(291.) TÚRA A NASZÁLYBAN ÉS SÉTA VÁCON


Időpont: 2011. szeptember 11. vasárnap
Útvonal: Kosd - Kopaszok - Naszály - Látó-hegy - Nagybánya-kő - Kosd
Táv: 13 km


Régóta vártuk egy hegyi túra lehetőségét, mert az utóbbi időben Lajosmizsére összepontosítottunk, pihenőépítés, turistaútfestés, majd az avatás, aztán tábor is volt, szóval nem sikerült hegyet mászni. Most végre eljött a nap!
Egy eddig még soha nem látott, "Duna-Tisza közi" társasággal indultunk neki Budapestnek, majd onnan Vác érintésével Kosdra. Ennyi településről még sosem jöttünk össze, ráadásul úgy, hogy a túrázók több mint fele nem is lajosmizsei. A korai kelés egyeseket megviselt - majd hozzászoknak! -, de nem lehetett másképp, mert a meleg diktált, és nekünk fel kellett venni a kesztyűt. Kosdra hét óra után valamivel ékeztünk meg. vártuk, hogy kinyisson a kocsma, de nem tette, ezért dolgunk végezetlenül indultunk neki a Naszály tekintélyt parancsoló tömbjének.
Ez a hegy gyakorlatilag magában álló sasbérc, anyaga mészkő. Nem tartozik a Börzsönyhöz, és igazából nem tartozik a Cserháthoz sem. Bármelyik irányból megmászni, felérni a 652 méteres csúcsára, embert próbáló teljesítmény, különösen nagy melegben. Mi ezt a Kopaszok kopárabb hegyoldalának érintésével két és fél óra alatt teljesítettük. Nem egy világcsúcs, de részünkről nagyon derék helytállást jelent. Öt kilométer és majd 600 méter szintemelkedés, nem kevés.
Első komolyabb pihenőnket, egy nagy heveréssel és bámészkodással egybekötött pangást, a Kopaszokat elérve ejtettük meg. Itt már a hőmérséklet is közelítette a 30 fokot, a Nap borzasztóan égetett. Tenyérnyi árnyéknak is örültünk, a bokrok aljában. Fél óra bambultunk, aztán nekiveselkedtünk a névadó csúcsnak. Bő félóra alatt már ott is álltunk a betonból, nem kifejezetten turisták számára épült geodéziai torony alatt. Itt is elvoltunk egy szűk félórát, aki akart, még a tetejébe is felmászhatott, bár szép kilátás nem igen adódott, mivel a tetejét alaposan körbenőtték a fák.
Innen bő negyed óra alatt értünk át a hegy egyik délebbi kiszögellésére, a Látó-hegyre, amely neve alapján szebb kilátással kecsegtetett. És nem csak kecsegtetett. A Duna nagy kanyarjának, a Szentendrei-szigetnek és a Pilisnek, valamint a Zebegény-Visegrádi-szorosnak és a Börzsönynek is látható volt a nagy része. Elmondhatatlanul szép volt! Az ekkora már elviselhetetlenné fokozódó meleg elől a fák tövébe húzódtunk, és igazán ki sem élvezhettük sem a panorámát, sem a csaknem egy órás pihenőt, mert már mindenkit a szomjúság gyötört. Vizeink vagy felmelegedtek, vagy el is fogytak. A szokásos csoportkép elkészítése után (pontban délben) így aztán szinte megállás nélkül mentünk lefelé Kosdig, érintve még a Nagybánya-kő alját, hogy végre civilizációt érjünk, ahol ihatunk annyit, amennyi belénk fér. Fél kettőre értünk vissza kocsijainkhoz, majd legurultunk a kocsmába, és végre frissítettünk!
A délutánra, mintegy levezető programként tervezett váci sétához már nem mindenkinek maradt ereje, nem is csoda, de azért egy fagyira mindenki vevő volt. A fele társaság hazaindult, a másik fele maradt még egy városnézésre. És nem bántuk meg! A belváros jórészt barokk házai, templomai szépen felújítva vártak, jó néhány szökőkút és sok szobor tarkította az amúgy sem nagyon szürke képet. Szent Hedvig szobra alatt a "maradék" Túrakör csapat képet készített magáról. De a csúcspont mégis a Duna meglátogatása volt. Feltűrt nadrágszárral totyogtunk a sekély parti vízben, stégen fényképezkedtünk, és nagyon sokat nevettünk.
Ám négy órakor mégis el kellett indulnunk haza, hogy visszarázódjunk a hétköznapokba, de legyőzni általuk azért mégse hagyjuk magunkat, mert már a következő Közös Ünnepet várjuk, vagyis a következő hétvége következő túráját.
Köszönjük a Túrakör Tagjainak és Vendégeinknek, hogy együtt töltötték velünk a napot, köszönjük mindenkinek a segítséget, és legyen szerencsénk máskor is!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Bán Melinda (Kecskemét), Berente Adél (Hetényegyháza), Berente Ágnes (Hetényegyháza), Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Darabos Gábor (Kakasd), Kovács Anikó, Kun Vivien, Kürti Boldizsár, Miskolczy Mariska, Nagy Irén, Nagy Vivien, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rucz Diána (Hetényegyháza), Salamon Cintia (Dabas), Salamon Erika (Dabas), Salamon Károly (Dabas), Spiegelberger Ágnes, Spiegelberger Tamás, Szalma Pál (Kecskemét), Szalma Pálné Mariann (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szekeres Zoltánné Marcsi (Kecskemét), Szotyi kutya (Kecskemét), Török Mária, Varga Istvánné Borika, Varga Péter és Cintia nagybátyja (Budapest).