(341.) KISKUNSÁGI PIROS 3. / ÁGASEGYHÁZA - JAKABSZÁLLÁS TÚRA


Idõpont: 2012. március 31. szombat
Útvonal: Ágasegyháza - Sándortelep - Madárfigyelõ torony - Ágasegyházi-rétek - Nyakvágó-halom - Ludas-tó - Jakabszállás
Táv: 21 km


Lajosmizsére autóval mentünk a kollégiumhoz. Onnan, összesen 3 autóval mentünk át a Kecskeméti buszállomásra, ahonnan Ágasegyházára a 8:20-as busszal mentünk.
Ágasegyházára 9 után érkeztünk meg. Üdvözöltük az ott várakozó ÉDOSZ-Kinizsi sportegyesület tagjait. Ők elindultak a jelzésen, mi pedig elmentünk a Pici presszóba a reggeli frissítőket meginni. Ezután a Rákóczi utcán járdán, majd a Kossuth Lajos utcán az út mentén mentünk.
Nagyon sokan voltunk, mert az ÉDOSZ-osok és a lajosmizsei csapat egy nagyobb túracsoport létszámával vetekedett. Az idő napos volt és csalóka, még egyenlőre kabátban kellett lenni. A hűvös idő jele volt az út mentén, kicsit dermedt állapotban lévő sikló is, mely szinte mozdulatlanul tűrte, hogy sokan megnéztük. Elhaladtunk a Trianon emlékmű parkja mellett. A település nyugodtnak tűnt, csak az ugató kutyák hangja törte meg a csendet. Az utolsó házakat elhagyva egy kereszt mellett is elhaladtunk, majd beértük az ÉDOSZ-osokat és innen már velük mentünk, homokúton.
Egy kisebb kanyarív után baloldalt eleinte mező, majd fenyves, jobb oldalon pedig végig fenyves kísért minket. A fákon nagyon sok toboz volt, amelyekben még a magok is benne voltak és szép zöld színben pompáztak. Megint egy kisebb kanyarív után a széles homokút kicsit szűkebb lett és akácfák között mentünk egy-két tanya és ház mellett elhaladva. A másik csoport vezetője, Endre, többed magával a túra során több turistajelzést is kicserélt, mivel ők munkatúrán is voltak.
Egy élesebb balkanyar után egy hosszabb egyenes szakasz következett, az ég is felhősebb lett és folyamatosan elbújt a Nap.
Elhaladtunk egy hatalmas nyárfa mellett, majd bal oldalon erdő, jobb oldalon kis fasáv kísért minket, ami egy nádastól választotta el a túrázókat. Megérkeztünk Sándortelepre, a Rekettye-tanösvény első állomásához, illetve az Orgoványi rét széléhez. Itt kicsit megpihent a csapat, ettünk és ittunk. Előrefelé nézve a kis ideig kisütő napban messzebbre lehetett látni, de még így sem lehetett látni a rét végét. Itt láttunk egy zöld levelibékát, mutatva azt, hogy itt az apró állatoknak is van tér.
Mire tovább indultunk a Nap teljesen elbújt és feltámadt a szél, egyre erősebben fújt. Szerencsére nem szembe fújt, de azért nem volt kellemes.
Bal oldalt javarészt erdő kísért minket a jobb oldalon a rét gazdag látványvilága: nádas, rét, kis bokrok, nagyobb facsoportok, a rétet szegélyező fák és kisebb-nagyobb tanyák, valamint a táj képéhez tartozó, állandóan változó égbolt. Sorba érintettük a tanösvény állomáspontjait, majd egy tanya után letértünk a jelzésről. Itt már oldalról fújt a szél és egyre kellemetlenebb volt. Egy ívesebb kanyart követően egy jobb kanyarulatban egy elhagyatott tanya mellett mentünk el. Egy kis fasávon keresztül menve elég kellemes volt az idő, de a túloldalon kiérve szélben kellett elmenni a madármegfigyelő toronyhoz. Sokan felmentünk és onnan gyönyörködtünk a kilátásban. Egészen Orgoványig el lehetett látni és messze kisebb homokvihart is megfigyelhettünk. Sokan evés-ivásra használták a kis pihenőt. Sándorteleptől a csapat eléggé szétszéledt, de itt a toronynál újra összesereglettünk.
Dél előtt kicsivel indultunk vissza a PIROS SÁVRA, többnyire a lajosmizseiek. A szél már kellemetlenebb volt, mert többször szemből ért minket és viharosabbnak tűnt, de még így sem volt hideg, csak már mivel már 1,5 órája fújt, zavaró volt.
A jelzéses úton a csapat első felével tartottuk a lépést. A jelzéstől távolabb volt egy újabb tanya, majd elértük a Kolon-tói övcsatornát, melyben elég sok víz volt.
Továbbhaladva, megjelentek az első buckák, és fák között haladtunk a következő pont felé. Egy jobb, majd bal kanyar után egy kis emelkedővel, elértünk a Nyakvágó-halomhoz. Itt megkerestük a GCNYVH geoládát. Majd felsétáltam a ’csúcsra’. Innen szép kilátás nyílt körbe, amerre a szem ellátott. Timi és még néhányan a halom aljában pihentek meg, a kicsit szélvédettebb helyen. Én még egy kutat is megnéztem, majd továbbindultunk.
A csapat ismételten szétszéledt, de mi igyekeztünk az elejével lépést tartani. Eddig többnyire középen füves homokúton mentünk, innen pedig egy darabig füvesen. Ismételten több tanyát láttunk, majd egy fiatal erdőbe értünk be és innen homokúton haladtunk. Átmentünk a Ludas-tói csatornán, majd egy kisebb mezőhöz értünk.
Itt bal oldalt erdő kísért minket és hamarosan elértük a hajdani Kiskőrösi vasút sínjeit. Elég széles homokúton mentünk, amely a sínek mentén haladt.
Egy kereszteződésben kisütött a Nap és végre meleg lett. Csaba és Imre is utolért minket és velük mentünk tovább.
A Lúdastói iskolánál elkanyarodott a jelzés és a fák mögött a tó medre volt látható. Itt levetettem a kabátomat, mert már melegem volt. Fél háromkor értünk el a pihenőhöz és itt ismételten sokan összegyűltünk a túrának nekivágó csapat tagjaiból.
Kicsit pihentünk a tó medre mellett, amely most teljesen száraz volt. Továbbhaladva átmentünk a tó vizét levezető csatornán és itt láttunk két őzet is. Homokút ellenére mégsem volt unalmas az utunk, mert a táj folyamatosan változott. Bal felé hatalmas rét végtelensége tárult szemünk elé, jobb oldalon pedig erdő kísért minket.
Egy jobb kanyarulatnál Zsolti egy határkőnél két szarvasmarha-csontváz fejét találta meg. Innen göröngyösebb homokúton haladtunk mai célunk felé, szántóföldeket, telkeket mellőzve.
Jakabszállásra, a Jóbarát büféhez fél négykor érkeztünk meg. Itt csokit ettünk és kolát ittunk, amíg vártuk a buszt. A négy órási busszal visszamentünk Kecskemétre és onnan autókkal Lajosmizsére.
Ismét egy kellemes napot töltöttünk el a Petőfi Túrakörrel és megint változatos, számunkra ismeretlen tájat ismertünk meg.

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Gábris Attila, Gábris Imre, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rafi kutya (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõke Tímea (Dabas), Szõrös Anna, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.