(308.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 3. - FELSŐLAJOS, KÖZÖS


Idõpont: 2011. november 10. csütörtök
Útvonal: Felsõlajos - Közös - Bene - Lajosmizse
Táv: 18 km


Mai túránk a változatosság kedvéért ismét Lajosmizse területén - Felsõlajossal megtoldva - zajlott le. Aki ezt furcsállja, annak annyit üzennénk, ne nézze le senki azt a helyet, ahol él, és amelyet õsei a semmibõl teremtettek. Ha ezt teszi, akkor õseit is lenézi. Nem értik, mi a jó abban, ha lakóhelyünk felfedezésére indulunk? A sok szép látnivaló és a barátságos emberekkel történõ beszélgetések. Mi nyitottak vagyunk az ilyesmire, és csak sajnálni tudjuk azokat, akik nem. Ha a sajnálat egyáltalán jó szó erre...
A templom elõtti buszmegállóban lassan szállingóztak, de Rafi kutyával együtt végül 18-an gyûltünk össze. Átbuszoztunk Felsõlajosra, és az utazás fáradalmait egybõl egy kis kocsmai lazítással csillapítottuk. Aztán a boltban kipótoltuk napi ellátmányunkat, és a templomhoz sétáltunk, hogy elkészítsük nyitó csoportképünket.
Az állító család által szétvert Halmi-kereszt Jézuskája megdöbbentõ látvány, de nem tudunk mit csinálni, valószínûleg ez így marad. Ez a feszület sorsa...
Az Új Tanya csárda mellett lustán heverõ magyar szürkék, bivalyok, fényképtémának éppen megfeleltek. Kitérõnk a Páldeák-kereszthez, és a kereszt története mindenképpen érdekes volt. Az egyik legrégebbi, eredeti formában, eredeti helyén álló lajosmizsei kereszt. Arcának hiányzó részét egy szovjet katona lõtte le, "kedvtelésbõl"...
A közösi határrész legszebb része mindenképpen a Mária-szobor dûlõje, a névadó szoborral, és a szomszédságában álló két kereszttel. De nemcsak ezek a látnivalók akadnak arra, hanem szép faragású székely kapuk, és maga a természeti környezet is nyugalmat árasztó.
A Hosszúszéki-dűlőben érintettük az egykori Csicsó-sarkon álló Sárközi-keresztet, sokadikként a mai napon. A hely mégsem a feszületről lesz emlékezetes, hanem arról, hogy Marcsi itt lépte át eddigi négy éves munkájának eredményeképpen a 3000. kilométerét, amihez szívbõl gratulálunk! Így tovább Marcsika!
A benei útra kiérve szusszantunk egyet, aztán a Cseh-saroknál elõbb a "Gattyán"-keresztet fotóztuk le, majd betértünk a Pintér Teréz-kereszthez. Visszafelé jövet tavalyról megismert Csehné Editke megállásra szólított fel minket. Beszélgettünk egy jót, és szamócaborral is megvendégelt minket. Köszönjük neki a vendéglátást!
A betonúton begyalogolni a faluba, majd végig a Vendel utcán nem volt éppen a túra legszebb része, de szerencsére oldotta az egyhangúságot a Vasút utcai kereszt, továbbá az, hogy a Túrakör bázisán Ircsike kávéval, teával várt minket. Ettõl kissé felfrissültünk, és jókedvûen, átadva magunkat a Nap kényeztetésének mentünk tovább. Még egy kereszt a Vendel sarkán, a Nagy Lászlóné-féle, aztán a sárga ruhában tündöklõ védett platánsor alatt elõbb a református templomot kaptuk le, majd a katolikus elõtt a régi kõkeresztet és a Szent Vendel-szobrot néztük meg. Itt érzékeny búcsút vettünk egymástól, és sajnos mindenki elment haza. Jó lett volna még egy kicsit dünnyögni, de ha egy órával tovább tart a program, akkor is csak vége lett volna egyszer. Úgyhogy búsulásra semmi ok, következõ hétvégén vár a következõ túra. Hogy hova, az még egyelõre rejtély, de mire elérhetõ közelségbe kerül a következõ szombati nap, addigra ez is kiderül majd. Mint az ég a fejünk fölött...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh István, Berente Adél (Hetényegyháza), Berente Ágnes (Hetényegyháza), Gábris Attila, Gábris Imre, Kovács Anikó, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rafi kutya (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária és Varga Istvánné Borika.