változott. Volt nagy területen kivágott, de újra telepített erdõ, illetve egy darabon a földút el volt szántva, így nehezebb volt rajta lépkedni. Már majdnem dél volt, mikor egy nagyobb parcella telepített erdõ kis fái között lépkedtünk, immáron már sûrû homokban. Szerencsére megérkeztünk egy újabb magaslat környékére és itt már az erdõ is elegendõ árnyékot adott, illetve volt homokmegfogó aljnövényzet is. Emelkedni és kacskaringózni kezdtünk a fák között, sokszor kicsit lehajolva sikerült az ágak alatt elhaladni. És felértünk a Bú-hegyre. Itt ebédszünetet tartottunk, közben „felderítõ” társunk harmadmagával elment, hogy megkeressen egy régi határpontot amit sikerült nekik becserkészni.
Mikor visszaértek, „tábort” bontottunk és lecammogtunk a Bú-hegyrõl. Kitaposott ösvény, szekérút most nem igen volt, hanem csak toronyiránt vágtunk az erdõn keresztül. Így érdekesebb és izgalmasabb volt, és persze látványosabb, hiszen fák már szinte teljes díszükben pompáztak. A kis vadtúrának célja is volt: megtaláltunk egy újabb határkövet, amely hasonló állapotban van, mint a korábbi. Erdõsáv árnyékában haladtunk egyik szekérúttól a másikig, kanyarogva a sûrû homokba süppedve. Ezen a szakaszon kisebb-nagyobb erdõfoltok váltották egymást. Itt már csak kullogtunk a melegben és a homokban, de azért gond nélkül, bár elég szomjasan értünk be Kunbaracs szélsõ utcájába. Elhaladtunk a „tölgyespark” mellett, ahol egy kútnál felfrissítettük magunkat. Innen már csak pár lépésre volt a Presszó, ahová most is betértünk egy kis hûsítõ jégkrémre, üdítõre. Innen mindenki a reggeli útvonalon hagyta el a túra helyszínét.
A mai túra kicsit kivett erõnkbõl, ami a több és sûrûbb homoknak és a napsütésnek volt köszönhetõ. Sok volt a telepített akácerdõ, de a borókás, a gyöngyvirágos tölgyes és a Bú-hegy, a lágyan lengedezõ árvalányhaj mezõ, mindezt feledtették. Szívünk felüdült, testünk kifáradt. De annak ellenére, hogy majd 16 kilométert gyalogoltunk, megérte, és természetesen, a hatalmas tölgyesek újabb barangolásra csábítanak, és visszavárnak, hiszen a hívogatóan szép Kiskunság ezernyi arcából csak az egyiket fordította felénk. A Bú-hegy környékén pedig érdemes kicsit az erdõ sûrûjébe hatolni, hogy csodás titkokat lelhessünk.

Szőke Tímea (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bujdosó Petra, Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gondos Máté (Ladánybene), Nagy Erzsébet (Kecskemét), Popovics Zsuzsa (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szõke Tímea (Dabas), Török Mária és Varga Istvánné Borika - plusz két fõ Kecskemétrõl.