(266.) KÉTNAPOS TÚRA A PILIS-NYEREGBEN 1.


Idõpont: 2011. június 18. szombat
Útvonal: Piliscsév vm. - Piliscsév - Pincefalu - Basina-völgy - Klastrompuszta - Kémény-szikla - Fekete-kõ - Pilis-nyereg
Táv: 12 km


Tavaly augusztusban két napot töltöttünk a Pilisben, azóta vártuk, hogy ismételhessünk. Nem elsõsorban a hegység miatt - bár az is nagyon szép -, hanem a nomád táborozás felejthetetlen élménye miatt. Az, hogy a választás ismét a Pilisre esett, nem szegényes fantáziánk, csupán a közlekedési vonzatok miatt történt - ide tudtunk viszonylag olcsón vonattal eljönni.
Reggel hatkor találkoztunk a vasútállomáson, negyed hétkor indultunk. A Pestig tartó utat egy-két kivételtõl eltekintve, mindenki alvással töltötte, ugyanis valamiért senki sem tudott éjszaka aludni. A Nyugatiban lekéstük a csatlakozást, így egy órát vártunk az esztergomi vonaton, majd ugyanennyit zötyögtünk rajta Piliscsévig. Itt leszálltunk, és elindultunk kocsmát keresni. Egy katonai emlékmû mellett találtunk is egyet. Itt(!) már a társaság alkudozni kezdett, hogy aludjunk a játszótéren(!), majd a pincefalunál, aztán a nagyon sejtelmes, de teljesen száraz Basina-völgyben. Mondanom sem kell, szó sem lehetett róla. Harminckét fokos melegben, nagyon izzadva, sok emelkedõvel és borzasztó vontatottan, de csak megérkeztünk Klastrompusztára, igaz az elõre tervezettnél kicsit késõbb. Elhevertünk, ettünk, és fõleg ittunk, mert nagy volt a folyadékveszteségünk. És itt vártuk Zoliékat is, akik munkájuk okán, de csak délben tudtak utánunk elindulni kocsival. Három órakor be is gurult Szuzi, a piros csoda. Mosolygás, köszöntés, aztán - nekik kissé éhgyomorra, nekünk meg már kicsit elcsigázottan - nekivágtunk a Kémény-szikla érintésével a Pilis-nyeregig tartó újabb emelkedõnek. Zoli, Ircsike és Marcsi zsákja jóval tizenöt kiló felett súlyolt, az enyém se volt kevesebb. A kapaszkodó közben átkoztam minden egyes tárgyat, amit "feleslegesen" beraktam a csõvázasba, és már fogadkoztam, hogy a következõ ilyen alkalommal jól megleszek sátor, matrac és bogrács nélkül (kb. -8 kg).
A Kémény-szikla elõtt Ircsike, Mónika és Marcsi szívesen lemondtak a kitérõ lehetõségérõl, és inkább vigyáztak a csomagokra. Mi, kis hullámvasutazás után kiértünk a fehér mészkõszirtre. Pazar kilátás fogadott. Alattunk Klastrompuszta, keletre a Nagy-Gete és Dorog, más irányokban pedig sok ismeretlen zöld halom. A Nagy-Kevély panorámája jutott eszembe, de ez talán szebb volt annál is.
Minden erõnket összeszedve, minden nyûgünket levetkõzve araszoltunk tovább az 545 méter magasságban lévõ katlan felé, és amikor már azt hittük, sosem érünk föl, egyszer csak fenn voltunk. Azonnal minden rossz érzésünk elszállt, jókedvûen hevertünk le a padokra, és gyûjtöttük az erõt a táborépítéshez és a vacsorakészítéshez. Néhányan még átugrottunk a közeli Fekete-kõre, más néven Hrebenyre, ahonnan a nap sokadik kilátásaként, itt éppen Pilisszentlélekre néztünk egy nagyot. Visszatérve a többiekhez, már éreztük a füstszagot, Bujdi és Palika már csiholták a tüzet, kevés sikerrel - de végül mégis beindult. Gyors elõkészítõ munka után a bogrács alján szalonnaüvegesítés, annak zsírján a lebbencs pirítása, majd a hagyma és a krumpli, fûszerek, víz hozzáadása, és bõ óra múlva kész is lett a vacsora. Közben valahogy a sátrakat is felállítottuk. Mindenki evett legalább egy tányérral, akadtak, akik kettõt is vállaltak.
Ezután a szokásos esti program, vagyis beszélgetés sok nevetéssel, vaddisznókalandok jövendölésével, egyebek. Többségünk tizenegy elõtt feküdt le, Bujdi és Palika - õrizve a tüzet és álmunkat - csak kettõkor, némi túravezetõi behatásra. Éjszaka megérkezett az erõs lehûlés, szerencsére csak széllel, csapadékmentesen. Kicsit fáztunk is,  de a friss erdei levegõ és a nap fáradalmai mindenkit észrevétlenül repítettek át az álmok édes birodalmába...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Fehér Sándor, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Szabó Attila (Kerekegyháza), Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szotyi kutya és Török Mária.