FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(345.)
KOLLÉGIUMI TÚRA A MIZSÉBEN


Idõpont: 2012. április 26. csütörtök
Útvonal: Ceglédi út - Oláh-dûlõ - Ricsováry major - Mizsei csárda - Mizsei Óriás - Kónya-dûlõ
Táv: 10 km


A tavasz április végén kezd igazán szép lenni, amikor a fák már bezöldülnek, virágok nyílnak, az idõjárás is melegszik, de annyira mégse, hogy megnehezítené a gyaloglást. Mivel így a körülmények éppen ideálisak voltak, ismét nekiindultunk a lajosmizsei határnak.
A koleszbusszal az Oláh-dûlõig vitettük magunkat, aztán a régi, mára alig használt szekérúton elindultunk befelé az akácosban.
Az egész dûlõ régen az Oláh család fennhatósága volt, a 'vad" Oláhoké, akik közül mára jószerivel már csak néhány romos tanya és megkopott földrajzi név emlékeztet.
A Kónya-dûlõig jó tempóban haladtunk. Balról itt-ott gabonaföldek, jobbról végig erdõsávok kísérték utunkat. A régi Oláh János tanyában egykor Pestrõl elszármazott család lakik, bizalmatlanok az idegenekkel, így velünk is azok voltak. Aztán mégis beszélgetésbe elegyedtünk, nem gondolták már, hogy rablók vagyunk, hamar szó került keresztekrõl, egyebekrõl.
A Kónya-dûlõre bõ félórával az indulás után értünk ki. Innen, egy kis szusszanás után, átmentünk a Ricsováry-majorba vezetõ "hátsó" útra, és hamar el is értük az egykori uradalmat, manapság takaros vendégházak sorát. Amiért ide jöttünk, annak két oka volt. Az egyik, hogy még túrán nem jártunk itt, a másik, hogy áll itt egy hatalmas, öreg fûzfa, amit szerettünk volna alaposabban is szemügyre venni.
A fa elmondhatatlan hatással van az emberre. Törzskerülete 6 méter lehet, ágai csaknem méteres vastagságban ágaznak szét, némelyik kígyóként még a földig is lehajlik. Öreg már, száradgat a teteje, de még él. Aki teheti, feltétlen nézze meg!
A major szélén áthaladva, innen szinte toronyiránt haladtunk a Mizsei csárda felé, ahonnan ugyanezt az irányt tartva, a Mizsei Óriás és csodaszép környezete következett. Itt egy egész hetet is el lehetne tölteni, mindig van valami érdekesség, vagy olyan dolog, amit addig még nem fedeztünk fel.
A fától a Sáfrány-fa - hatalmas nyár - érintésével kimentünk a Kónya-dûlõre. A Pusztatemplomnál felszálltunk a buszra, és hazamentünk.
Aki nem járt még a település ezen részén, el sem tudja képzelni, milyen szép - viszont bármikor pótolhatja ezt a hiányosságát...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Beáta, Balog Csaba, Baranyi József, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Horgas Viktor, Kanyik Imre, Kató Alexandra, Kolompár Roland, Rucz Dia, Spiegelberger Tamás és Szabó János.
 

 

Oláh-dûlõn

 

Ricsováry major szélén

 

Kettõ plusz egy

 

Öreg fûz

 

A méretek

 

Kerületmérés

 

Nem mindennapi példány

 

A régi Ricsováry-kúria

 

Pilledünk

 

Bea

 

Ereszkedõben

 

Az egyik vendégház

 

Akácos

 

Kutyatej

 

Karám mellett

 

Sáfrán-föld

 

Gondtalan

 

Tuskón

 

Kiszáradt fa

 

Mizsei Óriás

 

Kézfogót tartunk

 

Jenny és Bea

 

Roli és Bea

 

Az Óriás hátulról

 

Jézus-fa ágai közt

 

600 év romjain

 

Jézus-fa messzirõl

 

Vackor-fa

 

Jenny a Bartal-keresztnél

 

Mint égõ csipkebokor...

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz