FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(250.) JUBILEUMI TÚRA PUSZTAVACSON


Idõpont: 2011. április 3. vasárnap
Útvonal: Táborfalva - Varjas - Fehér-Berek - Strázsa-hegy - Vacsi-erdõ - Pusztavacsi Parkerdõ
Táv: 12 km


Az elsõ tavaszi kollégiumi túra a vártnál is felülmúlhatatlanabbra és felejthetetlenebbre sikerült. Ismét bebizonyosodott, hogy élményekért, szép helyekért néha elég csak a szomszédos településekre átruccanni, továbbá, hogy az élmények és a megnyilvánuló szeretet semmi mástól nem függenek, csak a résztvevõ emberek emberi minõségétõl.
A krónikához tartozik, hogy Ircsike már egy héttel a túra napja elõtt kezdte a szervezést, pénzintézést, vásárlást  és egyebek beszerzését. Úgyhogy mire eljött a nagy nap, jártányi ereje se maradt a gyaloglásra, mégis velünk tartott, és ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp.
Reggel hétkor több tucat mindenre elszánt gyermek és néhány felnõtt gyülekezett a szokott helyen. Jani bácsival az utolsó gyerek megérkezése után nyomban indultunk is Táborfalva szélére. Útközben még voltak felszállóink Felsõlajoson. A Pusztavacsi-erdõbe hamar beértünk, úgyszólván rögtön a felüljárón való átkelés után, és elkezdõdött a merõleges nyiladékokban jobbra-balra kanyargás.
A gyerekek Torkos kutya vezetésével haladtak, aki egyszer egyik irányban tûnt el a szemünk elõl, máskor a másik irányban - de mindig visszatalált hozzánk. A Strázsa-hegyet annyira nem akartuk eltéveszteni, hogy törvényszerûen bekövetkezett: eltévesztettük. Annyira túlmentünk, hogy a Fehér-berek - egykor nyilván vizenyõsebb - laposán találtuk magunkat. Innen úttalan utakon, csak úgy szag után igyekeztem visszanavigálni a csapatot a 150 méter magas homokdomb irányába, és ez szûk óra elteltével sikerült is. Egyszerûen ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp.
A Strázsa-hegy és környezete annyira szép, hogy sem szavakkal, sem képekkel nem lehet visszaadni. Ide mindenkinek legalább egyszer el kellene jönni! És mi biztos, hogy még sokszor el is jövünk!
A hegyen hosszabbat pihentünk, alaposan megtízóraiztunk, majd nekivágtunk az utolsó szakasznak. A gyerekek a pihenésnek és az egyre közelebb kerülõ célnak köszönhetõen új erõre kaptak, és kevesebb mint egy óra elteltével megérkeztünk a Pusztavacsi Parkerdõbe. Itt aztán mindenki azt csinált már, amit akart. Voltak, akik játszottak, mások dombokat másztak, ettek-ittak, játszótereztek, vagy egyszerûen csak hevertek a fûben.
A felnõttek vezetésével nekiálltunk a fõzésnek. A fiúk szedtek fát, a lányok pucolták a zöldséget. Így két óra elteltével már kész is volt a gulyásleves. A desszertnek szánt, 120 kiflibõl készítendõ, vaníliamártással tálalt mákos és diós gubának fél órára volt szüksége az elkészüléshez, és alig néhány percre a teljes eltûnéshez. A gyerekek mind a bográcsot, mind a gubához hozott két nagy lavórt(!) kipucolták. Ezután még Örkénybõl vizet kellett nekik hoznunk, mert a szokatlan melegben elfogytak vízkészleteink, és utánpótlásra volt szükség.
A délután folyamán fõszerepet kapott a számháború és a nap vége elõtt az amerikai foci magyaros, általunk mûvelt változata, mindkettõ nagy sikerrel. A gyerekek egyiket sem akarták abbahagyni, de minden napnak vége van egyszer, most is eljött az idõ, mely távozásra szólított. Hihetetlen gyorsasággal és alapossággal pakoltunk össze magunk után, szedtünk össze minden szemetet, és kissé fájó szívvel hagytuk magunk mögött az erdõt, vele a szép élményeket. Nem kérdés, hogy a rendezvény folytatást követel magának, illetve a gyerekek maguknak, és mi meg is próbáljuk a következõ alkalmat is hasonlóan élmény dúsra és szépre megcsinálni. Mert ennyi gyermeknek örömet szerezni, mosolyt csalni az arcukra, minden munkát és szervezést megér. A felnõtteknek köszönjük a részvételt, Jutkáéknak a segítséget is, és kívánunk mindenkinek annyi szeretet, amennyit gyerekek és felnõttek ma egymásnak adtak. Mert ezen a napon ez nem is lehetett volna másképp...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Ács Béla, Aranyos Bianka, Balog Csaba, Balogh István, Balog Szabolcs, Balogh Tímea, Baranyi Dávid, Baranyi József, Blahut Pál, Bokor Adrienn, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Gulyás Alexandra, Gulyás Dana, Gulyás Ferenc, Hegyes Mercédesz, Hornacsekné Kucsera Ilona, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Keskeny Julianna, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kovács Zsoltné Kriszta, Mészáros László, Nagy Irén, Polefkó Dáriusz, Rucz Dia, Soós Richárd, Soós Sándor, Spiegelberger Tamás, Szemán Gergõ, Szemán Rózsa, Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szikora Nimród, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szõrös Anna, Torkos kutya, Tóth Tímea, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.
 

 

Táborfalvi csoportkép

 

Dia és Adri

 

Nyiladékok határán

 

Egy szép napon...

 

Tölgyön

 

Ricsi, Sanyika és Beni

 

Telefon az erdõben

 

Torkos itatása

 

Készül a tízórai

 

Hammm

 

Heverés, tápoldat

 

Ricsi és Szabi

 

Teknõvájók

 

Jenny és a fehér nyár

 

Emelvényen

 

Leső-halom

 

Dana és Bujdi

 

Mászókán

 

Borika fára mászott

 

Jóska szomját oltogatja

 

A zord külsõ

 

Készül a guba...

 

... és a gulyás

 

Kész is van

 

Gulyás-ágyúzás

 

Számháború katonái

 

És az ellenfél

 

Kemény játék

 

Izommunka

 

Húzd meg - ereszd meg

 

 

"Amennyivel erõsebb az Isten az embernél, annyival erõsebb a szív az észnél." (Petõfi Sándor)

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz