(421.) KIRÁNDULÁS CSEMŐBEN (LÁTOGATÁS ORISEK FERENC FAFARAGÓNÁL, VALAMINT SÉTA ÉS FŐZÉS A PUTRISARKI-ERDŐBEN)


Idõpont: 2013. október 23. szerda
Útvonal: Csemő, Putrisarki-erdő
Táv: 3 km


"Mivel az időjósok remek vénasszonyok nyara időt jósoltak az október 23-i nemzeti ünnepre, már időben elhatároztuk, hogy ezt a napot a szabadban töltjük. Korán sem kellett kelni hozzá, elég volt 9 után a szokott gyülekezõ helyen lenni. Innen négy autóval, tizenegyen kocsikáztunk át Csemőbe. Itt a reggeli frissítõk elfogyasztása után egy kis meglepetést szervezett nekünk vezetõnk. A mai napon Orisek Ferenchez voltunk hivatalosak 10:00 órára, aki Csemõ számos fafaragványának, szobrának alkotója.
Mivel a mi kis csapatunk nem tud elmenni a szép dolgok mellett, útközben a mester egyik Jézus-szobrát is megnéztük. Így kicsit késtünk, de vendéglátónk örült annak, hogy ilyen nagy létszámban és két kis lurkóval jelentünk meg. A fafaragó a régi Bogdán iskola épületében lakik, amely olyan jó állapotban volt, mintha nem régen építették volna. Az udvar rendezett és füvesített. Egy kis melléképület falán máris szemügyre vehettünk két hordóaljára faragott dombormûvet. Az udvaron rendezett farakás és egy kis fedett pihenõ áll. Már az udvaron elkezdte Ferenc úr mesélni az egyes mûveinek történetét. A meglepetés csak ezután jött. Az iskola egyik régi tantermében mûteret alakítottak ki feleségével, amely szabályosan vetekszik némely nagyvárosi kiállító teremmel. Lakozott és fényesre csiszolt hajópadló, amelyre csak kis pamut papucsot húzva léphettünk rá. A teremben az ablakban, illetve számtalan kis kiállítóoszlopon a mester mûvei sorakoztak. Sora vettük mindegyiket, s közben igyekeztünk az alkotóra figyelni. Meg-megragadott egy-egy mûvét és elmesélte készítésének történetét. A fafaragványok különbözõ fákból készültek és errõl is hosszasan beszélt a mester, hogy melyik fa a jobb, melyikkel hogyan kell bánni. Szinte egy órát benn töltöttünk a teremben és mindegyik szobrot többször is megnéztük. Voltak bibliai témájú alkotások is, de voltak állatokat és embereket formázó szobrok, melyeket a népi, paraszti kultúra ihletett. Mindezek élethû másai voltak azoknak, akikrõl az adott szobrot mintázta. Kilépve az udvarra, elvezetett minket a kis mûhelyéhez, ahol megmutatta a szerszámait, illetve egy kis virágos minta faragása közben.
Elég jól elidõztünk a mesternél, és még biztos maradtunk volna, de indulnunk kellett, mert már éhesek voltunk. Nos, igen, a mai nap másik programja az evés, volt no de nem is akármit készültünk enni, szalonnás-kolbászos lebbencset. Ehhez elkocsikáztunk a pár percre lévõ Putrisarki-erdõbe. Miután leparkoltunk elõvettük a két csöppség babakocsiját és egy kis körsétára indultunk. Az erdõ már itt is õszbe borult és remek illat terjengett a levegõben. Alig egy kilométert hatoltunk be az erdõbe, de ez elég volt ahhoz, hogy megállapítsuk remek kis hely ez is és milyen közel van Csemõhöz. Az õszi erdõn kívül azért találtunk még látnivalót: rengeteg és igencsak nagyméretû légyölõ galócát, valamint néhány, de nagy homoki szömörcsögöt. Már eddig is érezni lehetett, hogy a mára ígért meleg nem marad el, de ahogy visszafelé ballagtunk a pihenõhelyhez szembõl ért minket a nap és szabályosan égetett. Jó érzés volt látni, hogy sokan kimozdultak kicsit játszani, vagy éppen fõzni az erdõbe.
Mi is neki láttunk a fõzésnek. Fát gyûjtöttünk, és igen hamar már lángolt is a tûz a bogrács alatt. Többen pucoltuk a krumplit, a hagymát, aprítottuk a fokhagymát, a kolbászt, a paprikát. Sorra kerültek a bográcsba a belevalók, a lebbencs tészta meg csak úgy szívta fel a sok vizet literszámra. Amíg elkészült az ebédünk beszélgettünk, illetve néztük ahogy Ákos és Szelli vígan élvezi a pokrócon kialakított játszósarkot, élveztük az õszi napsugarakat, és szívtuk magunkba energiáját. A nap oldalról ért minket és lágy szellõ fújdogált, amely az egyik irányból remek õszi illatot hozott, a másik irányból meg a finom étel illatát. Amint készen lett máris nekifogtunk elfogyasztásának. Egy-két tányérral evett mindenki, de még így is sok maradt a bográcsban.
Kihasználva a jó idõt többen ebéd utáni sziesztára hajtottuk le fejünket. Jól is esett egy kis pihenés a remek levegõn, a fák árnyékában. Miután ismét feltöltõdtünk, összepakoltunk és elindultunk reggeli gyülekezõnk helyszínére. Itt szétosztottuk a maradék ételt és még néhányan maradtunk egy kis csevejre a Balog-lakban."
 

Szõke Tmi és Csonka Zoli (Dabas)

A napot együtt töltötte: Balog Csaba, Balog Szellõ, Benedek Tünde, Benedek Zsuzsanna, Csonka Zoltán (Dabas), Kun Ákos, Kun Zsolt, Nagy Irén, Szõke Tímea (Dabas), Varga Istvánné Borika és Vásáreczki Szandi.