(259.)
KOLLÉGIUMI KIRÁNDULÁS ÓCSÁN
Idõpont: 2011. május 8. vasárnap
Útvonal: Ócsai pincék - Erdő-mező -
Selyem-rét
Táv: 12 km
A Kollégium szokásos tavaszi, össznépi
kirándulása idén Ócsán került
lebonyolításra. Reggel hétkor indultunk
anyaintézményünk elõl, két busszal, majd
nyolc elõtt valamivel értünk be Ócsa
központjába. Ott szusszantunk egyet, és már
meg is érkezett az idegenvezetõ néni, aki bõ
fél órás elõadással adózott a nyolcszáz éves
falaknak és a lajosmizsei látogatóknak. A
gyerekek meglepõen nagy fegyelemmel és
figyelemmel hallgatták a mesét egy régi,
soha nem is létezõnek tûnõ világról, amikor
még hajóval hozták a köveket a templom
építéséhez, egészen Ócsáig a
Ráckevei-Dunáról(!) valamikor a XII-XIII.
század fordulóján, és a mocsaras rész
közepére épített szentegyházat sem tatár,
sem török nem rombolta, ez utóbbi még
mecsetté alakítva használta is. A premontrei
szerzetesek olyan tudás birtokában álltak,
amivel a templomot valóságos erõddé
építették, és mindig volt benne két hónapra
elegendõ élelem, víz, így vész esetén
gyakorlatilag várként üzemelt. A templomtól
Jani bácsiék kivittek minket a pincefalu
széléig, ahol mindenki megkapta a délelõttre
szánt - amúgy nem kevés - ellátmányát, és
nekiindultunk a túrának.
A pincék környéke szépen gondozott, sehol
egy szemét, némelyiknél már tavaszi munkákat
is végeztek, fõleg idõsebb emberek.
Megkönnyebbülésükre siserehadunk rövid idõ
alatt átjutott zónájukon, és erdõszélen
kanyarogva folytatta útját az egyre melegebb
idõben. A Nap égetett, az emberek
minduntalan pihenõért kiáltottak - volna, ha
hagytuk volna, mert akkor sosem érünk a
Selyem-rétre. Annyira sok megállóval
haladtunk, hogy egy idõ után hat nagyfiúval
leváltunk és a magunk tempójában
elõrerohantunk, hogy a parkolóban délutáni
ellátmányunkkal érkezõ koleszbuszt és a
sofõrt ne várakoztassuk nagyon. Csak néhány
percet késtünk, nem is ez okozta a gondot,
hanem az, hogy annyi kaját, innivalót és
játékot küldtek a Kollégiumból, hogy csak a
kétharmadát tudtuk bevinni, azt is harminc
kilós kosarakban, majdnem feladtuk. De majd'
száz ember nem maradhat ellátás nélkül, így
minden erõnket összeszedve cipekedtünk
befelé a sáros úton bõ kilométert.
A Selyem-réten már hatalmas nyüzsgés volt a
gyerekek részérõl, aki sosem fáradnak el, és
lanyha pihegés a felnõttek részérõl, akik
viszont nem szokták a nagy melegben, tûzõ
Napon, kevés folyadékkal való gyaloglást.
Mindegy, ha nem gyakorolják, sose szokják
meg. Egy óra langyosabb eszegetés-pihegés
után még élénkebbé vált a tisztás, mert aki
csak tudott futkározott, focizott, voltak
akik tüzet raktak, hogy a várva várt
sütögetés elkezdõdhessen. Mivel a gyerekek
nem voltak különösebben éhesek, köszönhetõen
a több száz fasírt elpusztításának, csak
lassan indult be a dolog, de nagy igazság:
evés közben jön meg az étvágy, a kezdeti
próbálkozókat egyre több és több követte,
mígnem mindenki sütött, evett, ivott.
A hazautazás sohasem szívderítõ, különösen
egy ilyen remekbe sikerült nap végén, most
sem volt az, de menni kellett. Negyed óra
alatt összepakoltunk magunk után, aztán szép
kényelmes sétával megindultunk, hullámzó
tömegként, kifelé az erdõbõl. Közben persze
meg-megálltunk, csodáltuk a ritka, mifelénk
nem látható növényeket, a gyerekek másztak,
fényképeztették magukat, többek között
gyönyörû, sárga mocsári nõszirmokkal.
A hazautazás csendesre sikerült, alaposan
elfáradtunk, de abban mindenki egyetértett,
hogy nagyon szép és jól sikerült program
volt a mai, rengeteg látnivalóval és
élménnyel. A gyerekek nem is akartak
hazajönni, kérték, aludjunk kint a réten -
de mit szóltak volna szegény felnõttek a sok
szúnyoghoz!
Minden rokonom!
Sántaőz
"Dugjuk össze fejünket, és gondoljuk ki közösen, milyen
jövõt adhatunk gyermekeinknek." (Ülõ Bika sziú fõnök)
Ezen a napon együtt túrázott:
Ács Béla, Aranyos Beáta, Aranyos Bianka, Aranyos Cintia,
Aranyos Mária, Árva Bettina, Balog Csaba, Balogh István,
Balogh Szabolcs, Balogh Tímea, Baranyi Dávid, Baranyi
József, Baranyi Piroska, Bódogh Dávid, Bujdosó Bettina,
Bujdosó László 1, Deli János, Fehér Dániel, Gazdag
Barbara, Gerõcs János, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Gulyás
Alexandra, Gulyás Ferenc 1, Határ Ilona, Hegyes
Mercédesz, Hicsár Melinda, Hicsár Roland, Horgas Ágnes,
Horgas Viktor, Hurják Szabolcs, Juhász Róbert, Kanyik
Barbara, Kisjuhászné Suba Klára, Kiss István, Kiss
Fanni, Kolompár László, Kovács Adrienn, Kovács Imre,
Kovács József, Kovács Zsolt, Mészáros László, Nagy Irén,
Perlaki Benjámin, Polefkó Dáriusz, Rucz Diána, Sas
Józsefné Klári, Sebõk Róbert, Soós Renáta, Soós Richárd,
Soós Sándor, Soós Viktória, Szabó László 1, Szaszkó
Nikolett, Szemán Gergõ, Szemán Rózsa, Szerzõ László,
Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád
Nina, Tormási Csilla, Tormási István, Tormásiné Murinai
Csilla, Tóth Éva, Tóth Lajos, Tóth Norbert, Tóth
Rozália, Török Mária, Venczel Erzsébet, Veszelszkiné
Bitai Judit, Vidáné Nagy Ildikó, Zsikla Roland, Zsikla
Zseráld és Zsíros Richárd.
Ócsai református templom
Torony
Elõadás közben
Középkori hangulat
Mint egy kastélyban
A Szentély szentélye
700 éves freskók
Szentélyablakok
Szentségtartó fülkék
Õsi jel
Román kori oszlopfõ
Együtt a csapat
Ócsai Pincefaluban
Gyalogmenet
Gabon a'!
Fûben
Barbi és Rózsika
(Csont)Kovács Jóska
Nagyon remek Srácok!
Kincskeresés
Sárosan
1-es csoport
Kolbászmelegítés
Üzenetváltás
Kifelé az erdõbõl
Maris
Nõszirom
Jancsika elsõ túráján
Búcsú Ócsától...
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|