(349.) BIATORBÁGYI TÚRA


Idõpont: 2012. május 5. szombat
Útvonal: Biatorbágy - Viadukt - Hármas-szikla - Dobogó-hegy - Nyakas-kõ - Madár-szirt - Százlépcsõ - Biatorbágy
Táv: 12 km


6-kor keltem és 6:45-kor voltam kint a Motelnél, de Csaba telefonált, hogy műszaki okok miatt nem tudni mikor indulnak. Majd 7:30 körül telefonált, hogy már úton vannak. 8 előtt értek oda és 3/4 9 után már le is szálltunk a buszról Biatorbágyon.
A buszról leszállt az 55 fős csapat – gyerekek, szülők, ismerősök és ismeretlenek – és elindultunk  a Viadukt felé. Az idő napos és egyre melegedő volt. A Március 15. utca - Fekete köz útvonalon műúton lefelé, majd a Fő utca jobb felén szintben haladtunk. Vetettünk egy rövid pillantást a Viaduktra majd elmentünk a benzinkúthoz. Miután mindenki elvégezte dolgát és meg volt a létszámellenőrzés, követtük helyi vezetőnket, Szabó Janit fel a Viaduktra. Kicsik és nagyok egymás után értek fel a vashídra és gyönyörködtek a kilátásban. Átkellve a hídon kis ösvényen haladtunk egy régi töltésen, majd a Fülemile utcánál egy kavicsos utcán ereszkedtünk le a Forrás utcára. Az utcával szemben volt egy kis tó. Továbbhaladva a műúton tűző napon tettük meg lépéseinket, majd egy jobbkanyar után lementünk a forráshoz. A csapat tagjai folyamatosan érkeztek és frissültek fel és töltötték fel vízkészleteiket, mivel a túra további részében nem volt vízvételi lehetőség. Egy kerítés előtt a jelzés földútra tért és egy kis emelkedő következett. Egy kis vájaton áthaladva hamarosan egy mélyebb árok következett, majd egy még mélyebb és szélesebb. Az utóbbin már lassabban tudtunk átkelni, mert a száraz homokon eléggé csúsztak a cipők. Az utolsó árok után kis emelkedés következett, majd hosszú egyenes és elértünk egy élesebb kanyarhoz. Ezután következett az egyre meredekebb emelkedő.
A forrás után a csapat eleje és vége között elég nagy lett a távolság ami az emelkedőnél is megmaradt. A Kő-hegyen jártunk, de a jelzés annak peremén vezetett körbe minket néhol szép kilátást biztosítva. Kidőlt ágakat kerülgettünk a köves, emelkedő ösvényen, majd elértünk a Négyes-sziklához, ahol sokan megcsodálták a tájat. Innen nem volt messze a Hármas-szikla, amelyet megkerülve meredek és homoktól, falevelektől csúszós lejtő következett. Mivel vezetőnk és többen ismételten siettek a lejtő felénél várakozni kellett, hogy a csapat kicsit összerázódjon. Leértünk a völgybe, de fel kellett menni a túloldali emelkedőn, amely egyre meredekebb volt. Én itt a jelzést követve, mely az emelkedő tetejénél egy kicsit lankásabb szerpentinen vezet fel értem fel az elágazásához. Többen a másik oldalon egy alig járt, de könnyedebben teljesíthető útvonalon értek fel. Nagyon sokan viszont leküzdötték az emelkedőt és jót szusszantak, ettek-ittak mikor felértek, még a ’korelnökünk’, Borika néni is teljesítette. Az élenjáró fiatalok mire a vége felért elindultak, mint ahogy a csoport nagy része is. Így nem kellett sok idő és ismét szétszéledt a csapat.
Rövid ideig ösvényszerű úton mentünk, majd egy kissé megritkított erdő következett. Én itt Bertáékkal mentem egy darabig. Egy jobbkanyar után kis lejtő következett, majd balkanyar és folyamatosan lefelé mentünk. Egy jobb kanyar után egy kocsikerék nyomvályús, agyagos út és kis emelkedő következett. Széles keresztút után pedig folyamatos emelkedő következett és a csapat eleje és vége között 1-1,5 km is megvolt a távolság. A Dobogó-hegy csúcspontjánál kicsit leültem egy faágra bevárni a többieket. Csaba jött sietve, hogy be kellene az elejének várni a végét. Egy magaslesnél várakoztunk és egy darabig megint együtt voltunk. Egy balkanyart követően ismét egy hosszú egyenes szakasz következett, majd egy jobb forduló után egy rövidebb. Mivel már dél is elmúlt a fák ágai-levelei között beszűrődő napfény árulkodott arról, hogy milyen meleg is lehet a napon. Egy óra előtt, egy fenyvest elérve, ahol a jelzés balra kanyarodott, letértünk a jelzésről és lefelé haladtunk. Itt két faágakból kirakott nyilat készítettem, hogy a mögöttünk jövők lássák merre kell menni. Itt megint megálltunk egy kicsit, hogy vezetőnket előre küldve megtudjuk jó irányba megyünk-e. Közben a csapat vége megint nagyon lemaradt így vártunk rájuk is egy kicsit.
A csapat nagy része ismét elindult és páran bevártuk a végét. Egy kereszteződést elérve már egy-két hétvégi ház is megjelent és egyre több volt a naposabb rész is. Elértünk egy csupasz, sziklás részhez, mely a fenyőerdő szélén nyújtott kilátást és akár napozási lehetőséget is. Bokrok között kis ösvényen mentünk tovább és egy szélesebb úton értünk fel egy földes útra, amin balra kanyarodtunk. Itt Csabának jeleztem, hogy inkább balra kellene menni, így a csapat elejét rám bízta, hogy vezessem. Kiértünk a verőfényes napsütésre és hamarosan ismét erdőbe értünk ahol egy elágazásnál balra tértünk. Bokrok, fák között követtük a kanyargós ösvényt és elértünk a Nyakas-kő felső részéhez. Itt egy meredek lejtőn mentünk le a sziklákhoz. Itt a csapat egyik fele leült az árnyékos hegyoldalon, a másik fele meg csoportokra osztódva felmászott a legszélső sziklára. A Kilátás pazar volt és tiszta idő lévén nagyon messzire el lehetett látni. Sokan - többek között én is - ki is használták az időt és ettek-ittak. Amennyire szép hely annyira nehézkes a lejutás is a szikláról. Homoktól csúszós, meredek hegyoldalon kellett leereszkedni a völgybe. Én harmad magammal a sziklákat megkerülve a túloldalon ereszkedtünk le és sokakat megelőzve másztunk fel a túloldalra a Madár-szirtre. Itt az emelkedő tetején bevártuk a többieket és folytattuk utunkat.
A szikla széléhez közel vezetett a jelzés és ismét egyre messzebb került a csapat eleje a végétől. Kb. 10 perc múlva letértünk a Százlépcsőre és lementünk a szirt alatti kis dombon lévő pihenőhelyhez. Innen a füves, kanyargós ösvényen értünk el egy földes úthoz. Itt egy telken kaptunk hideg vizet, amelytől mindenki felfrissült egy kicsit. A csapat ismét egyben volt, de sajnos nem sokáig. Három órakor indultunk tovább az úton. Elérve egy kereszteződéshez balra fordultunk és műúton haladtunk. Átkellve a Füzes-patakon egy hosszabb emelkedő következett, majd felérve már csak pár métert kellett megtenni, hogy elérjük Biatorbágy első házait. Itt elveszítettük a ’nyomokat’ és egy füves részen az árnyékba letelepedtünk és bevártuk a csapat végét. Telefonon próbáltuk megtudni, hogy merre menjünk, de csak sokára kaptunk választ. Végül kiderült, hogy tovább kell menni, majd a temetőt megkerülve a templom felé kell menni. Így felkerekedtünk, hogy megtegyük utolsó métereinket. Az utca végénél a játszótérnél balra fordultunk, majd a temetőnél jobbra és a Sándor utca végén már vártak minket a többiek és a buszunk is. A túra négy óra előtt kicsivel ért véget Biatorbágy központjához közel.
Innen a viadukt felé mentünk vissza az 1-es útra majd az M0-ra. Alsónémedin is megálltunk, hogy jó fagyit elnyalva hűtsük le magunkat a melegben, és hogy ezzel koronázzuk meg a mai napot.
Engem fél hatkor tettek ki a Motelnál és a távolodó buszból sokan integettek nekem.
 

Csonka Zoltán (Dabas)

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh Attila, Balogh Bence, Balogh Szabolcs, Bende Barbara, Bende Sándor, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Bódogh Roland, Bokor Adrienn, Bosnyák Krisztián, Bujdosó Bettina, Csonka Zoltán (Dabas), Dancsa Márkó, Fehér Dániel, Gazdag Barbara, Góbi Jennyfer, Hegyes Mercédesz, Holló Beatrix, Juhász Róbert, Kanyik Imre, Keller Klára, Kéri Fanni, Kolompár László, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kõvári Ádám, Kõvári Dóra, Kõvári Zsombor, Kun Levente, Kun Szabolcs, László Ildikó, Malik Boglárka, Menyik Bence, Nagy Irén, Perlaki Benjámin, Perlaki Violetta, Radics Roland, Spiegelberger Tamás, Szabó János, Szabó Veronika, Szaszkó Éva, Szaszkóné ......., Szilvási Szilvia, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Tok József, Tokné Laja Rita, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Zsikla Roland, Zsíros Lászlóné Rózsa és Zsíros Richárd.