FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(361.)
KISKUNSÁGI PIROS 7. / PUSZTASZER - CSENGELE TÚRA


Idõpont: 2012. július 28. szombat
Útvonal: Pusztaszer - Hét vezér emlékmû - Csengele vasútállomás - Móra-fa - Csengele
Táv: 19 km


A mai nap is igen korán indult mindenkinek, de lényegében csak a söfőröknek kellett teljesen felébredniük, mivel még Lajosmizsétől majd 70 kilométerre volt úti célunk Csengele. Már 6 órakor megérkeztünk, de Pusztaszerre átvivő busz csak 6:45-kor indult, így addig volt idő a helyi kis piacot megtekinteni, kávézni és lángost enni, reggelizni. A busz kis késéssel, majdhogynem csak minket szállítva 6:50 után indult el. 7:07-kor szálltunk le Pusztaszernél a buszról és megkezdtük mai túránkat.
A Kossuth Lajos utcán sétálva hagytuk el a települést, és a hátunkat érő nap erejéből éreztük, hogy ma sem fogunk fázni. Elég hosszú volt ez a műutas szakasz és csak az utolsó métereken változott át homokúttá. Egy balfordulót követően hamar elérkeztünk a fák által jól elrejtett Hétvezér Emlékművet. Megtaláltuk a GCPHVE geoládát is. Itt tartottunk egy rövid pihenőt, majd továbbhaladtunk a már jól megszokott jelzésen. Elhaladtunk egy paprikapalánta nevelő telep mellett, majd egy jobb és egy balfordulás után egy hosszabb egyenes szakasz következett. Nagyobbrészt árnyékban haladtuk, de voltak napos részek. Átmentünk az 5-ös úton és szerencsére fák közé vezetett utunk. Jelzést csak itt láttunk először, mert eddig nem gazán leltük fel semerre sem. Középen füves úton haladtunk és rövid távon több forduló is volt. Kiértünk egy szántóföldhöz és itt még balról árnyékoltak a fák, de párszáz méter után az út jobbra fordult és innen hosszasan a tűző napon voltunk kénytelen haladni. Beérve a fák közé sokáig árnyék volt a fejünk felett. Egy-két forduló után elérkeztünk egy erdészházhoz, ahol egy kihelyezett hordó hideg vizénél felfrissítettük magunkat. Ezután ismét egy hosszabb egyenes szakasz következett kicsit egyre ritkuló erdővel, de szerencsére a nap oldalról, az árnyékot adó fák irányából sütött. Következett egy pár jobb-bal fordulat és innen ismét a napon süttetve kellett, a középen füves homokúton menni. 1,5 kilométeren keresztül egy erdőirtás mentén haladtunk, majd kiérve a Csengelére vezető műúthoz letelepedtünk tízóraizni.
Kb. 15 perc múlva mentünk tovább a műút mentén és szerencsénkre egy gyümölcsfa került utunkba, ahol zöld alma szüretet tartottunk. Ezután következett egy kis rossz is: kiértünk a fák árnyékából és a nagy melegben kellett elmenni a Csengelei állomáshoz. Megérkezve a kútnál felfrissítettünk magunkat és feltöltöttük vízkészleteinket. Itt érdemes megemlíteni, hogy csakis azért, hogy jól megismerjük ezt a részt reggel autókkal, kb 1 órára rá busszal, majd most gyalogosan és majd hazafelé ismét autóval mentünk el itt. Ezután az állomás bevezető útján mentünk egy kicsit, majd balra letérve szinte nyílegyenes homokút vezetett az M5-ös felé. Itt is eleinte árnyékban, majd félárnyékban mentünk és az autópálya felett átvezető híd előtt fél kilométerre ismét a tűző napon kellet menni. A pálya felett átmenve hamarosan elértünk egy tökföldhöz, amelyet szórófejjel locsoltak. Nekünk sem kellett több és az egyiknél, mivel körbe-köbe járt vettünk egy kis zuhanyt. Mindenkinek jól esett a hideg víz, de hát tovább kellett menni. Sajnos érnyék nem sok volt ezt követően, így hamar megszáradtunk, de elérve a Csengelére vezető műutat ismét árnyékot adó fák közé érkeztünk. Pár perc múlva letértünk az útról és hamar megérkeztünk a Nyolc-tölgyfához. Itt ebédszünetet és kis pihenőt tartottunk, illetve megkerestük a GCMORA geoládát is. Ez a hely egyébként arról nevezetes, hogy Móra Ferenc itt írta az Aranykoporsó című regényét 1932-ben.
20 perces pihenő után elindultunk, hogy a hátralevő nem egész 4 kilométert megtegyük. Ismételten árnyékos, félig-árnyékos szakaszok, homokosabb és szilárdabb földutak következtek egymás után. Utunk közben felfigyeltünk egy 5 fából álló tölgycsoportra is. Egy s alakú törést leszámítva egyenes szakaszon értünk el a Csengelére bevezető műutat. Már ezt megelőzően is kb 500 méter is műúton és a 30 fokos napsütésbe kellett megtenni, de ugyanez várt ránk a hátralévő 1200 méteren is. Csengele központjához 12:54-kor érkeztünk meg és a már jól ismert közkútnál felfrissítettük magunkat.
Ezt követően bementünk a Vénusz presszóba és kicsit nézve az olimpiai közvetítést hideg üdítőkkel és jégkrémmel frissítettük tovább magunkat. Ezt követően kocsiba szálltunk és amerre reggel jöttünk, arra felé távoztunk.
 

Csonka Zoltán (Dabas)

 

Ezen a napon együtt túrázott: Csonka Zoltán (Dabas), Kun Vivien, Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõke Tímea (Dabas), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
 

A fényképeket Szekeres Zoli készítette.

 

Díszes faluban járunk (a pusztaszeri arborétum bejárata)

 

A Pusztabíró háza

 

A Hét vezér emlékmű

 

Napfényben

 

Árnyékban

 

Homokút, telepített fenyvessel

 

Vivien és a ló

 

Anna és Marcsi

 

Ess!

 

Móra-tölgyek

 

Delelõ Nap

 

Megint Csengelén

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz