(364.) KISKUNSÁGI PIROS 8. / PUSZTASZER - ÓPUSZTASZER TÚRA


Idõpont: 2012. szeptember 15. szombat
Útvonal: Pusztaszer - Ópusztaszer
Táv: 17 km


Az úton végig esett az eső, de szerencsére mire lefordultunk az 5-ös útról Pusztaszer felé elállt az eső. Az előzetese tervekkel ellentétben – piros műutas szakaszának kihagyása – a központig mentünk. Két autót átvittünk Ópusztaszerre a célba, majd visszamentünk a társakhoz és elindultunk, hogy megtegyük utolsó kilométereinket a Kiskunsági Piroson. Mindenki felkészült az esőre, de csak a borús égbolttal és egy kis szellővel kellett barátságot kötnünk. Ami kicsit rossz volt az az 5-ös felé vezető műutas szakasz. De a jó kedélyű beszélgetésekkel gyorsan eltelt az idő a Pusztaszer végét jelző táblánál készített csoportképek exponálása és a földútra való letérés között. Talán még egy kis izgalmat jelentett a majd 2 kilométer alatt a temető földdomb alá épített ravatalázója.
Változatosság kedvéért földútra tértünk le és szinte egyenesen haladtunk. Baloldalt többnyire pusztaság, néhány tanya, jobb oldalt meg változó nagyságú és összetételű erdősávok kísérték utunkat. Majd egy óra eltelt mire az első élesebb kanyar következett, amit pár méterrel arrébb egy újabb követett.
Itt ért minket egy nagy meglepetés: rendőrautó jelent meg és felszólítottak minket, hogy álljunk meg. Egyikünket igazoltatták is, mert elmondásuk szerint a tanyákról szóltak nekik, hogy migránsokat láttak és már egy jó ideje követtek minket. A rendőrök azért jelentek meg hirtelen, mert a kanyarban futásnak eredt egyikünk. Szerencsére semmi nem történt és gond nélkül folytathattuk utunkat a kicsit sűrűbb erdőben. Következett egy balkanyar és egy széles dűlőútra értünk. Ismét egy hosszú egyenes szakasz várt ránk. Néhány puli ugatott minket, de csak jelezték, hogy emberek járnak arra. Az út mentén jobb és rossz állapotban lévő tanyák követték egymást (Ópusztaszer-Kiszer részén jártunk), no meg egy kis szőlőevésre is sort került. Itt egy kicsit csepergett az eső, de szinte nem is vettük észre, mert hamar abbamaradt. Ismét letudtunk pár kilométert, mire egy jobb kanyar következett és füves út következett egy nagy mezőn keresztül, gázvezeték mellett.
Az ég felhősebb lett, majd fokozatos feloszlottak a felhők. Egy nagyon szép, rendezett tanya mellett haladtunk el és ezután kisütött a nap egy rövid időre. Sokunkról ekkora már lekerültek a kabátok. Földes útra vezetett a jelzés, majd elértünk a Kistelekre vezető úthoz. Átmentünk a túloldali kerékpárútra és Kistelek irányába mentünk pár métert, majd letértünk az erdőbe, itt már a jelzésen mentünk. A csapat itt is mint korábban többször is kicsit ’szétszéledt’, de elértünk egy pihenőhelyhez ahová mindenki már éhesen és kicsit fáradva megérkezett. Volt esőbeálló, űlőpaddal, és itt volt a múltkori tölgyekhez hasonló két testvér is. Tartottunk egy olyan ebédfélét majd továbbindultunk.
Hangulatos akácos erdőben tettük meg újabb és újabb lépéseinket, majd egy s kanyart követően egy újabb hosszú egyenes várt ránk. Menet közben egy erdőirtás mentén is elhaladtunk és homok is sűrűbb lett, majd ismét egy nagyobb s kanyarulat következett. Ismét egy műúthoz értünk és innentől végig ezen mentünk. A nap itt már véglegesen kisütött és nagyon meleg lett, annyira, hogy nem győztük a pulóvereket levetni és száműzni a derekunkra, vagy a táskákba. Pár méterrel és perccel később az Alföldi Kék csatlakozott jobbról és innen a két jelzés együtt haladt. 14:10-kor érkeztünk meg Ópusztaszerre a Szeri Csárdához ahol az autókat hagytuk.
Ezzel befejeztük a Kiskunsági Pirosat, pedig nem is olyan régen kezdtük. A csapat összetétele is majdnem ugyanaz volt, mint akik az első métereket megtették, de valahol ott voltak velünk csak kár, hogy nem személyesen. Úgy lett volna az igaz,i ha többen vagyunk, de bánkódni mégsem volt okunk. Ez csak egy kitűzött cél elérése volt, egy fejezet vége, de a túra során és utána is újabb fejezetek ötlete fogant meg a fejekben amelyet a következő két szóval lehet röviden leírni: Folytatjuk, együtt!
Kicsit örültünk annak a hírnek is, hogy a túrakörünk atyja, Balog Csaba és Ircsike másnapra a Pusztavacsi erdőbe szalonnasütésre hívta azokat, akik szívesen együtt töltenék a vasárnapjukból pár órácskát. Erre csak egyet lehetett felelni: Megyünk!

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Csonka Zoltán (Dabas), Szekeres Zoltán (Kerekegyháza), Szõke Tímea (Dabas), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Varga Péter és Varga Istvánné Borika.