(332.) KISKUNSÁGI PIROS 1. / LADÁNYBENE - KONDOR-TÓ TÚRA (200. ALFÖLDI TÚRÁNK)


Idõpont: 2012. március 3. szombat
Útvonal: Ladánybene - Templomrom - Nagy-Szék-tó - Barcsay-kúria - Kunbaracs - Borókás - Tölgyes - Csókási-erdõ - Kondor-tó
Táv: 22 km


Már pár nappal korábban elhatároztuk, hogy részt veszünk a Petőfi Túrakör e napra tervezett túráján, mely a Kiskunsági Piros egy szakaszát tervezte végigjárni. A templomnál várakoztunk a megállóban, és kicsit izgultunk, hogy milyen lesz a nap. Általában egyedül szoktunk túrázni, így kíváncsian vártuk a túratársakat. Lassan gyülekeztek a résztvevők - általános iskolások, idősebbek, összesen 18 fő - majd megjelent Balog Csaba is a Túrakör vezetője és a gyors bemutatkozást követően már nem sokkal jött a Ladánybenére átvivő busz. Fél kilenc körül értünk át Ladánybenére. Itt a Bene italboltban kértünk pecsétet a túrajelentésre és a kocsmáros hölgy nagyon kedves volt, mert adott pecsétet anélkül, hogy fogyasztottunk volna.
Kis szünet után, háromnegyed kilenckor indultunk el a jelzésen. Ladánybenéről Kunbaracsra átvezető műúton mentünk az idő kicsit borús-hűvös volt. Egy km múlva nem a jelzésre fordultunk, hanem balra egy szélesebb homokútra. Gondoltam, hogy megnézzük a templomromot, majd biztos visszajövünk. A homokút már félig száraz volt, így kellemes volt rajta menni. Menet közben elhaladtunk két hatalmas fa mellett, melyek egy tanyára bevezető út bejáratát ’őrizték’. Újabb egy km múlva jobbra fordultunk és füves úton, majd mezőn haladva értük el az Árpád-kori templomromot. Itt már egy padon volt a GCLATE geoláda, amelybe gyorsan beleírtunk és utána megnéztük a rom dombját, az emléktáblát és az oszlopot.
Továbbhaladva nem mentünk vissza a jelzéshez, hanem átvágtunk a mezőn és földeken. Elértünk egy árkot, amelyen átkellve a Nagy-Szék-tó medrében voltunk. Víz nem volt benne, hanem száraz fű borította a medret és környékét. Csaba itt ismertetőt tartott a tóról és a levezető csatornákról. Továbbhaladva átvágtunk a tó medrén és a csatorna vizét levezető csatorna mentén mentünk többnyire füves úton, és beszélgettünk az eddigi túrákról. 10:09-kor értünk el egy hídhoz, amely egy zsilip volt. Jobbra-balra földút vezetett. Mi jobbra mentünk és darabig baloldalt fenyőerdő kísért minket, a nap pedig egyre jobban éreztette melegítő hatását. Jobb oldalt kisebb bokrok, többnyire akácfák voltak. Kb. 850 méter múlva elértünk a Barcsay-kúria bevezető útjához és bementünk a kúriához ahol már vártak minket. A tulajdonos és fia fogadták a túrázókat, és itt sokat időztünk. Tovább indulás előtt Máté ismertetőt tartott a kúriáról, melyet nagyon érdekesnek találtunk. Benéztünk a kúriába, mely akárcsak kívül belül is szépen fel volt újítva és be volt rendezve.
Tizenegykor indultunk tovább megköszönve a házigazdák vendéglátását. A homokút mentén elértük a Szent Mihály-kőképet. Mivel ez a Ladánybenei Keresztút túramozgalom egyik pontja, igazolóképeket is készítettünk. Továbbhaladva hamarosan balra fordultunk és fenyőerdő mentén mentünk. Itt kicsit hűvösebb volt, de hamar kiértünk a napra. Egy homokúthoz értünk és jobbra fordultunk. Erdőirtás mentén mentünk, hátunkat melegítette a nap. Nem sokára balra fordultunk és itt szétvált a csapat. Az idősebbek előttünk jártak, a fiatalabbak meg mögöttünk maradtak le. Egy fenyőerdőn mentünk át, ami nagyon hangulatos volt. Az erdő alja, a homokút tele volt tűlevelekkel és tobozokkal. A szakasz vége felé megint volt egy negyedórás várakozás, mert be kellett várni a többieket. Egy jobbkanyar után még egy darabig a hangulatos fenyőerdőben mentünk, majd ismét erdőirtáshoz értünk és kiértünk a Kunbaracsra vezető műútra. Korábban erről fordultunk le, így újra a -on mentünk a műút szélén. Hamarosan beértünk Kunbaracsra, de csak a szélét érintettük a településnek, mert a kanyar után jobbra tértünk egy PIROS KERESZT jelzésre. A település táblájánál igazoló képet készítettünk.
Továbbhaladva homokúton mentünk, majd erdőbe értünk amelyen hangulatos kis kanyarokkal mentünk át. Boróka bokrokat pillantottunk meg az erdősávból kiérve  és nagyon sok szép együttest alkottak, akárcsak Csévharasztnál. Ismételten erdőbe értünk melynek jobb oldalán elhagyatott tanyák voltak és összedőlt fakerítések. Beérünk a tölgyesbe  és itt volt egy-két emelkedő is. A tölgyes nagyon hangulatos volt és nyugodt, érintetlennek tűnő. Egy erdőirtáshoz értünk ahol balra, majd kis idő után jobbra fordultunk és hamarosan elértük a jelzést, melyről ez után már nem tértünk le.
Szélesebb homokúton mentünk hol sűrűbb, hol ritkább fák között, mellett. Az út mentén több fán is halvány zöld és kék jelzéseket is láttunk. Kiértünk a Kunadacsra vezető műútra és ezen kellett egy km-t menni. Kicsit göröngyös homokútra tértünk le majd a jelzés eléggé benőtt részbe vezetett, melyet a csapat többsége inkább kikerült, köztük mi is. Egy mezőn mentünk egy magasles irányába. A magaslesnél volt egy kis tavacska is. Továbbhaladva folyamatosan a jelzés felé mentünk és az erdőt elérve tértünk vissza rá. Erdőirtáson
mentünk keresztül ahol kicsit sűrűbb volt a homok és mélyebb nyomokat hagytunk magunk mögött. Mikor elhagytuk a homokosabb részt egy fánál igazoló képeket készítettünk.
Továbbhaladva elértünk egy gázvezeték ahonnan már nem volt sok hátra és végig homok úton mentünk csak a táj képe változott az úttól jobbra és balra. Többnyire fák között mentünk, de voltak tisztások is ahol messzire el lehetett látni, pl. Kunpuszta felé. Három óra után kicsivel értünk a Kondor-tóhoz. Itt készítettünk pár képet és Csaba röviden bemutatta a tavat.
A busz érkezéséig beszélgettünk arról, hogy hogyan éreztük magunkat és hogy tetszett-e a környék. Mi csak elégedettségünknek tudtunk hangot adni, mert jól éreztük magunkat és úgy döntöttünk, hogy a folytatásban is részt veszünk.
 

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Csonka Zoltán (Dabas), Dömötör Zsolt (Kecskemét), Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rafi kutya (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõke Tímea Éva (Dabas), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária és Zsikla Roland.