(404.) TÚRA
BEREGDARÓC KÖRNYÉKÉN
Idõpont: 2013. június 30. vasárnap
Útvonal: Beregdaróc környékén
Táv: 11 km
Már annyiszor mentünk keresztül autóval
Gelénes és Beregdaróc, illetve a 41-es útról
jövõ bekötõ út menti erdõn, hogy most már
ideje volt egy kicsit közelebbrõl is
megismerni. Elhatározásunkat tett követte és
bõ egy hónappal az esküvõnk elõtt
elindultunk Timi nagymamájától, a Márokpapi
felé vezetõ hátsó bekötõ úton, amin kocsival
szoktunk jönni. Napos idõnk volt és meleg.
Nem sokkal az után, hogy elhagytuk a
települést kicsit jobbra kiágazó földútra
tértünk le. Egy nagyobb tisztás mentén
mentünk az igencsak kemény-agyagos földúton.
Jobbra áthatolhatatlannak tûnõ erdõ
húzódott, bal felé meg egy hosszan elnyúló
mezõ, visszatekintve meg a Kárpátok egy-két
csúcsát lehetett látni. Elértük a
Surányi-csatornát, amelyben a száraz idõ
ellenére volt még egy kevéske víz.
Továbbhaladva dél felé vettük az irányt, de
kiderült vissza kell mennünk és az erdõbe
bevezetõ utat kell választanunk. Kis
kitérõnket több birka és pásztoruk kísérte
figyelemmel. Átvágtunk a sáson a földúthoz
és végre árnyékos részre értünk, mert
elértünk a Kisasszony-erdõbe. Pár méter
megtétele után az út kettéágazott, de egy
figyelmeztetõ tábla jelezte, hogy fokozottan
védett területre érünk.
Mi a jobbra vezetõ utat választottuk és
magas fûben tettük meg az elsõ lépéseket,
majd járhatóbb agyagos-sáros földút
következett. menet közben furcsa bogarak
szálldostak ránk, amelyek olyanok voltak
mint a kullancs és a szárnyas hangya
keveréke. Szerencsére nem csíptek, de alig
tudtuk lesöpreni õket magunkról. Olyan
részen jártunk amerre vélhetõen csak az
erdészek, vagy a favágók járnak, mert egy
idõ után ismét sûrûbb lett a növényzet
körülöttünk, mondhatni alig járt részre
értünk. Elértünk egy igencsak szép erdõs
területre. A GPS itt egy négyzet alakú
járható utat mutatott, de mi nem jártuk
körbe, hanem a rövidebb ágon balra mentünk.
Kiértünk egy GPS-en nem jelzett, bár kicsit
ritkábban járt erdei útra, ahol egy vízmû is
volt, meg TT tábla is. Itt szemben
megpillantottunk egy kerítést és mögötte egy
érdekes építményt. A kerítés nyitva volt,
így közelebbrõl is szemügyre tudtuk venni a
tárgyat, amely rozsdás-barna volt, volt két
tányérja egy csõre erõsítve és a csõ teteje
lyukas volt. Azt megállapítottuk, hogy a
vizet ezen keresztül folyatják ki, amely a
tányérokra és környékére hullik vissza, csak
azt nem tudtuk, hogy miért. A tárgytól
kicsit messzebb nagy területen víz terült
el, de mivel sûrû volt a növényzet csak a
szélén tudtunk megtenni pár métert. Csak a
túra vége felé derült ki, hogy ez volt a
Nyíres-tó.
Jobbra folytattuk utunkat és hamarosan ismét
a sûrûbb és magasabb aljnövényzet között
kacskaringóztunk. Elértünk egy érdekes és
szép részhez: fûcsomókhoz hasonló kis
bokrokon kellet lépkedni és ami közép-zöld
színével remek fotó témát szolgáltatott. Ez
a terület lehetett a Ducskós. Ezen átvágva
fák közé értünk, melyek sûrûbben nõttek és
emiatt aljnövényzet sem igen volt. Így
értünk el egy újabb vizes részt. Errõl
megint nem tudtuk megállapítani, hogy egy tó
lehet-e, vagy csak felgyülemlett víz, mert a
part mentén sûrûn nõttek a fák és bokrok. A
vizes terület mentén délfelé vettük az
irányt, szorosan a víz és a száraz terület
határán, aztán egy bokor tövében egy
betondarabra lettünk figyelmesek. Egy x volt
a tetején, de nem tudtuk róla megállapítani
egyértelmûen, hogy HP pont lehet-e. Ezen
bokrok mentén a vizes résztõl egy kis árok
vezetett ki a fákon túlra ahol hallottuk az
emberek hangját is. De mi nem arra mentünk,
hanem nyugat felé az erdõ szélében egy másik
árkot követve. Fürkésztük az erdõ alját,
hátha találunk valami érdekeset, esetleg
újabb HP-pontot. Egy szakaszon kimentünk az
erdõ szélére és tûzõ napon mentünk, lenyírt
füves területen. Amikor szemben ismét fák
tûntek fel jobbra visszatértünk az erdõbe és
ismét vizes területhez értünk, elértünk egy
régi holtágat. Itt már nádak is megjelentek,
illetve a Kolon-tavi kiszáradt fákhoz
hasonló fákat is láttunk elég sokat. Mivel
mostanra sem tettünk szert gumicsizmára,
ismét a vizes terület melletti gyaloglást
választottuk, nagyobbrészt ismét a vízi
határvonalon.
Ismét találtunk egy víz melletti
szerkezetet, olyat mint korábban, de
emellett egy még érdekesebb dolgot is egy a
nádas között vezetõ régi fahidat. Már régen
álhatott itt, mert a korlátja kicsit korhadt
és mohás volt, de mégis olyan volt, mintha
öt éve építették volna. Remek képeket
készítettünk a hídról majd elindultunk
rajta. Jobbra és balra letekintve vizet
láttunk, majd egy kis tisztáshoz hasonló
rész, ahol már csak az egyik oldalon volt
korlát, majd egyszer csak véget ért a híd,
kb. 600 méter után. Mivel nem szoktunk csak
úgy leugrálni a hidakról, illetve vizenyõs
területen jártunk, így egy bottal vizsgáltuk
meg a híd körüli sûrûn benõtt földet. A föld
mozgott, sõt a botot át lehetett rajta
szúrni és olyan volt mintha a réteg alatt
víz lenne, egyértelmû volt számunkra, hogy
megtaláltuk a tõzeglápos részt. Mivel elég
vastagnak bizonyult az „úszó” rész így rá
mertünk állni és ahogy mozogtunk körülöttünk
lévõ kb. 5 m2-es terület is mozgott. Annyira
érdekes volt, hogy itt sokat idõztünk, mivel
eddig ilyen érdekes természeti képzõdményt
nem láttunk. Ekkor vált világossá, hogy az
iménti kis tisztás is tõzeg láp lehet.
Visszafelé a hídon még megcsodáltuk a nádast
és a holtágat, de nagyobb vízfelületet nem
láttunk. Elérve a híd másik végét balra
fordultunk és egy ösvényen mentünk a holtág
mentén. Hamarosan egy információs táblához
értünk, amelynél kiderült, hogy a
Bába-tavánál járunk. Itt is állott egy
vízkilövõ szerkezet és megpróbáltunk annak
mentén behatolni a tóhoz, mert a bokrok és
nádas felett láttuk, hogy van egy nagyobb
tiszta terület. De sajnos bármerre
próbálkoztunk a tó nagyon is elfedi a kis
vízfelületét, mert ágvágók és gumicsizma
nélkül nem lehet megközelíteni. Szinte
amerre elláttunk nagyon sûrû bokros részek
voltak. Sajnos egy magaslat sem volt itt,
hogy arra felállva láthassunk valamit.
Mindenesetre már azt kijelenthettük, hogy
sok mindent láttunk eddig a nap folyamán és
minden képzeletünket felülmúlta.
A tótól egy jobban kijárt ösvény vezetett el
és a tábla körüli kis rétrõl, a tûzõ napról
ismét fák közé értünk. Az ösvény kivezetett
egy sásos részhez ahol ismét magas fûben
haladtunk és itt már lehetett hallani a
gázközpont gépeinek hangját. Kereszteztük a
gázvezetéket, majd fák közé érve egy újabb
holtágat értünk el, legalább is a GPS
szerint. Sajnos most is csak annak mentén
volt alkalmunk gyalogolni, sõt kb. 200 méter
után az út is kivezetett a fák közül és
napon voltunk kénytelenek kullogni a majd
mellig érõ fûben. Néhány helyen be lehetett
menni a bokrok közé, de vízfelületet nem
lehetett látni csak sûrû növényzete, meg
nádast. Ívesen kanyarodtunk, majd néhány
felhõnek köszönhetõen a nap elbújt. Egy kis
erdõsávon átvágva egy fából készült kilátóra
lettünk figyelmesek. Felmásztunk rá és mivel
már éhesek voltunk megettük a kis
ennivalónkat és pihentünk egyet. Elég jó
kilátás nyílik a környékre, de mivel olyan
magasra nem emelkedik a környezetébõl,
messze nem lehet ellátni.
Miután jól laktunk nekivágtunk az utolsó
kilométereknek. Ismét elhaladtunk egy vízmû
mellett majd egy erdõ sarkánál megláttunk
egy információs táblát. Itt derült ki, hogy
a Nyíres-tónál jártunk pár órával ezelõtt,
illetve az iménti holtág pedig a Zsid-tó. A
tábla egyik oldalán térkép mutatja be a
területet és tavait, illetve a Beregi-síkon
történõ gazdálkodást. Itt tudtuk meg azt is,
hogy a korábban látott szerkezetekkel a
vizet átlevegõztetik és közben az oldott
vastartalmat csapatják ki. Innen már csak
pár méter volt a Gelénes-Beregdaróc mûút
amit elérve jobbra fordultunk. Természetesen
ahogy Darócról jöttük kifelé, itt az út
mentén is amit érdemes volt felvettem a
GPS-be. A szakasz nagy részén felhõs ég
alatt mentünk, de azért pár száz méter
erejéig a napból is kaptunk ízelítõt. Egy
ponton letértünk az út menti erdõbe egy
magassági pontot megkeresni, hátha ott
HP-pont van, de sajnos csak egy
betonoszlopot találtunk. Visszamenve az útra
folytattuk utunkat a település felé.
Útközben elhagyatott gyárterületeket is
láttunk. Majd végül beértünk Darócra és már
csak egy éles jobb kanyar volt hátra, amikor
is vámosok jöttek kis zöld autójukkal és rám
szóltak, hogy miért nem a járdán megyek.
Ahhoz képest, hogy ma az erdõben senkivel
sem találkoztunk, nem ért minket semmi baj
és atrocitás a rend õreinek az volt a
legfõbb baja, hogy az amúgy is nem éppen
sûrû forgalmú út széle helyett miért nem a
járdán megyek. Mindenesetre ez vicces volt
és legalább az utolsó métereken is volt
valami történés. Nagymama házához 13:41-kor
értünk vissza.
Elsõ ismerkedõ, felfedezõ túrázásunk sokkal
jobban sikerült, mint azt reméltük. Térképek
nincsenek errõl a tereltrõl csak leírások,
így ez alapján határoltuk be nagyjából, hogy
merre érdemes elindulni és lám sikerrel
jártunk. Megtaláltuk a Kisasszony-erdõt, a
Nyíres-tó és a Báb-tavat, no meg a
tõzeglápot is. Az erdõben vezetõ utak
nagyobbrészt alig jártak voltak, és sokszor
mentünk kitaposatlan utakon is, így egy
kicsit vadtúra jellege is volt a túrának. Az
erdõ maga nagyobb szép és nagyon változatos.
Nagyszerû természeti kincseket rejt az erdõ
és környéke, pedig alig kell kimozdulni
Beregdarócról, vagy éppen Gelénesrõl. Mi az
erdõnek nagyjából a középsõ és nyugati felét
érintettük, így még egy túrát biztos
tartogat számunkra, arról nem is beszélve,
hogy azért a két település és a 41-es út
közötti terület még mennyi felfedezni valót
tartogat. Igaz ennek több mint 50%-a rét,
mezõ, nyílt terület, de alföldi túráinkon
megtapasztalhattuk, hogy ott is lehet
találni szépséget. Eme kis háromszög mellet
még rengeteg ilyen kis részek vannak a
környezõ települések között és mellett,
amely felfedezésre vár és rengeteg idõre van
ehhez szükség. De legalább tudjuk, hogy
érdemes nekivágni, bármerre is induljunk el
biztos nem lesz csalódás.
Szõke Timi és Csonka Zoli - Petõfi Túrakör
Ezen a napon együtt túrázott:
Csonka Zoltán (Dabas) és Szõke Tímea
(Dabas).
Beregdaróc szélén
A védett terület határán
Víz, mutatóban
Égeres
Sáros utak
Vizenyõ
Gombatenyészet
A fény is utat tör magának
Szitakötõ
A láperdõ maga
Gomba
Kék a zölddel
Dús aljnövényzet
Kettesben
Ne lépj le az útról!
Az egyetlen mód a bejárásra
A fahíd korlátja közelrõl
A híd vége
A tájvédelmi körzetrõl
Kaszáló
Sásos
Áttekintõ a környékrõl
Pillangó
Vissza a faluba
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|