(319.) KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR A BETYÁR-DOMBON


Idõpont: 2012. január 12. csütörtök
Táv: 3 km


A Kollégiumi Túrakör újévi elsõ rendezvénye nem is lehetett volna máshol, mint a táborfalvi Betyár-dombon és környékén. Hó ugyan várakozásainkkal szemben nem volt, így a tervezgetett szánkózás megint elmaradt, de a táj, a dombok, a növénytakaró így is mindenkit lenyûgözött: azt is, aki elõször járt itt, és azt is, aki sokadszor. Minden évszakban, és megunhatatlanul szép hely!
Egy kisbuszra és egy személyautóra való gyerekkel, két felnõtt kísérõvel érkeztünk meg a szokásos útvonalon a szokásos helyre. Amikor a gyerekek kiszálltak a kocsikból, üvöltve rohantak egymáshoz, és ölelkezve köszöntötték egymást, mintha nem negyed órával korábban találkoztak volna…
Az erdõnek- tél ide vagy oda – színei és illata is volt. Méghozzá nagyon is kellemes. A sok fenyõnek köszönhetõen enyhe, édeskés gyantaszag terjengett utunkon végig, amihez a lemenõ félben lévõ Nap szolgáltatott vöröseket és aranyokat, mintegy adalékanyagként. Az eredmény egy fantasztikusan étvágygerjesztõ valami lett…
A gyerekek minden dombra felmásztak, minden fára felcsimpaszkodtak, alig haladtunk. Persze itt és most nem a tempó volt a lényeg, hanem az, hogy ezek a hétrõl hétre négy fal közé zárt apróságok végre kiengedjék a fáradt gõzt, és teleszívják magukat, feltöltõdjenek az erdõ kristálytiszta oxigénjével, energiáival.
A szép buckás részre beérve, kis kitérõt tettünk a Siratófal nevû meredek domboldal-letöréshez, amelynek már természeti környezete, növényvilága is bámulnivaló, és ehhez jött még hozzá az, hogy a gyerekek itt a homokban úgy mászhattak, szaladgálhattak és eshettek-kelhettek, ahogy nekik tetszett, mert a 20-30 centis, kicsit vizes, puha talajon semmi veszély nem fenyegette õket. Bõ félórát idõzhettünk itt, és el is fáradtunk rendesen. hajunk, szánk, szemünk tele homokkal, de kit érdekelt?, amikor az élmények és az érzések ilyen euforikus erõvel szabadultak fel mindannyiunkból.
A hátralévõ szakasz a Betyár-domb érintésével,egyéb különlegességet nem tartogatott, mindössze „csupán” az erdei fenyõk hatalmas, matuzsálemi példányai látványa ragadott alaposan mindenkit magával.
Csaknem két óra vándorlás után, visszaindultunk a Kollégiumba, ahová beérve, a gyerekek rohantak a felnõttekhez, hogy egyszerre tucatnyi torokból ömöljön az élmények és látott szépségek folyama…
És mit érez ilyenkor az, aki ezt az egészet kitalálta? Hát Azt, hogy ma is érdemes volt az embereknek örömet szerezni!...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh Szabolcs, Bujdosó Dóra, Fehér Dániel, Gerõcs János, Gulyás Alexandra, Hegyes Mercédesz, Juhász Róbert, Kolompár Melinda, Kovács Imre, Soós Renáta, Soós Viktória, Szabó János, Szórád Nina, Tormási Csilla (Méntelek) és Tormási István (Méntelek).