(343.) KISKUNSÁGI PIROS 2. / KONDOR-TÓ - ÁGASEGYHÁZA TÚRA


Idõpont: 2012. április 15. vasárnap
Útvonal: Kondor-tó - Halásztanya - Szappan-szék - Fülöpházi-buckák - Báránypirosító tanösvény - Ágasegyháza
Táv: 16 km


A lajosmiszei kollégium elől 7 órakor indultunk 3 autóval Kerekegyházára. A Kondor-tóhoz a 8 órási busszal mentünk ki.
A buszról leszállva megpillantottuk a Kondór-tavat, mely szinte ugyanúgy nézett ki, mint a múltkori túra végén, csak most a fényviszonyok voltak másak. Akkor a délutáni nap sugarai sütöttek ránk és a tóra, most pedig a reggeli nap felhőkön átszűrődő fénye varázsolt elénk nyugodt, békés csendéletet. A csoportkép elkészítése után elindultunk a tó mentén a füves úton, néha belesétálva a nádasba, vagy a kicsit láposabb részekbe. Jobb oldalon erdősáv kísért minket, bal oldalon pedig az érintetlen csoda. Az idő borús volt, de egyáltalán nem volt hideg, kellemes reggeli hőmérsékleten uralkodtak. A tavon nagyon sokféle madár volt, melyeket csak akkor lehetett észrevenni mikor felszálltak, egyébként a nádas tökéletesen elrejtette őket. Körülbelül a tó felénél bementünk a töltésen megnézni a halászkunyhót. Az épület jó állapotban volt, belül azonban eljárt felette az idő, berendezés sem igen volt. Itt ettünk, ittunk, majd visszamentünk a tó menti útra.
Egy tanya felé vettük az irányt a letaposott füves területen és azt elérve értünk vissza a füves útra. A tanya udvara és előtere szép és rendezett volt. Elhaladtunk egy zsilip mellett, majd egy terület mentén ahol levágott nádakat gyűjtöttek össze. Innen már kicsit homokosabb volt az út. Többnyire csak bokrok, kisebb facsoport voltak az út mentén és attól jobbra pedig több tanya gazdagította a táj képét. Középen füves homokúton mentünk. Nem sokkal a kereszteződés után egy tanyánál egy oszlop tetején láttunk egy gólyát mely szinte mozdulatlanul figyelte az alatta elmenő embereket. A csapat eléggé szétszéledt a halászkunyhó után, de a Fülöpháza felé vezető széles homokutat elérve ismét összeverbuválódott. Én itt előresiettem, hogy megkeressem a GCSZAP geoládát. Itt kicsit kisütött a nap, de kb. 20 perc után ismét visszabújt a felhők mögé.
A Szappan-szék medrében futottam is a füves területen és sikerült megtalálnom. Visszafelé menve láttam, hogy a többiek a meder elejénél vannak így nem siettem annyira. A tó medrében aligha volt víz, de a környéke szép volt. Továbbhaladva a Szívós-szék medrét láthattuk balra, jobbra pedig egy kutatóállomást. Egy nagyobb balkanyarulat után elég hosszan mentünk egyenesen, egy kis erdősávon is átmentünk, majd kiérve ismét az alföldi puszta jellegzetes képe tárult elénk. Egy-két fordulást követően már egyenesen mentünk az 52-es út felé. Óvatosan átkeltünk a rajta, majd elértünk a KNP Naprózsa Természetvédelmi Központját és itt az erdei iskola padjainál pihenőt tartottunk. Én itt levetettem a kabátomat és a pulcsimat is.
Evés-ivást követően továbbhaladtunk, de innen már a Báránypirosító-tanösvény jelével együtt. A tanösvény nevét egy nagyon szép élénk, kékszínű virágot hozó növényről kapta. A tanösvény mentén erdei tornapálya is volt, melyet többen ki is próbáltak. Eleinte a fák között mentünk, majd kicsit fáktól ritkább területre értünk és elénk tárultak a Fülöpházi buckavidék jellegzetességei: a homokbuckák. Természetesen ezeket különféle fák, boróka bokrok és gazdag aljnövényzet borította. A táj képe hasonlított a Csévharaszti ősborókásra. Letértünk a -ról és innen a tanösvény jelét a kis faoszlopokat követtük, melyek mindegyikén egy fehércsík és egy fehér nyíl volt. Elértük a Báránypirosító-tanösvény körbevezető részének a kezdetét.
A buckákon mentünk, míg elértünk egy jobb kilátást nyújtónak a tetejére és innen visszafordult a jelzés. Végül is bármelyik buckára felmenve szép kilátás tárul annak közvetlen környezetére. Teljesen elvarázsolva éreztem magam eme változatos tájon. Visszafelé egy kisebb fenyőerdőbe értünk és a nap itt kisütött. A tanösvény egyik állomásnál megkerestük a GCBARI geoládát. Itt kissé lemaradtunk a többiekhez képest, de szerencsére a lányok is lemaradtak egy elágazásnál és így tudtuk merre kell menni. Egy kis szakaszt vágtunk le ezzel. A -nál bevártak minket a többiek és így indultunk tovább a hátralévő kilométerekre. A nap nagyon melegen sütött, de ismételten elbújt a felhők mögé. Egy kisebb erdőirtáson is keresztül mentünk majd egy bal-jobb forduló után egy elég hosszú szakasz következett. Kissé hepe-hupás, középen füves úton haladtunk és a táj is folyamatosan változott. Hol fenyőfák kísértek minket, hol ritkább, hol sűrűbb erdő. Egy ponton ismételten rövidítettünk egy kicsit és elhaladtunk a hajdani Lovasi erdészház mellett, aminek a területén már lakóház volt, amiben laktak is. Elértük a jelzésünket és az eddigi középen füves utat a teljesen homokos út váltotta fel és kicsit szélesebb is volt. A nap is kisütött ismételten és sokáig melegített minket. Egy elágazásnál kétfelé vezetett a jel és mi az egyenes irányba vezető, pár méterrel rövidebb ágat választottuk. A csapat is
eléggé szétszéled, én Imrével beszélgettem és észre sem vettem, hogy ennyire lemaradtak a többiek, köztük Timci is. Egy bal-jobb forduló után Ágasegyházára bevezető egyenesnél kicsit vártunk a többiekre. Majd elindultunk, mivel már volt és háromnegyed kettőkor induló buszt el akartuk érni. Kiérve az erdőből a homokutat felváltotta a műút, a fákat pedig a lakóházak és már be is értünk Ágasegyházára. Elértünk a főúthoz és elsétáltunk a buszmegállóba, ami a túránk célpontját jelentette.
Szerencsére mindenki odaért mire jött a busz. Csak a Vegyesbolt nevű megállóig mentünk ahol leszállva átsétáltunk a Kerekegyházára bevezető útnál lévő megállóhoz. Itt majd 20 perc várakozás után a fél háromkor induló busszal mentünk be Kerekegyházára ahol a kocsikat hagytuk. Innen visszautóztunk Lajosmizsére, majd a kollégiumnál elvált a csapat. Ismételten jól éreztük magunkat és mivel ezen a tájon sem jártunk még ismét nagyon sok élménnyel és látnivalóval gazdagodtunk.

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Csonka Zoltán (Dabas), Gábris Attila, Gábris Imre, Hornacsekné Kucsera Ilona, Nagy Irén, Szikora Marcell (Kecskemét), Szõke Tímea (Dabas), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Roland.