FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(259.)
KOLLÉGIUMI KIRÁNDULÁS ÓCSÁN


Idõpont: 2011. május 8. vasárnap
Útvonal: Ócsai pincék - Erdő-mező - Selyem-rét
Táv: 12 km


A Kollégium szokásos tavaszi, össznépi kirándulása idén Ócsán került lebonyolításra. Reggel hétkor indultunk anyaintézményünk elõl, két busszal, majd nyolc elõtt valamivel értünk be Ócsa központjába. Ott szusszantunk egyet, és már meg is érkezett az idegenvezetõ néni, aki bõ fél órás elõadással adózott a nyolcszáz éves falaknak és a lajosmizsei látogatóknak. A gyerekek meglepõen nagy fegyelemmel és figyelemmel hallgatták a mesét egy régi, soha nem is létezõnek tûnõ világról, amikor még hajóval hozták a köveket a templom építéséhez, egészen Ócsáig a Ráckevei-Dunáról(!) valamikor a XII-XIII. század fordulóján, és a mocsaras rész közepére épített szentegyházat sem tatár, sem török nem rombolta, ez utóbbi még mecsetté alakítva használta is. A premontrei szerzetesek olyan tudás birtokában álltak, amivel a templomot valóságos erõddé építették, és mindig volt benne két hónapra elegendõ élelem, víz, így vész esetén gyakorlatilag várként üzemelt. A templomtól Jani bácsiék kivittek minket a pincefalu széléig, ahol mindenki megkapta a délelõttre szánt - amúgy nem kevés - ellátmányát, és nekiindultunk a túrának.
A pincék környéke szépen gondozott, sehol egy szemét, némelyiknél már tavaszi munkákat is végeztek, fõleg idõsebb emberek. Megkönnyebbülésükre siserehadunk rövid idõ alatt átjutott zónájukon, és erdõszélen kanyarogva folytatta útját az egyre melegebb idõben. A Nap égetett, az emberek minduntalan pihenõért kiáltottak - volna, ha hagytuk volna, mert akkor sosem érünk a Selyem-rétre. Annyira sok megállóval haladtunk, hogy egy idõ után hat nagyfiúval leváltunk és a magunk tempójában elõrerohantunk, hogy a parkolóban délutáni ellátmányunkkal érkezõ koleszbuszt és a sofõrt ne várakoztassuk nagyon. Csak néhány percet késtünk, nem is ez okozta a gondot, hanem az, hogy annyi kaját, innivalót és játékot küldtek a Kollégiumból, hogy csak a kétharmadát tudtuk bevinni, azt is harminc kilós kosarakban, majdnem feladtuk. De majd' száz ember nem maradhat ellátás nélkül, így minden erõnket összeszedve cipekedtünk befelé a sáros úton bõ kilométert.
A Selyem-réten már hatalmas nyüzsgés volt a gyerekek részérõl, aki sosem fáradnak el, és lanyha pihegés a felnõttek részérõl, akik viszont nem szokták a nagy melegben, tûzõ Napon, kevés folyadékkal való gyaloglást. Mindegy, ha nem gyakorolják, sose szokják meg. Egy óra langyosabb eszegetés-pihegés után még élénkebbé vált a tisztás, mert aki csak tudott futkározott, focizott, voltak akik tüzet raktak, hogy a várva várt sütögetés elkezdõdhessen. Mivel a gyerekek nem voltak különösebben éhesek, köszönhetõen a több száz fasírt elpusztításának, csak lassan indult be a dolog, de nagy igazság: evés közben jön meg az étvágy, a kezdeti próbálkozókat egyre több és több követte, mígnem mindenki sütött, evett, ivott.
A hazautazás sohasem szívderítõ, különösen egy ilyen remekbe sikerült nap végén, most sem volt az, de menni kellett. Negyed óra alatt összepakoltunk magunk után, aztán szép kényelmes sétával megindultunk, hullámzó tömegként, kifelé az erdõbõl. Közben persze meg-megálltunk, csodáltuk a ritka, mifelénk nem látható növényeket, a gyerekek másztak, fényképeztették magukat, többek között gyönyörû, sárga mocsári nõszirmokkal.
A hazautazás csendesre sikerült, alaposan elfáradtunk, de abban mindenki egyetértett, hogy nagyon szép és jól sikerült program volt a mai, rengeteg látnivalóval és élménnyel. A gyerekek nem is akartak hazajönni, kérték, aludjunk kint a réten - de mit szóltak volna szegény felnõttek a sok szúnyoghoz!

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

"Dugjuk össze fejünket, és gondoljuk ki közösen, milyen jövõt adhatunk gyermekeinknek." (Ülõ Bika sziú fõnök)

 

Ezen a napon együtt túrázott: Ács Béla, Aranyos Beáta, Aranyos Bianka, Aranyos Cintia, Aranyos Mária, Árva Bettina, Balog Csaba, Balogh István, Balogh Szabolcs, Balogh Tímea, Baranyi Dávid, Baranyi József, Baranyi Piroska, Bódogh Dávid, Bujdosó Bettina, Bujdosó László 1, Deli János, Fehér Dániel, Gazdag Barbara, Gerõcs János, Góbi Jennyfer, Guba Lajos, Gulyás Alexandra, Gulyás Ferenc 1, Határ Ilona, Hegyes Mercédesz, Hicsár Melinda, Hicsár Roland, Horgas Ágnes, Horgas Viktor, Hurják Szabolcs, Juhász Róbert, Kanyik Barbara, Kisjuhászné Suba Klára, Kiss István, Kiss Fanni, Kolompár László, Kovács Adrienn, Kovács Imre, Kovács József, Kovács Zsolt, Mészáros László, Nagy Irén, Perlaki Benjámin, Polefkó Dáriusz, Rucz Diána, Sas Józsefné Klári, Sebõk Róbert, Soós Renáta, Soós Richárd, Soós Sándor, Soós Viktória, Szabó László 1, Szaszkó Nikolett, Szemán Gergõ, Szemán Rózsa, Szerzõ László, Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád Nina, Tormási Csilla, Tormási István, Tormásiné Murinai Csilla, Tóth Éva, Tóth Lajos, Tóth Norbert, Tóth Rozália, Török Mária, Venczel Erzsébet, Veszelszkiné Bitai Judit, Vidáné Nagy Ildikó, Zsikla Roland, Zsikla Zseráld és Zsíros Richárd.
 

 

Ócsai református templom

 

Torony

 

Elõadás közben

 

Középkori hangulat

 

Mint egy kastélyban

 

A Szentély szentélye

 

700 éves freskók

 

Szentélyablakok

 

Szentségtartó fülkék

 

Õsi jel

 

Román kori oszlopfõ

 

Együtt a csapat

 

Ócsai Pincefaluban

 

Gyalogmenet

 

Gabon a'!

 

Fûben

 

Barbi és Rózsika

 

(Csont)Kovács Jóska

 

Nagyon remek Srácok!

 

Kincskeresés

 

Sárosan

 

1-es csoport

 

Kolbászmelegítés

 

Üzenetváltás

 

Kifelé az erdõbõl

 

Maris

 

Nõszirom

 

Jancsika elsõ túráján

 

Búcsú Ócsától...

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz