(325.) TÚRA A TÉLI TŐSERDŐN  


Idõpont: 2012. február 4. szombat
Útvonal: Lakitelek - Tőserdő - Kontyvirág tanösvény - Lakitelek
Táv: 11 km


"A mai napot már nagy lelkesedéssel vártuk, több okból is. Az egyik, és egyben talán legnyomósabb, hogy két hét telt el az utolsó közös túránk óta, és ez okozott már némi hiányérzetet. A mai kiruccanás helyszíne is növelte az izgalmakat: a Tõserdõ ugyan nem volt már elõttünk ismeretlen, sõt, nagyon is szeretjük, de ilyen szép, havas idõben még sohasem jártunk itt. A hét vége felé már nagyon figyeltük, mikor esik le végre a beígért több tíz centis hó, és péntek este végre (kis képzavarral élve) megtört a jég, és a hó egész éjszaka csak esett és esett, és szombat reggelre igazi téli fehérségre ébredhettünk.
A vártnál kevesebben voltunk ma. A Csapat nagyobb része Lajosmizsérõl indult, hárman Kecskeméten csatlakoztunk, Lakitelken pedig az Aranyos lányokkal és Jennyvel vált teljessé a Túrakör mai különítménye. A vasútállomás melletti Víg Bakter pizzériában megkávéztunk- ezt a helyet feltétlen érdemes megnézni, nagyon kedves és hangulatos, és még Rafit is bevihettük. Miután magunkba töltöttük útravalóinkat, végre elindultunk át a parkon a szakadó hóban. Közben csodálkoztunk a látványon, ami így télen nem is kéne, hogy furcsa legyen, viszont már olyan rég volt benne részünk, hogy mégis szorgosan pislogtunk.
A faluból kiérve elõször a nyári tábor helyszínét kerestük fel. Kicsit furcsa látvány volt hóval takarva, de a szívet melengetõ hatása így sem maradt el, és talán ez volt az elõzménye a nap folyamán késõbb sokszor felhangzó "ha majd lesz a tábor a nyáron..." kezdetû mondatoknak. A hangulatunk sem volt fagyos, nem is emiatt, hanem csak szeretetbõl borogattuk fel és fürdettük meg egymást sorozatosan. Mire leértünk a parton a rétre, ruha és szem alig maradt szárazon. Közben pedig a tájban is gyönyörködtünk- mikor beértünk a fák közé, ismét elámultunk. Minden csupa fehér volt, sehol senki, és szûz hóban taposhattunk. A parton ehhez a kilátót és a holtág szépségét is megcsodáltuk. Tényleg nem mindennapi látvány volt, és úgysem lehet leírni, de a képek talán visszaadnak belõle valamennyit. Tehát nézelõdtünk, sokat nevettünk, játszottunk kicsi a rakást, csináltunk hóangyalt, és közben alig fáztunk. Többé- kevésbé sikerült rétegesen felöltöznünk, a 2-3 nadrág és ugyanennyi zokni segített bennünket a hideg ellen.
A tanösvényen elindulva megint az érintetlen természetben találtuk magunkat, a hó közben szakadatlanul szakadt, mi pedig tapostuk és élveztük. Kis idõ múltán azért jelentkeztek már kellemetlenségek is: volt, akinek a keze fázott, volt, akinek a lába, is, féltettük a kütyüket a nedvességtõl, ráfagyott a hó a ruháinkra, az egymásra vett rétegek elcsúszkáltak, de ezek egyike sem szegte kedvünket. Ircsi javaslatára apró játékba bonyolódtunk: sorba álltunk majd élõ dominókként felborultunk, a fénykép és a felvétel kedvéért kétszer is. A tanösvény vége felé (ameddigre már alaposan el is fáradtunk) legnagyobb csodálkozásunkra egy futó elõzött le minket elég lazán öltözve, na erre a látványra nem voltunk felkészülve. Másokkal is találkoztunk, nem mi voltunk tehát az egyedüliek, akiket felfedezésre csábított ez a gyönyörû, hófehér táj. Kellemes élményként mindenki, akivel találkoztunk ezen a szakaszon, kutyatársasággal indult útnak.
A tanösvényrõl kiérve szánkózásra csábított a domb, csak a hó nem volt erre maradéktalanul alkalmas, de egy- két próbálkozást megért a dolog. Ezután azonban végre vendéglátóhelyre siettünk, ahol a vonat (vélt) indulásáig felmelegíthettük tagjainkat. Itt megint nagyon pozitív meglepetésünkre bevihettük Rafit, így akadálytalanul pihenhettünk bent és melegedhettünk a kandallónál. Mintegy 60 perc után indultunk el Árpádszállás megállóhelyre, ahol a vonatra terveztünk felszállni. Jenny, Bea és Marika itt hamarosan elköszöntek, mi pedig csak vártuk és vártuk a vonatot, amirõl aztán cirka 10 perc telefonálgatás után derült ki, hogy nem "Hópihe járat", így nem is fog jönni. Így még besétáltunk a faluba, ahol végül úgy döntöttünk, nem hagyatkozunk a MÁV-ra, és az egyébként is sokkal hamarabb érkezõ buszt választottuk. Innen már egyenes út vezetett hazáig. Igen kalandosra sikeredett tehát a túránk vége, de ez utólag visszatekintve egyáltalán nem probléma, mert így még emlékezetesebb marad számunkra ez az egyébként is feledhetetlen és gyönyörû nap.
Aki az idõjárás miatt döntött úgy, hogy otthon marad, az sajnálhatja az élményt, amit kihagyott, legközelebb ne tegye, hanem tartson inkább velünk. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt ma!"

Polyák Nikolett (Petõfi Túrakör)

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Beáta (Lakitelek), Aranyos Mária (Lakitelek), Balog Csaba, Berente Adél, Blahut Pál, Góbi Jennyfer, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rafi kutya (Kecskemét), Spiegelberger Tamás, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Török Mária és Varga Istvánné Borika.