(417.) TÚRA A BETYÁR-DOMBON


Idõpont: 2013. október 6. vasárnap
Útvonal: Táborfalvi Betyár-dombi tanösvény
Táv: 4 km


Október elsõ vasárnapján úti célunk a rég nem látott Betyár-domb és annak tanösvénye volt. Egy jó kis ebéd elõtti kis sétának gondoltuk ezt az alig négy kilométert. A tanösvény elején összesen tizenegyen várakoztunk, hogy a néha csak úgy a semmibõl elõtûnõ tizenkettedik túratársunk megérkezzen. Kellemes meleg idõ fogadott minket, de az erdõ még csöppet sem mutatott õszi képet. A mai túrára a teljes Balog család velünk tartott és a legifjabb ismét „kis jármûvében”, vagy valamelyikünk karjában utazva járhatta végig a tanösvényt. Az útvonal könnyen követhetõ, mivel mindegyik kanyarban van jelzés, de kis izgalmat az ad az egésznek, hogy sok a kanyarulat és a kisebb emelkedõ, lejtõ ezen az útvonalon. Pedig most is az Alföldön kirándultunk, de mégis egy szinte érintetlen természeti helyen. A tanösvény nincs annyira „agyonjárva” mint némely turistaút, lehet ez annak köszönhetõ, hogy kevesen tudnak róla, vagy éppen gyalogszerrel csak több kilométer megtétele után lehet megközelíteni a legközelebbi tömegközlekedési eszköztõl, azt is csak mûúton.
Sorra vettük az állomásokat, és sikerült fotótémát is találni egy-két hernyó, galagonya vagy kökénybokor láttán. Az ösvény melletti fák, vagy éppen dombok is remek témák lehetnek, de akár itt némelyik alatt ejtõzni is lehetne. Van egy Siratófal nevû hely, melyet most sem tudott kis csapatunk kihagyni. Ez egy meredek domboldal, télen remek csúszkálóhely. Én most megragadtam az alkalmat és „lecsúsztam” a homokon és egy kissé sûrû erdõben érkeztem le. Ezen a részen csak az állatok járnak, vagy néha az emberek is, mert egy kis ösvényt találtam, amin kiértem a tanösvényre. Mire visszaértem a Siratófali leágazáshoz a többiek már jöttek is visszafelé.
Mivel a fáknak még csak a teteje kezdett sárgulni és nem tûntek ki az itt amúgy is nagyszámban elõforduló örökzöldek közül, lentebb kerestünk látnivalót. Zuzmókat és érdekes odúkat fényképezgettünk, nem mintha az erdõ látványa elhanyagolható lett volna. Áthaladtunk a régen robbantások jeleként visszamaradt földi tölcsérek területén, majd kiértünk a széles erdei útra. Ezután a sûrûbb fenyvesben kanyarogtunk, amíg el nem értünk a tanösvény egyetlen nagyobb emelkedõjéhez, a Betyár-dombra. Ahogy felértünk mindenki napfürdõzött egy keveset, majd az ugyancsak meredek lefelé úton „lesiklottunk” a Betyár-óriások területére. Itt hatalmas fenyõfákat láthattunk, amelyek semmit sem változtak tél óta. A furcsa koronaformájuk és a tüskeszerûen megmaradt ágcsonkjaink teszik kissé félelmetessé ezeket az örökzöldeket. Van egy kisebb tisztás is az ösvény mellett ahol akár le is lehet táborozni az óriások között. Lábunk alatt a tûlevelek és kisebb tobozok ropogtak míg nem visszaértünk autóinkhoz.
Itt tartottunk egy kis megemlékezést az aradi vértanukról és egy kecskeméti túratársunk Tóthné Erzsike emlékének szenteltünk néhány csöndes percet. Ezután a törzshelyünkre kocsikáztunk, ahol finom ebéd várt minket. Az ebéd után még volt idõ sziesztázni is, de a csapatnak még volt egy programja mára. Elmentünk Felsõlajosra, hogy az új Tanya csárdánál lévõ, egy magánháznál felállított kereszt szentelésén részt vegyünk. A kis ünnepségre sokan eljöttek, de mi is tanúi lehettünk a 62. lajosmizsei keresztnek, a Szigetvári-Kollár-keresztnek a szentelésén. A keresztet állító család a vendégsereget kis itallal és étellel kínálta meg.

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike (Kecskemét), Balog Szellõ, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gazdag Viktória, Hasan Florin, Kövér Kinga, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Szõke Tímea (Dabas) és Varga Istvánné Borika.