(267.) KÉTNAPOS TÚRA A PILIS-NYEREGBEN


Idõpont: 2011. június 19. vasárnap
Útvonal: Pilis-nyereg - Pilisszentlélek - Fekete-hegy - Sasfészek kulcsosház - Postás út - Klastrompuszta - Piliscsév
Táv: 13 km


Másnap. Fáradtan, de hamar összeszedelõzködtünk és igyekeztünk, hogy ne maradjon utánunk semmi, ami korábban sem volt itt. Marcsiék keltek ki a sátorból legutoljára, de azért nem késtünk miattuk sokat. Az emlékmûnél dagadt szemû túrázók részvételével csoportképet csináltam, majd elindultunk le Pilisszentlélekre. Fél óra elteltével már a kocsma teraszán ültünk, és vadul eszegettünk. A szokásos túrakaja: szikkadt kenyér, májkrém konzerv, szalonna, hagyma, kefir. Már elmúlt tíz óra is, amikor a szemerkélni kezdõ esõben nekiindultunk a Fekete-hegyre vezetõ kaptatónak.
Az országút melletti parkolóban szusszantunk egyet, majd az oldalazó, helyenként lépcsõkkel biztosított gyalogösvényen, a  térképen Postás útnak jelölt nyomon felértünk a Sasfészek kulcsosházhoz. A csodaszép, igényesen felújított és tisztán tartott, két szintes menedék egy fákkal körbevett kis réten húzódik meg, alig észrevehetõen. A ház tulajdonosai a dorogi természetbarátok, akik minden hétvégén menedékházszerûen, nyitott büfével várják a gyalogos vándorokat. Velünk is nagyon készségesek voltak, még teát is fõztek, amit mi jóízûen ittunk, nagy kortyokban. Annyira beleszerettünk a helybe, hogy gyors döntést hoztunk. Itt alszunk és túrázunk majd az õszi, háromnapos túránkon.
Akármilyen szép is egy hely, mindig el kell hagynunk valamikor, innen is távoznunk kellett. Szólított az idõ. Klastrompuszta széléig kanyargós, egy szakaszon kifejezetten sziklás úton jutottunk le, majd némi aszfaltozás, és már meg is érkeztünk. Itt az alaposan elgyötört csapat egy órás(!) ebédszünetet tartottunk a fogadóban; palacsintázás, lángosozás, jégkrémezés - mert megérdemeltük...
Innen még egy kötelezõ, de senki által nem nagyon várt, rövid menet várt ránk Piliscsévig, ahol befejeztük a kört, amit harminc órával korábban kezdtünk el rajzolni. Aki nem jár ilyen túrákra, elképzelni sem tudja, mennyi élmény és szeretet, gyötrelem és katarzis fér bele ilyen semmi rövid kis idõbe. De ha szeretné megtudni, mi bármikor bárkit szívesen látunk túráinkon.
És még valami: Sanyika nagyon nagyot küzdött élete elsõ ilyen eseményén, Attila nem kevésbé - mindkettõ vezet az önmaga és szorongásai ellen indított sokmenetes meccs elsõ menete után. Zoli már azzal nagyot alakított, hogy testsúlya harmadának megfelelõ hátizsákot cipelt, hegyeken-völgyeken, pedig még ezen kívül is nagyon jó volt, hogy velünk volt, csakúgy, mint Niki és Tündi, akik alázatosan, néha még egy-egy mosolyt is elengedve igyekeztek a nyomában. Szotyi kutya eszméletlen fazon, kár lett volna otthon hagyni. Ircsike végig kedves volt, bár nagyon elfáradt. Palika a szokásos rezzenéstelen arccal tûrte a körülményeket, és segítette, amiben tudott. Mónika és Marcsi igazi barátnõként beszélték és nevették végig a két napot, Bettikét pedig ezen a túrán - nem csak a madártoll miatt - végre indiánná avatta a Nagy Szellem. Bujdi elõször viselkedett igazán, szívbõl jövõen fesztelenül és igyekezett kimutatni mélyebb érzéseit, ami tõle nagyon nagy szó, és én is igyekeztem mindent úgy tenni, hogy vállalható legyen a társaságom, és senki se utáljon meg, de a túrázást fõként ne!
Nagyon nehéz, de nagyon szép két napot töltöttünk el Társainkkal, és ma, a túra másnapján szó nélkül azonnal és újra nekiindulnék, és vállalnám ugyanezt, ugyanígy, ugyanezekkel az emberekkel, és remélem, õk sem maradnának otthon ezalatt, mert egyedül nemcsak, hogy nem megy, de nem is érdemes...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Fehér Sándor, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Szabó Attila (Kerekegyháza), Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szotyi kutya és Török Mária.